Isten igazsága a testté lett ige!

János 1,9-18 9Az Ige volt az igazi világosság, amely megvilágosít minden embert: ő jött el a világba. 10A világban volt, és a világ általa lett, de a világ nem ismerte meg őt: 11a saját világába jött, de az övéi nem fogadták be őt. 12Akik pedig befogadták, azoknak hatalmat adott arra, hogy Isten gyermekeivé legyenek; mindazoknak, akik hisznek az ő nevében, 13akik nem vérből, sem a test, sem a férfi akaratából, hanem Istentől születtek. 14Az Ige testté lett, közöttünk lakott, és láttuk az ő dicsőségét, mint az Atya egyszülöttjének dicsőségét, telve kegyelemmel és igazsággal. 15János bizonyságot tett róla, és azt hirdette: Ő volt az, akiről megmondtam: Aki utánam jön, nagyobb nálam, mert előbb volt, mint én. 16Mi pedig valamennyien az ő teljességéből kaptunk kegyelmet kegyelemre. 17Mert a törvény Mózes által adatott, a kegyelem és az igazság Jézus Krisztus által jött el. 18Istent soha senki sem látta: az egyszülött Isten, aki az Atya kebelén van, az jelentette ki őt.

Igehirdetés hanganyaga: https://drive.google.com/open?id=12JOSh2lh_YX-p_h2h6el1U4p96pvixY2

Jézus az emberi testbe született Krisztus kijelentette magáról (János 14,6) „én vagyok az út, az igazság és az élet”. A törvény Mózes által adatott, de a kegyelem és az igazság Jézus Krisztus által jelent meg világunkban. Ő az abszolút igazság, az Ő igazsága vitathatatlan, felüláll mindenen. Isten igazságán kívül minden más igazság relatív, vagyis csak nézőpont kérdése.

János evangéliumának első fejezetéből olvastuk fel a mai istentiszteletünk alapigéjét. Mindig csodálattal töltött el, János evangéliumának első fejezete, abból is különösen az első tizennyolc verse. Az elbukott ember a világtörténelemben létező legnagyobb ajándékot kapta Isten Fiában. Csodálom azt a minden emberi értelmet felülhaladó önfeláldozást, amit Istennek egyszülött Fia, a világteremtő hatalmas Krisztus véghezvitt. Isten szeretete minden elképzelésünket felülmúlóan kiábrázolódott Jézus Krisztusban.  Harminchárom évre felfüggesztette dicsőséges krisztusi voltát és korlátolt emberi létformát választotta, hogy Isten világmegváltási üdvtervének részeként vállalt küldetését beteljesítse. Mindezt tette azért, hogy nekem, bűneinek rabságában vergődő, megkötözött, halált érdemlő embernek szabadulást és örök életet adjon.

Ha nézzük és összehasonlítjuk az Újszövetségi írásokban lévő négy evangéliumot, mindegyik a Megváltó földi életével foglalkozik, de mégis mindegyik teljesen más nézőpontból mutatja be őt.

Máté Dávid Fiaként, Izrael trónja Örököseként, a zsidók Királyaként mutatja be Jézus Krisztust.

Márknál Krisztust Jahve szolgájaként, Isten tökéletes, engedelmes munkásaként látjuk.

Lukács inkább a Megváltó emberi mivoltával foglalkozik, és tökéletes emberként mutatja őt, az Emberfiát.

A negyedik evangélium úgy láttatja őt, mint a Földre jött mennyei Megváltót, Isten örökkévaló Fiát, Aki testté lett és lakozott az emberek között.

János evangéliumának kiemelt témája a Megváltó istensége. Krisztus isteni mivolta ebben a könyvben olyan teljességgel van bemutatva nekünk, mint sehol máshol. Ebben a negyedik evangéliumban az Úr Jézus Istenfiúsága a kiemelkedő, ebben van megmutatva, hogy akit angyalok hirdettek a betlehemi pásztoroknak, aki 33 évig a Földön járt, akit megfeszítettek a Golgotán, de harmadnap győztesen előjött a sírból, majd negyven nap múlva eltávozott ezekről a színhelyekről, nem más, mint a Dicsőség örökkévaló Ura Krisztus Jézus.

Jn1:1-3 „Kezdetben volt az Ige, és az Ige Istennél volt, és Isten volt az Ige. Ő kezdetben az Istennél volt. Minden ő általa lett és nélküle semmi sem lett, a mi létrejött”. Mennyire különbözik ez a többi evangélium nyitóverseitől! János azzal nyit, hogy Krisztust azonnal nem az Emberfiának, nem is Dávid fiának, hanem Isten Fiának mutatja be. János visszavisz minket a kezdethez, és megmutatja, hogy az Úr Jézusnak nem volt kezdete. János túllép a teremtésen és megmutatja, hogy maga a Megváltó volt a Teremtő. Ezekben a versekben minden mondat méltó a leggondosabb figyelmünkre és arra, hogy imádkozva kérjük Urunkat, nyissa meg számunkra Igéje valódi üzenetét.

Mivel igehirdetésünk alapjául a János 1,9-18 versig van kijelölve, vizsgáljuk azokat az Igéket, amennyire a rendelkezésünkre álló idő engedi.

(Jn1:9) „Az Ige volt az igazi világosság, amely megvilágosít minden embert: ő jött el a világba.” Krisztus az élő Ige „az igazi világosság”, mely megvilágosít minden embert, és az Ige fényében megláthatjuk magunkat olyannak, amilyenek valójában vagyunk. Amint olvassuk (2Kor 11:14) „maga a Sátán is a világosság angyalának adja ki magát.”, de ezt csak a becsapás kedvéért teszi. Krisztus azonban a világban lévő minden hamis világossággal szemben az igazi világosság. Az igazi világosság úgy különbözik a hamis világosságtól, mint a nap világossága a hold világosságától. Mint tudjuk a hold fénye a nap világosságának csak gyatra tükröződése.

(Történet): Gyermekkoromban Édesapámmal egy nyári éjszakán az erdőben jártunk és a sötétben egy helyen rengeteg apró világító fénypontot láttam. Meglepődve kérdeztem, ez micsoda. Édesapám elmagyarázta, hogy ezek bizony szentjános bogarak. Erről az eseményről gondolkodva, felmerült bennem a kérdés, hogy ebben a lelki sötétségben élő világunkban tudunk-e életünkkel ilyen világító fények, fénypontok lenni, amelyet akarva, akaratlanul észrevesznek az emberek.    

Jézus azt mondta magáról a farizeusoknak (János 8,12) „Én vagyok a világ világossága: aki engem követ nem járhat sötétségben, hanem övé lesz az élet világossága”. Mégis miből tudhatjuk meg, vajon igazi világosságban járunk-e, mert önmagunkkal szemben könnyen elfogultak lehetünk. Erre is megadja az egyértelmű választ (1János 2,9-11) „9Aki azt mondja, hogy a világosságban van, de gyűlöli a testvérét, az még mindig a sötétségben van. 10Aki szereti a testvérét, az a világosságban marad, és nincs benne semmi megbotránkoztató; 11aki pedig gyűlöli a testvérét, az a sötétségben van, és a sötétségben jár, és nem tudja, hova megy, mert a sötétség megvakította a szemét.”

Van, aki a szíve kincseiből jót hoz elő, van, aki egészen mást. 2. Történet: Személyesen nekem mesélte egy már éltes bemerített hölgy a történetét. A lényege röviden az, hogy a lakhelyüktől távolabbi helyen látogatóban voltak egy rokonuknál. Ma is gyülekezetbe járó hívő atyafi hazainduláskor felajánlotta a hölgynek, hogy szívesen hazaviszi autójával, hiszen az útba esik. A hölgy kifogást keresett, hogy neki még más helyre is kell menni. Hogyan mentem volna vele, biztosan ki akart velem kezdeni!) Én helyén kezeltem a dolgot, tudom, mindenkiből az jön ki, ami benne van. Az, hogy másról mit gondolunk, mit feltételezünk, az a szívünkben lakó szeretetről, vagy annak hiányáról tanúskodik. Vigyázz drága testvérem, a Te gondolataid, a Te felelősséged.

(Jn1:10) „A világban volt és a világ általa lett, de a világ nem ismerte meg őt”. Ebben az egy rövid mondatban milyen hatalmas mennyiségű lényeges információ van belesűrítve. „A világban volt”, ez a szentháromság második személyére, Krisztus megtestesülésére, és arra a harminchárom évre utal, amíg az emberek között lakozott. Ezután, van csak megírva róla, hogy „és a világ általa lett”. Ez felnagyítja, kiemeli az Ő isteni dicsőségét, aki megtestesült és emberi létformát vett fel. Ebben a rövid mondatban ezután kijelenti a következő tragédiát: „de a világ nem ismerte meg őt”. Hogyan történhetett meg, hogy a világ nem ismerte meg Őt, akit a próféciák évszázadokkal előbb bejelentettek, aki tanításaiban kijelentette magát és annyi, de annyi csodát tett, amire közönséges ember képtelen. Ennyire vakok voltak az akkori és a mai emberek nagy része? Vakok voltak, mert e világ fejedelme elvakította őket.

(Jn1:11) „a saját világába jött, de az övéi nem fogadták be őt.” Jézus abba a világba jött, amit ő teremtett. Ószövetségi írásokban van feljegyezve, hogy Isten kijelenti „elsőszülöttem Izrael”. 1Kor. 10,4-ben így írja Isten Igéje „és mindnyájan ugyanazt a lelki italt itták, mert a lelki kősziklából ittak, amely velük ment. Az a kőszikla pedig Krisztus volt.” Tehát Egyiptomból való kivonulástól kezdve a negyven éves a pusztai vándorlás idején Krisztus velük ment, felhő és tűzoszlop formájában Izrael táborában volt.  Ráadásul testi vonatkozásában is Izrael fiaként született.

A világot a tudatlanság vádolja, de Izraelt leginkább a hitetlenség. Igen! Ahelyett, hogy üdvözölték volna a mennyei Látogatót, elkergették az ajtajuk elől, sőt hamis vádakkal Istenkáromlásért megfeszítették, mert a magasságos Isten fiának nevezte magát. Ki feltételezte volna, hogy a nép, melynek ősei oly sóvárogva vártak a Messiás megjelenésére hosszú korszakokon át, elveti majd Őt, mikor végre megérkezik közéjük?

János 1,12 „12Akik pedig befogadták, azoknak hatalmat adott arra, hogy Isten gyermekeivé legyenek; mindazoknak, akik hisznek az ő nevében” Mert kegyelemből van üdvösség hit által, Isten ajándéka ez nem a mi érdemünk (Ef. 2,8).  Aki befogadja, úgy fogadja el Krisztust, mint az örökkévaló szerető Isten nekünk kínált ajándékát. Akik befogadják, nem számít, hogy zsidók, vagy pogányok, gazdagok, vagy szegények, írástudatlanok, vagy tanultak, a személyes megváltójukként fogadják be Krisztust, abban a csodálatos kiváltságban lesz részük, hogy „Isten gyermekeivé” lesznek.

Isten gyermekének lenni egy rangot, kiváltságot jelent, egy különleges státuszt. „Krisztusban, Őbenne”, az Efézusi levél első fejezete tizenkétszer utal ezzel a kifejezéssel a megváltottak kegyelmi állapotára. A földi kegyelmi állapot olyan jogok birtoklását jelenti, melyek következtében mássá lesz az élet.

3. történet Egy alkalommal egy gazdag amerikai igazgató barátjának a rendelkezésére bocsátotta Jaguárját egy meghatározott időre. Ugyanis ez a barátja nagy megszorultságban volt és a régi autója is használhatatlanná vált már olyannyira, hogy bontóba kellett adnia, azonban munkájához elengedhetetlenül szüksége volt valamilyen közlekedési eszközre. Ekkor adta oda Jaguárját úgy, hogy ráadásul minden ezzel járó kiadást is fedezett, ami a kocsihasználattal együtt járt. Ez a jószívű ember gyakorlatilag jogokat ajándékozott a barátjának. Az autó tulajdonjoga az övé maradt, de átadta a használati jogot. Ebből következett, hogy a barátja az autó minden áldását élvezhette abban a nehéz időszakban.) Ugyanez történt Krisztus és a megváltottak között. Jogot kaptunk arra, hogy ami Krisztussal történt, ami Őbenne megvalósult, azt a magunkénak tudhassuk.

Jn1,12-13 „12Akik pedig befogadták, azoknak hatalmat adott arra, hogy Isten gyermekeivé legyenek; mindazoknak, akik hisznek az ő nevében, 13akik nem vérből, sem a test, sem a férfi akaratából, hanem Istentől születtek.” Tehát akik hittel befogadják Jézus Krisztust, azok Istentől újjászületnek. Mit is jelent igei értelemben újjászületni. Amikor Nikodémus a farizeusok vezető embere egy éjszaka beszélt Jézussal, megkérdezte, „hogyan születhetik az ember, amikor vén”? Jézus így felelt (János 3,5) „Bizony, bizony, mondom néked, ha valaki nem születik víztől és lélektől, nem mehet be az Isten országába”.

Az ember hármas egységből áll, test, lélek és szellem. Szellemünkben születünk újjá Istentől. Ha kitárjuk szívünket, hogy Jézus Krisztust befogadjuk, Ő örömmel megteszi, de vajon van-e számára szívünkben elég hely. Ami Jézus előtt kitöltötte szívünket, a világ szeretete, szenvedélyek, szellemi megkötözöttségek és még sorolhatnám, azokat kitessékeltük-e életünkből, hogy a drága „Bárány”, Jézus vére teljesen megtisztítson bennünket és a bennünk lévő Isten alakú űrt teljesen ő töltse ki. Ha ezt megváltónktól kapott vággyal megtettük, akkor a Szentlélek lakozást vesz bennünk és Isten kegyelméből elvezet bennünket minden igazságra. ÁMEN.

A lelki Izrael és az ígéret népe egy!

Róma 9,1-13 1Igazat mondok Krisztusban, nem hazudok, lelkiismeretem tanúskodik mellettem a Szentlélek által, 2hogy nagy az én szomorúságom, és szüntelen fájdalom gyötri a szívemet. 3Mert azt kívánom, hogy inkább én magam legyek átok alatt, Krisztustól elszakítva, az én testvéreim, az én test szerinti rokonaim helyett; 4akik izráeliták, akiké a fiúság és a dicsőség, a szövetségek és a törvényadás, az istentisztelet és az ígéretek, 5akiké az ősatyák, és akik közül származik a Krisztus test szerint, aki Isten mindenek felett: áldott legyen mindörökké. Ámen. 

6Nem mintha Isten igéje erejét vesztette volna. Mert nem tartoznak mind Izráelhez, akik Izráeltől származnak, 7és nem mindnyájan Ábrahám gyermekei, akik az ő utódai, hanem amint meg van írva: „Aki Izsáktól származik, azt fogják utódodnak nevezni.” 8Azaz nem a testi származás szerinti gyermekek Isten gyermekei, hanem az ígéret gyermekei számítanak az ő utódainak. 9Mert így szól az ígéret: „Abban az időben eljövök, és fia lesz Sárának.” 10Sőt Rebeka esetében még inkább, aki egy férfitól fogant, Izsáktól, a mi atyánktól. 11Amikor ugyanis még meg sem születtek gyermekei, és nem tettek semmi jót vagy rosszat, de hogy Istennek az ő kiválasztáson alapuló elhatározása érvényesüljön, 12nem a cselekedetek alapján, hanem az elhívó akarata szerint, már akkor megmondatott Rebekának, hogy „a nagyobbik fog szolgálni a kisebbiknek”, 13amint meg van írva: „Jákóbot szerettem, Ézsaut pedig gyűlöltem.”

Prédikáció itt meghallgatható: https://drive.google.com/open?id=181Yx2CHefPtMFo_9NBg6H9gm3WgwOSIr

Olyan megindító, ahogyan Pál apostol a felolvasott 9. fejezet első verseiben beszél őszinte szomorúságáról és szívfájdalmáról, féltő szeretettel aggódva testvéreiért és vér szerinti rokonaiért. Figyeljük meg az előző 8. fejezet utolsó verseiben így áradozik Isten kimondhatatlan szeretetéről, amely megjelent Jézus Krisztusban Róma 8,38-39 „Mert meg vagyok győződve, hogy sem halál, sem élet, sem angyalok, sem fejedelmek, sem jelenvalók, sem eljövendők, sem hatalmak, sem magasság, sem mélység, sem semmiféle más teremtmény nem választhat el minket Isten szeretetétől, amely megjelent Krisztus Jézusban, a mi Urunkban.” Világosan közli Pál apostol, ha engedelmes szívvel ragaszkodunk Jézus Krisztushoz, akkor senki és semmi nem választhat el bennünket Isten szeretetétől.

Róma 8. fejezetében olyan sok üzenet van, hogy legalább egy hónapig naponta el kellene olvasnunk, hogy az üzenete kitörölhetetlenül belénk ivódjon, teljesen átjárja lényünket, elménktől kiindulva, majd az élő Ige betöltse szívünket, lelkünket. Csak egy-két mondatot szeretnék kiemelni: 14. vers egy csodálatos ígéret „Akiket pedig Isten lelke vezérel, azok Isten fiai.” (befolyásos ismerős) 9. vers. „Ti azonban nem test szerint éltek, hanem a Lélek szerint, ha Isten lelke lakik bennetek. De akiben nincs a Krisztus lelke, az nem az övé”. Hiszem, hogy itt közöttünk senkinek sem az a vágya, hogy Krisztus lelke a Szentlélek vezetése nélkül éljen.

Most térjünk vissza az alapigénkhez, ahol Pál apostol őszinte szívfájdalmáról beszél. Róma 9,1-5 „Igazat mondok Krisztusban, nem hazudok, lelkiismeretem tanúskodik mellettem a Szentlélek által, hogy nagy az én szomorúságom, és szüntelen fájdalom gyötri a szívemet. Mert azt kívánom, hogy inkább én magam legyek átok alatt, Krisztustól elszakítva, az én testvéreim, az én test szerinti rokonaim helyett; akik izráeliták, akiké a fiúság és a dicsőség, a szövetségek és a törvényadás, az istentisztelet és az ígéretek, akiké az ősatyák, és akik közül származik a Krisztus test szerint, aki Isten mindenek felett: áldott legyen mindörökké.” Pál így írta az első versben: ”Igazat mondok Krisztusban, nem hazudok, lelkiismeretem tanúskodik mellettem a Szentlélek által,”. Igaza volt az apostolnak, mert ő határozottan tudta és úgy érezte, ahogyan leírta: én benne vagyok Jézusban, ő lényem jobbik része. Azért érzem és tudom, mert a Szentlélek bennem van, és lelkiismeretem formájában vezet és tanúskodik mellettem. Én magam Krisztusban már a legjobb helyzetben vagyok, de a zsidó Atyámfiai miatt aggódom, akik képtelenek felismerni, saját elveszett, kárhozatra méltó helyzetüket. Fizikai szemükkel ugyan látnak, de lelki látásuk nincs, mert e világ fejedelme elvakította őket.

Bemerítő János jogosan feddte a farizeusokat, amikor viperák fajzatainak nevezi őket, és azt mondja: Máté 3,10 „A fejsze már ott van a fák gyökerén: azért minden fa, amely nem terem jó gyümölcsöt, kivágatik és tűzre vettetik.”

Találóan mondta Jézus a farizeusoknak (János 8,44) „Ti atyátoktól az ördögtől származtok és atyátok kívánságát akarjátok teljesíteni”. Egy mai példával szeretném megvilágítani, amikor valaki nem ismeri fel, saját kárhozatra méltó állapotát. Egy elítéltet meglátogatja hozzátartozója a börtönben. Szűkre szabott időben beszélgetnek, próbálja rávezetni, hogy ezért a nyomorúságos állapotért, amiben van, nem más a felelős, egyedül csak magának köszönheti. Te beszélsz, te sem vagy különb, mint én, csak nekem nem volt szerencsém, hiszen most is egy helyen vagyunk, egy levegőt szívunk.

Igenis van egy óriási különbség a börtönbe látogató hozzátartozó és az elítélt között, a látogatási idő leteltével a látogató szabadon távozhat, bárhova mehet, míg a másikat visszakísérik a szűk cellájába, mert jogerős bírói ítélet van ellene. Róma 8,1-ben azt írja az apostol: „Nincs tehát semmi kárhoztató ítélet azok ellen, akik Krisztus Jézusban vannak.” Fel tudjuk igazából a maga valójában fogni, hogy milyen csodálatos kiváltság a „gyülekezetnek”, Jézus testének a tagja lenni, benne lenni Jézus Krisztusban. Ezért mondja Jézus János 15,4 Maradjatok énbennem és én tibennetek.

Pál jól tudja, hogy atyjafiai izraeliták, akik miatt szomorkodik, átok alatt vannak, önmagukat elszakították Krisztustól, ezért bírói ítélet van ellenük, az ítélet végrehajtása csak idő kérdése.

Emlékezzünk csak Máté 27,24-25 „Amikor Pilátus látta, hogy nem ér el semmit, sőt a zavargás még nagyobb lesz, vizet hozatott, megmosta kezét a sokaság szeme láttára, és így szólt: Ártatlan vagyok ennek az igaz embernek a vérétől. Ám ti lássátok! Az egész nép így kiáltott: Szálljon ránk és gyermekeinkre az ő vére!”

Nézzünk egy másik újszövetségi Igét: Galáta 3,10 „Mert a törvény cselekedeteiben bízók átok alatt vannak, amint meg van írva: „Átkozott mindenki, aki nem marad meg abban, amiről meg van írva a törvény könyvében, hogy azt kell cselekedni.” Ezért mondja Pál Róma 9,3 Mert azt kívánom, hogy inkább én magam legyek átok alatt, Krisztustól elszakítva, az én testvéreim, az én test szerinti rokonaim helyett.

Izráel népén beteljesedett a prófécia, Dániel 9,26-27 „A hatvankét hét eltelte után  megölik a felkentet, senkije sem lesz.  Egy eljövendő fejedelem népe pedig elpusztítja a várost és a szentélyt.  Elvégzett dolog, hogy pusztán álljanak a háború végéig.  De a fejedelemnek is vége lesz, ha jön az áradat. Erős szövetséget köt sokakkal egy hétre, de a hét közepén véget vet a véres- és az ételáldozatnak.  A templom párkányára odakerül az iszonyatos bálvány, míg csak rá nem szakad a pusztítóra a végleges megsemmisülés”.

Az Úr Jézus próféciájában figyelmeztette az övéit Máté 24,15-20, hogy az ostrom alá fogott Jeruzsálemből meneküljenek és akkor 70-ben beteljesedett a prófécia, Jeruzsálemet és a templomot szinte a földig lerombolták, egymillió zsidó ott meghalt és akkor véglegesen vége lett a „véres és ételáldozatnak”.  Dániel próféciájában leírt pusztítónak, a Római birodalomnak sorsa is a végleges megsemmisülés lett.

Van egy érdekes párhuzam Ószövetségi és Újszövetségi időre vonatkozó prófécia tekintetében. Előbb olvastuk Jézus Krisztus próféciáját, ennek Ószövetségi megfelelője Jeremiás 51,5-6 „Mert nem hagyta magára Izráelt és Júdát Istenük, a Seregek URa, bár megtelt országuk vétekkel Izráel Szentjével szemben. Meneküljetek Babilonból, mindenki mentse az életét, el ne vesszetek az ő bűne miatt!  Mert az ÚR bosszúállásának ideje ez, megfizet neki tetteiért.” Mindkettőben Isten felkínálja a pusztulásra ítélt városból való menekülést az ígéret népének, az igazaknak. Ugyanez történt Sodoma és Gomora városának pusztulásakor is. Isten ma, szeretett fiában, Krisztus Jézusban nekünk is felkínálja a megmenekülés egyetlen lehetőségét ebből a tűzre szánt világból.

Zsidók még mindig reménykednek a harmadik templom felépítésében, de erre semmilyen utalás nincs a Bibliában, hiszen az Atya elfogadta Jézusnak egyszer és mindenkorra érvényes véresáldozatát, ezért soha többé nincs szükség bakok és bikák vérére a bűnért való áldozathoz.

A zsidó népnek csak egy kis töredéke ismerte fel és fogadta el Jézus Krisztusban a régóta várt Messiást, ők a hozzájuk csatlakozott pogányokkal az úgynevezett lelki Izrael, amely valójában Krisztus teste. A zsidó nép írástudóival, főleg a főpapságával kapcsolatosan egészen a mai napig egy alapvető probléma van, mégpedig az, hogy teljesen félreértelmezték a Messiással kapcsolatos próféciákat. Ezen a félreértésen egyének, és egy nép tragédiája, vagy üdvössége múlhat, ha a maguk javára és nem Isten dicsőségére akarják értelmezni az Igét!

Ne csodálkozzunk, hogy Jézus Krisztus keresztre feszítése után a tanítványok teljesen meg voltak zavarodva. Amikor Jézus a hamarosan elkövetkező halálára próbálta felkészíteni tanítványait, Péter feddeni kezdte: Máté 16,23 „Isten mentsen, Uram, ez nem történhet meg veled!” Az akkori hivatalos teológia szerint olyan Messiást vártak, aki megszabadítja őket a római elnyomástól és újból olyan naggyá, dicsőségessé teszi Izráelt, mint, amilyen volt Salamon uralkodása idején.

Istennek üdvterve végrehajtására szüksége volt egy népre, hogy közvetítse az evangéliumot a pogánysággal, sötétséggel és bálványimádással átitatott világnak. Az izraelitákat választotta ki erre a feladatra és kinyilatkoztatta magát nekik. (2Móz 19:6) „És lesztek ti nékem papok birodalma és szent nép. Ezek azok az igék, melyeket el kell mondanod Izráel fiainak” Az volt az ÚR terve, hogy mintaként élnek a többi nép előtt, és így majd másokat is az igaz Istenhez vonzanak. Azt akarta, hogy Izrael bemutassa jellemét, így a világot magához vonja.

Az áldozati rendszer tanításával Krisztust kellett felemelniük a népek előtt, hogy mindazok, akik rátekintenek, életet nyerjenek. Izrael népességének gyarapodásával, áldásainak sokasodásával határuk kiterjedt volna az egész világra. De engedetlenségük, nyakasságuk miatt Isten kemény kézzel büntetni kényszerült őket.

Zsidó nép közül csak kevesen voltak, akiben a szerető és igazságos Isten örömét lelte, ők azok, akiket Pál apostol az ígéret gyermekeinek nevez. Róma 9,8 „Azaz nem a testi származás szerinti gyermekek Isten gyermekei, hanem az ígéret gyermekei számítanak az ő utódainak.”

Most röviden vizsgáljuk meg a történeti hátterét annak, hogy miért is írta Pál apostol levelét a Római gyülekezethez. Mint tudjuk Rómában lévő keresztyén gyülekezetet nem Pál apostol plántálta. Valószínűsíthető, hogy Jeruzsálemben a pünkösdi események során megtérő és időközben a felerősödő üldözés hatására a birodalom területén szétszóró többezer zsidó keresztyén atyafiak közül valaki, vagy valakik alapították.

A római birodalom császára Claudius Kr. u. 50 körül kitiltja a zsidókat Rómából, ez vonatkozott a római keresztyén gyülekezetet alapító zsidókeresztyénekre is. Néró első éveiben érvényét veszíti a Claudius-edictum, s a zsidók visszamehetnek a birodalom fővárosába. A visszatérő zsidókeresztyének megdöbbenve tapasztalják, hogy pogánykeresztyén hittestvéreik nem akarják őket visszaengedni az egyházba, mondván: Isten ítélete teljesedett be a zsidókon. Ebből az apropóból született Pálnak a Rómaiakhoz írt levele.

Gal.3,29 „Ha pedig a Krisztuséi vagytok, tehát az Ábrahám magva vagytok, és ígéret szerint örökösök”. Pál azt mondja a pogányból lett hívőknek: Ha pedig Krisztuséi vagytok, tehát az Ábrahám magva vagytok”. Így az Újtestamentumban Izrael név nemcsak egy győzedelmes Emberre van alkalmazva, hanem azokra is, akik Krisztusban vannak. (Izrael név, amit Jákób kapott azt jelenti: Isten harcosa, más értelmezés szerint jelentheti Jézus Krisztusra is vonatkoztatva azt, hogy Isten hercege.) Jézusban hívők a „mag” részei lettek Ábrahám magvának.

Más szavakkal megfogalmazva, az igaz keresztények most már Isten lelki Izraelét alkotják, ugyanúgy, mint Jézusban Krisztusban hitre jutott zsidók is mindnyájan. Pál apostol szerint semmi okuk nincs a pogány háttérből megtért keresztényeknek felfuvalkodni a zsidókkal szemben. 2Korinthus 5,17 „Ezért ha valaki Krisztusban van új teremtés az: a régi elmúlt, és íme: új jött létre”

Galáta 3,16 „Az ígéretek pedig Ábrahámnak adattak, és az ő utódának. Nem így mondja az Írás: „és az ő utódainak”, mintha sokakról szólna, hanem csak egyről: „és a te utódodnak”, aki a Krisztus.” Itt a titok nyitja ebben az Igében, „és a te utódodnak, aki a Krisztus. Aki pedig Krisztusban van, az új teremtés, Krisztus testének tagja, így a lelki Izráelnek és az Ígéret népének is tagja. Ez a kettő lényegében egy. Ismétlem a kezdő mondatot: „A lelki Izrael és az ígéret népe egy!”

Róma 9,13 „úgy ahogyan meg van írva: Jákóbot szerettem, Ézsaut pedig gyűlöltem”. Amikor Rákoscsabára jártunk Biblia iskolába, ezzel az igehellyel kapcsolatosan a teológia akadémia tanárától elhangzott, hogy ez egy szerencsétlenül rossz fordítás. Isten nem gyűlöli az embert, mert nem akarja, hogy egy ember is elvesszen, hanem, hogy megtérjen és éljen. Az eredeti nyelvben a jelentése így hangzik: „Jákóbot szerettem, Ézsaut pedig kevésbé szerettem”. Gyermekeket nevelő szülőknél is előfordul, hogy nem egyformán szeretik gyermekeiket. De Isten ebben is igazságos (Zsidó 11,4 „Hit által ajánlott fel Ábel értékesebb áldozatot Istennek, mint Kain, és hit által nyert bizonyságot arról, hogy ő igaz, mert Isten bizonyságot tett áldozati ajándékairól, úgyhogy hite által még holta után is beszél.”)

A végtelenül bölcs és hatalmas Isten szerető Isten, de szeretete nem írhatja felül az igazságosságát. A bűn jogos következménye a büntetés, de legyen a hála és dicsőítés Krisztus Jézusé, aki kegyelemből magára vállalta bűneink büntetését, így ő megfelelt az Atya igazságos elvárásának, a bűneinkért ő bűnhődött. ÁMEN

Házasság: Krisztusra nézve szövetségben!

Efézus 5,21-25 21Engedelmeskedjetek egymásnak, Krisztus félelmében. 22Az asszonyok engedelmeskedjenek férjüknek, mint az Úrnak; 23mert a férfi feje a feleségnek, ahogyan Krisztus is feje az egyháznak, és ő a test üdvözítője. 24De amint az egyház engedelmeskedik Krisztusnak, úgy engedelmeskedjenek az asszonyok is a férjüknek mindenben. 25Férfiak! Úgy szeressétek feleségeteket, ahogyan Krisztus is szerette az egyházat, és önmagát adta érte.

Prédikáció hanganyaga elérhető: Házasság hete prédikáció! (letöltés/megnyitás)

Kedves Barátaim! Ma február második vasárnapján a házasság világnapja van. 2014. február második vasárnapján is volt ugyanilyen alkalomból szolgálatom, (JoóBlog: A válás nem megoldás Isten szemében!) címmel.

Áhítatunkban egész hétre a házassággal, házasélettel kapcsolatos igék vannak kijelölve. … Mi a házasság? Egy férfi és egy nő, Isten által megszentelt, önzetlen szeretetben kiteljesedő életközössége. Áhítat e heti szerkesztője nagyon jól fogalmazta meg a házasság igazi lényegét. „Krisztusra nézve szövetségben!” Életszövetség, - „és lesznek ketten egy testté”!

Mennyire tudjuk átérezni az igazi lényegét, ennek az Isten által adott bibliai útmutatásnak? Ef. 5,21 „Engedelmeskedjetek egymásnak, Krisztus félelmében.” A Bibliát olvasva olyan egyértelműnek tűnik a szerető házastársi kapcsolat, amikor mind a férj, mind a feleség betölti Krisztustól rendelt szerepét. Miért van az, hogy Istenfélő keresztény házaspárok házassága sokszor meg nem értésbe, válásba sodródik. Azért mondom, sodródik, mert az általában egy hosszú folyamat. Krisztusban élő férj és feleség meghitt házastársi kapcsolatát nagyon is befolyásolják az Istennel való kapcsolatuk minőségén kívül, úgynevezett rejtett dimenziók, vagyis tudatalatti hatások, amiket esetleg gyermekkorban nem tudtak feldolgozni, ezért a háttérben rejtve maradnak. Talán ez sokszor nem is tudatosodik bennük. Nagyon fontos befolyással van a férj és feleség viselkedésére, együttélésére a szülői házból hozott viselkedésminta.

Név nélkül valós személyek kapcsolatáról mondok egy példát. Már több mint tíz éve egy hívő fiatalember a Teológiai Akadémián tanult. Egy alkalmon megismerkedett egy hívő leánnyal és őszinte, meghitt szerelem szövődött kettőjük között. Befejezve a teológiai tanulmányait, mint a mesében, eljegyzés, majd házasság következik. A mesék általában idáig tartanak, hogy a fiú elnyeri a királylány kezét, de arról a mesék hallgatnak, hogy a neheze ezután következik.

Mindketten őszinte, melegszívű, értékes emberek, akik nagy reménnyel kezdték meg közös életüket. A fiatalasszony házasságában a gyermekkorából otthonról hozott családi minta meghatározó lett. Hívő Édesanyja és Nagymama, ugyanis nem hagyták meg férjeiknek Istentől rendelt családfői szerepét a családban. Az Édesanya a szülői minta alapján uralkodni akart férjén, ő mivel szerette feleségét és gyermekeit, a családi békesség kedvéért inkább engedett feleségének.

A történetünkben szereplő fiatalasszony a házasságában az Édesanyjától átvett viselkedésminta alapján élte meg a házaséletét. A fiatalember viszont határozott karakteres jellem, aki komolyan veszi a férj Istentől rendelt családfői szerepét, hiszen a szüleinél is ezt tapasztalta. Gyermekeik születtek, a konfliktusok nem szűntek, hanem inkább elmélyültek, több mint tíz év elteltével, szinte már csak a válásban képzelik el a tarthatatlan helyzetük megoldását.

Ha egy fiúgyermek a szülői házban azt látta, hogy az Apa gyakran bántalmazta Édesanyját, akkor a tudatalattijából az elfojtott hajlam felszínre törhet saját házasságában is. Olyan családban, ahol az Édesanya folyton elégedetlen volt, és szidta férjét, leánya is nagy valószínűséggel viszi magával házasságába a negatív szülői példát.

Világban, a házasságban uralkodni akaró feleség mellől kerül ki a legtöbb alkoholista és öngyilkos férj, nem is beszélve a sok válásról. Az igazsághoz tartozik, hogy a férfiakat is ugyanúgy befolyásolja a házasságukban a szülői háztól hozott viselkedésminta.

Ha nyitott szemmel szemléljük a környezetünket, ehhez hasonló példákat gyakran felismerhetünk a házaspárok életében. Talán többen átéltünk házasságunkban olyan reakciónkat, amelyiken mi is meglepődtünk. Magunk sem értettük, hogyan jöhetett ez a reakció ki belőlünk. Úgy, hogy mélyen a tudatalattinkban bennünk volt.

Őszintén be kell vallanom, hogy erre a szolgálatra való felkészülés során nagyon mélyen érintettek ezek az igék. Isten kegyelméből az ige fényében megláthattam magam, olyannak, akinek a házasságában és az emberi kapcsolatokban is változásra van szüksége.

A szülői házból hozott negatív családi mintát, házasságban a sátán mesterien fel tudja tupírozni. Mégis, hogyan lehet ebből az ördögi körből kitörni? Először is felismerni a jelenséget, hogy ezzel először a világteremtő, hatalmas Isten parancsolata ellen vétünk, és ez bűn. A bűnnek viszont jogos büntetés a következménye!

Van egy másik olyan állapot, ami szinte észrevétlenül bomlasztja, erjeszti a házasságot, mint a tésztát a kovász. Ez a bűn! A kovászból, vagy az élesztőből sem kell sok és mégis lényeges változást hoz létre, amibe belekerül. Az első emberpár csak egy szemnek kívánatos gyümölcsből fogyasztott, számukra egyáltalán nem tűnt nagy bűnnek. De Istennek való engedetlenségük elindított egy szinte visszafordíthatatlan folyamatot „életükben”. Emlékezzünk Ap.csel. 5-ben Anániás és Szafira bűnére, hazugságára.

Keresztény házaspár tudatlanul ajtót nyithat a sátánnak életükbe, családi közösségükbe egy kicsinek tűnő bűnnel, ami a világi ember szemében csak ügyeskedés, talán csak kicsivel jobb életet szeretnének biztosítani maguknak. Ennyi még belefér, hiszen mások is ezt csinálják! Emlékezzünk a kismalac és a farkas meséjére, a farkas először, csak egyik lábát tette be az ajtón, és tragikus vége lett a kismalac számára. Kicsinek tűnő megtűrt bűn, de vele már a családon belül van a sátán, és a nagyreményű házasság sodródik a széthullás felé. Vannak, akik együtt maradnak, de egészségüket teljesen felőrli a meg nem értés, az örökös konfliktus.

Szomorúság fog el, ha arra a tényre gondolok, hogy korunkban tíz megkötött házasságból, életszövetségből a fogadalmuk ellenére is, hat válással végződik.

A házastársi életszövetséget a friss forrásvízhez tudnám hasonlítani. A víz minden élőlény számára szinte létkérdés, üdít, életfenntartó, nélküle csak három napig élhet az ember. …

Egy bölcs mestertől megkérdezi a tanítványa, Mester ma láttam egy házaspárt, egész közel álltak egymáshoz és mégis hangosan kiabáltak egymással, miért van ez, talán nem hallják egymást? A mester válasza: lelkükben annyira eltávolodtak egymástól, hogy már nem igazán hallják egymást.

Ki tudja mi a víz kémiai képlete? Igen, H₂O. Emlékszem gimnáziumi kémiai kísérletre, amikor a vizet elektrolízissel bontottuk, itt megszűnt a hidrogén és az oxigén kémiai kötése és egymás mellé kerültek. Mi lett belőle? Durranógáz, meggyújtva akkorát durrant, mint egy lőfegyver. … Ha eltűnik egy házaspár életközösségéből a szeretet, mint kötőanyag, akkor durranógázzá válnak.

Még ezen a téren is van számukra egy csodálatos kitörési lehetőség. Mi, akik elfogadtuk Jézus Krisztus értünk hozott golgotai áldozatát, bemerítkeztünk az Atya, Fiú és a Szentlélek nevében, őszinte bűnbánatunk, megtérésünk eredményeképpen szellemünkben újjászülettünk. Kérjük Urunkat, tegye teljessé bennünk az újjászületett szellemünk dominanciáját, uralmát testünk és lelkünk felett. Ha ez megtörténik, akkor magától értetődő magatartásunk lesz a házasságunkban, „az asszonyok engedelmeskedjenek férjüknek, mint az Úrnak”! „Férfiak! Úgy szeressétek feleségeteket, ahogyan Krisztus is szerette az egyházat, és önmagát adta érte.” Mondd testvérem, ha életed árán tudnád megmenteni házastársadat, megtennéd?

Sokan úgy képzelik, hogy az ideális házastárssal minden elképzelésük valóra válhat.  Egy férfi megkérdezte a barátját: Te miért nem házasodtál meg? „Mert az ideális nőt kerestem” – felelte a barát. „És nem találtál rá? – kérdezte ismét a férfi?” „Dehogynem, de amilyen az én szerencsém, ő meg az ideális férfit kereste.”

„A boldog házasság titka nem az, hogy megtalálod a megfelelő társat, hanem az, hogy te válsz megfelelő társsá.” Kedves testvérek, ha velem együtt úgy érzi valaki, hogy a házastársa véleményére alapozva nem a legideálisabb férj, vagy feleség, nincs ok az elkeseredésre, van kiút ebből a helyzetből is. Mint sokan mások, rájöttem, hogy a Biblia megtanít bennünket arra, hogy fokozottan törődnünk kell a házastársunk lelki, érzelmi, anyagi, szexuális és egyéb szükségeivel. Szeretethimnusz 1Kor. 13,2 „Ha szeretet nincsen bennem, semmi vagyok”.

Fázós sündisznók, történet: Néhány sündisznó roppant fázik egy téli éjszakán. Összebújnak hát, hogy egymást melegítve védekezzenek a hideg ellen. De minél jobban összebújnak, annál jobban érzik egymás tüskéit, annál jobban szúrnak. Próbálnak hát távolodni. Csakhogy akkor ismét dideregnek. Valahogy így van ez az emberrel is. Ha eltávolodik társától, minden kihűl körülötte, rideg lesz az élete. Ha közelít, némely szúrást, esetleg akaratlan tüskét el kell viselnie. De még mindig jobb szeretteink tüskés kedvét eltűrni, mint belefagyni az egyedüllétbe. Elvégre, nekünk is vannak tüskéink, amelyeket a hozzánk ragaszkodók kénytelenek eltűrni. S ha él bennünk megértés, szeretet, e tüskepárbaj sosem okoz veszélyes sérüléseket.

Ef. 5,21”Engedelmeskedjetek egymásnak, Krisztus félelmében”! Vajon könnyen megy ez, hogy engedelmeskedjünk egymásnak? De sokszor elhangzott a házastársak között, „akkor is úgy lesz, ahogy én akarom, nekem ne mondja meg senki, mit csináljak”! Vajon mi hiányzik ezekből a házasságokból? … A szeretet! Az első időszakban, amikor a szerelem tüze szinte a felhőkig ért, úgy érezted, ha módodban állna, a csillagokat is lehoznád társadnak az égből. Hová tűnt ez az önátadó szeretet? Vagy ez is devalválódik, mindig kevesebbet ér, mint a valuta?

Kezdjük azzal, hogy mi is a szeretet? A szeretet a Biblia szerint, nem érzelmi, hangulati állapot, hanem cselekedet. Sőt, fáradozás. A jobb világi körökben is tudják ezt. Az egyébként nem hívő Kisherceg is azt mondja a virágjának: Annyit fáradoztam érted, hogy már megszerettelek! Isten szeretete a bűnös világ felé cselekedeteiben nyilvánult meg. János 3,16 „Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne el ne vesszen, hanem örök élete legyen”. Azt hiszem, hogy a házasságokban az önátadó szeretetnek van leginkább összetartó hatása. Nem az én érdekem, nem a te érdeked, hanem a mi érdekünk legyen az első, Jézus Krisztusban felbonthatatlan kötelékkel. Hármas kötél nem hamar szakad.

Sokan megfogalmazták már ifjú házasok is. De jó lenne a házastárs szívéhez egy tuti odaillő kulcs, amit odaillesztenék, és teljes szeretetével megnyílna felém. Nos, ez nem lehet kérdés, a végtelenül bölcs és hatalmas Isten gondolt erre, a Bibliában rendelkezésünkre bocsátotta ezt a varázskulcsot.

A férjek kulcsa feleséghez: „Férjek, szeressétek a feleségeiteket!” (Megjegyzem, a szeretet nemcsak érzelem, hanem döntés kérdése)

A feleség kulcsa a férjéhez: „Asszonyok, tiszteljétek férjeiteket!”…

Befejezésül még egyszer felolvasom az Ef. 5,21 „Engedelmeskedjetek egymásnak, Krisztus félelmében.”  ÁMEN!

Isten mégis szeret! Érted?

János 3,16-21 16Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen. 17Mert Isten nem azért küldte el a Fiút a világba, hogy elítélje a világot, hanem, hogy üdvözüljön a világ általa. 18Aki hisz őbenne, az nem jut ítéletre, aki pedig nem hisz, már ítélet alatt van, mert nem hitt Isten egyszülött Fiának nevében. 19Az ítélet pedig az, hogy a világosság eljött a világba, de az emberek jobban szerették a sötétséget, mint a világosságot, mert a cselekedeteik gonoszak. 20Mert aki rosszat cselekszik, gyűlöli a világosságot, és nem megy a világosságra, hogy le ne lepleződjenek a cselekedetei. 21Aki pedig az igazságot cselekszi, a világosságra megy, hogy nyilvánvalóvá legyen cselekedeteiről, hogy Isten szerint cselekedte azokat.

Ha Isten Igéjének, az evangéliumnak a lényegét egy mondatban össze kéne foglalni, akkor azt legjobban a János 3,16-ban Jézus fejezi ki. „Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.” Érted! Érted?

"Úgy szerette Isten e világot” - az eredeti görög szövegből jobban kiderül, mint a magyar fordításból, hogy itt nem befejezett múltról van szó. Nem arról, hogy egyszer valamikor volt egy olyan korszaka ennek a világnak, hogy az Isten szerette! Szerette valamikor, de már nem szereti! Nem ezt fejezi ki az Ige. Itt egy elkezdődött múltról van szó. Egy régen elkezdődött folyamatról, isteni akcióról, egy szeretet-akcióról, ami azóta is tart! Isten most is ugyanúgy szereti a világot, mint akkor, amikor ez a kijelentés Jézus ajkáról elhangzott!

Elgondolkodtam azon, hogy miért is szereti Isten e világot, benne az embert annyira, hogy a legdrágábbat, egyszülött Fiát kereszthalálba adta érte… Talán azért, mert ennyire szeretetre méltó lény az ember? Azt hiszem, tapasztalataink egészen mást súgnak nekünk.

Ha úgy igazából végiggondolom Isten és ember kapcsolatát, csak még jobban csodálom az ember iránti őszinte, igazságos szeretetét. A teremtés hatodik napján Isten jókedvében örömmel megteremtette az első embert a maga képmására, hozzá hasonlóvá. „És látta Isten, hogy minden, amit alkotott igen jó”. Azonban az Isten képmására teremtett emberpár engedetlenségével súlyos csalódást okozott Teremtőjének. Az irgalmas Isten mégsem vetette el egészen az embert, de az engedetlenség bűnének a következményét mai napig viselnie kell.

Aztán Nóé idejében, megint csalódnia kellett az emberben. 1Mózes 6,5-6 „Amikor látta az ÚR, hogy az emberi gonoszság mennyire elhatalmasodott a földön, és hogy az ember szívének minden szándéka és gondolata szüntelenül csak gonosz, megbánta az ÚR, hogy embert alkotott a földön, és megszomorodott szívében.” De Nóé és családja kegyelmet talált az Úr előtt. Miután újból benépesítette a földet az emberiség, az Úr tett egy újabb kísérletet, kihívott egy embert Úr-Kazdimból, Ábrámot, hogy az ő magvából legyen Istennek kiválasztott népe, akik majd áldássá lesznek ebben a romlott világban. Sajnálatos módon újból és újból csalódnia kellett a nyakas és engedetlen népe miatt.

Lehetne sokáig sorolni Bibliából az eseteket, amikor a szabad akarattal megáldott ember újból és újból csalódást okozott Teremtőjének. Mindezek után még inkább csodálni tudom Istennek, a bűnös, engedetlen ember iránt megnyilvánuló különös, szinte példanélküli szeretetét.

Isten úgy szeret, “hogy az ő egyszülött Fiát adta”! Nem úgy szeret, ahogyan mi szeretnénk látni, megtapasztalni Isten szeretetét! Mi azt szeretnénk, hogy úgy bánjon velünk, mint egy gyenge édesapa az elkényeztetett gyermekével: teljesítse minden kívánságunkat, és őrizzen meg minden bajtól és veszedelemtől. Adjon egészséget, és biztosítsa számunkra a nyugodt, bővelkedő életlehetőséget. Nem így szeret az Isten! Az igazi szeretet az, ami igazsággal párosul. Ő az Egyszülött Fiát adta. Beleadta ebbe a félelmetes világba, ahol ember embernek farkasa!

Így lett számunkra Isten egyszülött Fia, a bűntől való szabadulás egyetlen járható útja. Ap.csel 4,12 „és nincsen üdvösség senki másban, mert nem is adatott az embereknek az ég alatt más név, amely által üdvözülhetnénk”. Ő azt mondta magáról „Én vagyok az út, az igazság, az élet”. Mert ő maga az igazság, ebből következik, hogy bűnre büntetés kell, hogy következzen, ezért a bűneinkért járó jogos büntetést vállalta magára a kereszten, értem és, érted! Érted? Mindezt azért, hogy őbenne, Jézus Krisztusban örök életünk legyen.

Ez a világ valóban mindent megtesz, hogy egészen kiszorítja Istent az életéből. Nézzünk körül a Nyugat-Európai országokban, iskolákban megszűnt a hitoktatás, a  Gender elmélet-et oktatják, köztéri kereszteket is lebontják. Vajmi keveset törődnek azzal, hogy van Isten, van isteni törvény. Ennek a világnak az egész élete nagy lázadás Isten ellen. Tele van olyan indulatokkal, vágyakkal, törekvésekkel, ezekből törvényszerűen következő bűnökkel, amik mind szöges ellentétben állnak mindazzal, amit az Isten jónak tartva szerethet.

Nem lenne-e természetesebb, ha Isten sorsára hagyná ezt a világot, hadd vesszen bele a saját nyomorúságába? És mégis szereti! Nem érzitek, hogy milyen csoda ez? Valóban olyan csoda, amire csak Isten képes! Szereti ezt a világot! Azt a világot, amelyiket sokszor te is szívesen megváltoztatnál magad körül.

„Mert úgy szerette Isten a világot”. Sajnos, nagyon hozzászoktunk ehhez a mondathoz, pedig nincs érthetetlenebb csoda, mint az, hogy Isten szereti ezt a világot! Úgy sokkal érthetőbb lenne, ha azt mondta volna Jézus, hogy emberek, vegyétek tudomásul: Isten megutálta ezt a világot, haragszik rá, gyűlöletes előtte! Ez teljesen érthető lenne.

Ezt az embervilágot Isten szereti! Isten szeret! Érthetetlen, de szeret! Igen! Jézus mondja: “Úgy szerette Isten a világot...”. Úgy, ahogyan senki más!

János 3,17 „Mert Isten nem azért küldte el a Fiút a világba, hogy elítélje a világot, hanem, hogy üdvözüljön a világ általa.” Az Úr Jézus szabadítóként, megmentőként jött ebbe a világba, hogy felkínálja a hit általi szabadulás útját, az örök életet, az üdvösséget. Következő visszajövetele viszont nagyon sok ember számára félelmetes lesz, mert Isten hatalmas, dicsőséges Krisztusát, mint ítélőbírót fogják meglátni. Akin nem lesz rajta a „Bárány vérének” a jele, annak ez a találkozás borzalmas ítélet napja lesz.

János 3,18 „Aki hisz őbenne, az nem jut ítéletre, aki pedig nem hisz, már ítélet alatt van, mert nem hitt Isten egyszülött Fiának nevében”. János 3,36-ban bemerítő János így tanítja a sokaságot: „Aki hisz a Fiúban, annak örök élete van …” Az üdvözítő hit döntésre kényszerít, az nem hagy érintetlenül. Ha valaki csak tényként hiszi el Jézusról, hogy Isten Fia, de nem fogadja el élete urának megváltójának, azzal elutasítja a felkínált kegyelmet, és önmagát helyezi ítélet alá.

Egy fiatalember, aki életében először volt részeg, a kocsmában verekedés közben embert ölt. Letartóztatták és halálra ítélték. Az egész falu nagyon sajnálta ezt a fiút, hisz addig nagyon rendes életet élt. Egy kérvényt írtak az uralkodóhoz és az egész falu aláírta. Leírták, hogy ez a fiú mindig nagyon rendes volt, soha nem tett semmi rosszat, most történt vele először ilyen. Kérték a királyt, ha lehet, adjon neki kegyelmet. A király, amikor kezébe vette ezt a kérvényt, nagyon meghatódott. Milyen lehet az az ember, aki mellett az egész falu bizonyságot tesz, és annyi ember kér kegyelmet. Azt mondta, kegyelmet adok neki, de én magam fogom elvinni, hadd lássam azt az embert. Abban az országban a bíró fekete talárban járt és ebben az öltözékben ment be az uralkodó az elítélt cellájába.

A fiú felemelte a fejét és ránézett arra, aki bejött, azt gondolta, itt a pap. Persze holnap meghalok, küldik a papot. Az uralkodó azt mondta: Fiatalember, jó hírt hoztam magának. - Köszönöm, nem kell a maguk jó híre, holnap úgyis meghalok - nem érdekel a jó hír. - De fiatalember az életéről van szó, a kegyelmet hoztam. - Nem kell a kegyelmük, tartsák meg maguknak. A király tanácstalanul állt ott, és kérte: legalább hallgasson meg engem. - Senkit nem hallgatok meg, ha azonnal el nem hagyja a cellám, hívom az őrt és kidobatom. A király megrántotta a vállát és elment.

Azonnal utána kíváncsian jött a börtönőr - na, itt volt a király, mit hozott, kegyelmet? – Jaj, nem tudtam - hát a király volt itt? Azonnal adjanak papírt, ceruzát, írni akarok a királynak. És írta: Felség, bocsánat, nem tudtam - kell a kegyelem! Gyorsfutár vitte a levelet. A király egyetlen mozdulattal széttépte. - Ez az ügy nem érdekel tovább.

A következő hajnalon kivégezték a fiút. Ahogy ott állt a bitófa alatt kérte, hagyjanak szólni, az utolsó szó jogán mondani akarok valamit. Aztán belekiáltott a tömegbe: Emberek, nem azért halok meg, mert öltem, én nem a bűneimért halok meg, azért halok meg, mert visszautasítottam a kegyelmet…

Hadd mondjam meg nektek ezen a reggelen, ezen a helyen, senki nem azért fog meghalni, mert vétkezett, hanem azért, mert Isten felajánlotta a kegyelmet és neked nem kellett! Elhangzott a szó, hogy elvégeztetett, Jézus Krisztus semmivé akarja tenni az egész múltadat, eltörölni minden bűnödet ingyen. De ha neked nem kell, több szava nincs.

János 3,19 „Az ítélet pedig az, hogy a világosság eljött a világba, de az emberek jobban szerették a sötétséget, mint a világosságot, mert a cselekedeteik gonoszak”. János 8,24-ben Jézus így folytatja „Azért mondom néktek, hogy meghaltok a bűneitekben: mert ha nem hiszitek, hogy én vagyok, meghaltok a ti bűneitekben”. Sajnos ma sincs másképpen, mint Jézus korában. Az emberek többsége nem fogadja el Isten ajándékát, az egyszülött Fiában felkínált kegyelmét, ezért bűneikben fognak meghalni és osztályrészük az örök kárhozat lesz.

Ezért adta Egyszülött Fiát az Isten, “hogy valaki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen”. Örök élet: azt is jelenti, hogy amikor minden fény kialszik majd körülötted és benned, Jézus Krisztusban új nappal virrad reád. Olyan, amelyik sohasem hajlik többé estébe! De nemcsak a túlvilágon van örök élet! Jézus személye azt a lehetőséget jelenti számomra és számodra, hogy Őbenne összekapcsolódik a föld és a menny, az ideig való és az örökkévaló.

“Valaki hisz őbenne, el ne vesszen”. Bele ne vesszen az élet sötétségébe, a világ szennyébe, bűnébe. Bele ne vesszen a tömegbe, hogy bábként sodródjon a pokol felé. El ne süllyedjen e világ szennyében, hanem örök élete legyen! Isten Jézusban önmagából adott valamit ennek a világnak, amitől a mi közönséges, mindennapi életünk fölfrissül, kiteljesedik, és áldottá válik. Adja az Úr, hogy kitűnjék cselekedeteinkből, hogy Isten akarata szerint és Isten dicsőségére cselekedtük azokat. ÁMEN.

Felhasznált forrásanyag: Dr. Joó Sándor igehirdetése