Egy csődöt mondott édesapa ítélete!

 1Sámuel 2,27-36 „27És eljött Istennek egy embere Élihez, és így szólt hozzá: Ezt mondta az ÚR: Világosan kijelentettem magamat atyád háza népének, amikor Egyiptomban, a fáraó házában voltak. 28Izráel valamennyi törzse közül őt választottam ki a papi tisztségre, hogy feljárjon oltáromhoz, illatáldozatot mutasson be, és viselje az éfódot színem előtt. Atyád háza népének adtam Izráel fiainak minden tűzáldozatát. 29Miért tiporjátok lábbal véresáldozatomat és ételáldozatomat, amelyeket e hajlék számára rendeltem? Miért becsülöd fiaidat többre, mint engem, és miért hizlaljátok magatokat népem, Izráel minden áldozatának a legjavával? 30Ezért így szól az ÚR, Izráel Istene: Bár határozottan megmondtam, hogy a te házad népe, a te családod fog örökké színem előtt járni, most mégis így szól az ÚR: Nem így lesz! Mert akik engem dicsőítenek, azoknak dicsőséget szerzek, de akik engem megvetnek, gyalázatra jutnak. 31Eljön az idő, amikor összetöröm erődet és családod erejét, és nem lesz öregember a házadban. 32Majd meglátod e hajlék romlását a sok jó helyett, amit tettem volna Izráellel. Bizony nem lesz öregember soha a házadban. 33Egyvalakit nem irtok ki oltárom mellől, hogy ne epesszem el egészen a szemed és gyötörjem halálra a lelkedet. De a többiek, a te házad népe a legszebb férfikorban fog majd meghalni. 34Ez lesz számodra a jel, amely majd a két fiadon, Hofnín és Fineáson következik be: egy napon halnak meg mindketten. 35De támasztok majd magamnak hűséges papot, aki szívem és lelkem szerint cselekszik. Építek neki maradandó házat, és az én fölkentem előtt jár minden időben. 36És aki megmarad házad népéből, eljön majd, leborul előtte egy kis pénzért és egy darab kenyérért, és ezt mondja: Fogadj fel engem bármilyen papi tisztségre, hogy ehessem egy falat kenyeret!”

Hangfelvétel meghallgatható (letöltés):  https://drive.google.com/file/d/1zsiQi3z-e8pKvqABSUXO7PVG7yH5QBZ5/view?usp=sharing

A felolvasott igénk a bírák korának történéseiről tájékoztat bennünket. Éli Isten választott népének Izráelnek a főpapja, ezen felül Izráel bírája is volt 40 évig. Mint Áron főpap leszármazottja töltötte be pozícióját (4Mózes 18,1-20). Én nem szándékozom őt elítélni, ez Istennek a joga, de gyermekei nevelésében valamit nagyon - nagyon elronthatott. Mint olvastuk alapigénkben az Úr figyelmeztette őt 1Sámuel 2,29 „29Miért tiporjátok lábbal véresáldozatomat és ételáldozatomat, amelyeket e hajlék számára rendeltem? Miért becsülöd fiaidat többre, mint engem, és miért hizlaljátok magatokat népem, Izráel minden áldozatának a legjavával?”

A ma felolvasott alapigénk fő mondanivalója: Prófétai jövendölés Éli háza népe ellen. Felemelőbb az olyan szolgálat, amikor Istennek Jézus Krisztusban gazdagon kiáradó kegyelméről, szeretetéről, áldásáról kell igei üzenetet közvetíteni. Ha értelmes szívvel olvassuk, vagy hallgatjuk a teljes Biblia üzenetét, akkor látnunk, éreznünk kell, hogy abban túlsúlyban vannak a próféták, szentírók által közvetített igében az útmutató, figyelmeztető, dorgáló üzenetek a mindenkori ember számára.

Mennyei Atyánk, mint a gyermekeiért felelősséget érző „családfő” nagyon fontosnak tartja, hogy Jézus Krisztusban kiáradó szeretete mellé, elvárásait is elénk adja útjelzőként. Isten gyermekei nem élhetnek, nem viselkedhetnek úgy, mint az ördögfiókák, mert az méltatlan lenne rangjukhoz. Igenis, az istenfiúság méltóságot, rangot és kötelezettséget is jelent.

1Sámuel 2,12,17 „12Éli fiai azonban elvetemült emberek voltak, nem törődtek az Úrral”, „17Igen nagy volt tehát az ifjak vétke az Úr előtt, mert megutálták az emberek az Úrnak szóló áldozatot.”

Isten főpapjának lenni nagy felelősséget jelentett. A népet képviselték Isten előtt, és Isten tekintélyét ábrázolták ki a nép előtt. Nem tudom, nem tájékoztat bennünket a Biblia, hogy Éli főpap milyen példakép lehetett fiai előtt. Megpróbálkozott ugyan becstelenül viselkedő fiainak erőtlen dorgálásával, de fiai nem hallgattak rá. Pedig, először, mint apának, majd, mint főpapnak jogában, hatalmában állt volna fiait keményen büntetni, vagy félreállítani a felelősségteljes szolgálatból. Valamiért nem tette, talán azért, mert jobban szerette fiait, mint az Urat. Isten könyörtelenül kimondja rá az ítéletet, mert csődöt mondott, mint édesapa és mint főpap is. 1Sámuel 3,11 „11Akkor az Úr ezt mondja Sámuelnek: Én olyan dolgot fogok véghezvinni Izráelben, hogy aki csak hallja, belecsendül a két füle”,

A mai szolgálatra való felkészülés során érdekes kérdések, gondolatok fogalmazódtak meg bennem. Baj az, ha valaki szereti gyermekét? Baj az, ha valaki nagyon szereti gyermekét, vagy éppen unokáját? A szeretet a végtelenül bölcs és hatalmas Isten által belénk kódolt, kimondottan előnyös tulajdonság. Ezt csak a bűn által „e világ fejedelme” a gonosz tudja bennünk felülírni, hogy a szeretet helyét az ember szívében a gyűlölet, neheztelés foglalja el. Ha az ember megtűri életében, családjában a bűnt, akkor általában a szeretete is nagyon személyválogató lesz. Éli főpaptól ezt kérte számon az Úr, „Miért becsülöd fiaidat többre, mint engem”.

Vajon a mi korunkban ez másképpen történik? Nézzünk meg egy mai történetet! Villamoson egy anyuka utazott 4 év körüli kisfiával, velük szemben egy idősebb hölgy ült elegánsan kosztümbe öltözve. A kisfiú unalmában sáros cipőjével lábát előre lóbálva rugdosni kezdte a hölgy ruháját. Az udvariasan szólt az anyukának, hölgyem legyen szíves rászólni a fiára, mert összesározza a ruhámat. Nem szólok rá, stresszmentesen nevelem, hogy ne sérüljön a kis személyisége. Felettük álló fiatalember komótosan kivette szájából a rágógumit és kezével a fiatalasszony homlokára nyomta, gyermekkoromban engem is stresszmentesen nevelt az édesanyám.

Tehát korunkban is előfordul, hogy szinte bálványozza valaki gyermekét. Érdemes végig gondolnunk, milyen a mi szeretetünk gyermekeink, unokáink irányában?

Ábrahámnak késő vénségében százéves korában született meg Izsák, mint az Úr által megígért örököse. Izsák biztonsága érdekében Izmaelt a szolgálótól született fiát 14 éves korában, elküldte annak anyjával együtt. Nagyon szerethette Izsákot, ezért az Úr próbára tette Ábrahámot. 1Mózes 22,2 „2Isten ezt mondta: Fogd a fiadat, a te egyetlenedet, akit szeretsz, Izsákot, menj el Mórijjá földjére, és áldozd fel ott égőáldozatul az egyik hegyen, amelyet majd megmondok neked!”

Ismeretes előttünk a történet! 1Mózes 22,16-17a „és ezt mondta: Magamra esküszöm, így szól az ÚR, hogy mivel így tettél, és nem tagadtad meg tőlem a fiadat, a te egyetlenedet, 17 azért gazdagon megáldalak,”

Most nézzünk történetet egy másik apának gyermekei és Isten iránti szeretetéről. Aki olvasta és megértette Jób könyvét, az előtt ismeretes, hogy Jób is nagyon szerette mind a tíz gyermekét. Jób 1,4-5 „4 Fiai lakomát szoktak tartani, mindegyik a maga házában és a maga napján. Ilyenkor üzentek három nővérüknek, és őket is meghívták, hogy velük együtt egyenek-igyanak. 5Amikor azonban a lakoma napjai sorra lejártak, értük küldött Jób, és megszentelte őket úgy, hogy korán reggel fölkelt, és annyi égőáldozatot mutatott be, ahányan voltak. Mert azt gondolta Jób: Hátha vétkeztek a fiaim, és káromolták Istent szívükben. Így szokott tenni Jób minden alkalommal.”

Amikor az ÚR által megengedett próbában Jób egyszerre mind a tíz gyermekét elvesztette az összes javaival együtt, akkor nem hibáztatta, nem lázadt ellene, hanem megnyírta fejét, ruháját megszaggatva, földre esve leborult Isten előtt és azt mondta „Mezítelen jöttem ki anyám méhéből, mezítelen is megyek el. Az Úr adta, az Úr vette el. Áldott legyen az Úr neve!” A kopaszra nyírt fej és az éppen viselt ruha megszaggatása a zsidóknál a veszteség, a mély fájdalom és gyász kifejezése.

Most vizsgáljuk meg az alapigénk üzenetét az Újszövetség fényében. Jézust megkérdezték a farizeusok, Máté 22,36-40 „36Mester, melyik a nagy parancsolat a törvényben? 37Jézus így válaszolt: „Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből.” 38Ez az első és a nagy parancsolat. 39A második hasonló ehhez: „Szeresd felebarátodat, mint magadat.” 40E két parancsolattól függ az egész törvény és a próféták.”

Jézus Krisztus azt hangsúlyozta ezzel, hogy az ember életében első helyen álljon az Isten szeretete, méghozzá nem is akárhogyan, minden más csak utána következzen. Felebarát, házastárs, gyermek, és a család szeretete Istennek tetsző élet velejárója, következménye kell, hogy legyen. A tízparancsolatban világosan kifejezi, „mert én az Úr féltőn szerető Isten vagyok!” Máshol azt mondja, dicsőségemet másnak nem adom. Ha Éli főpap rangsorban fiait, csak Istene után sorolta volna, és érdemeik szerint fegyelmezte, nevelte volna őket, akkor egészen másképpen alakulhattak volna az események.

Ábrahám nagyon szerette Izsákot, de jobban szerette Istent! Jób szerette gyermekeit, de jobban szerette Istent. Mindig emlékezni fogok fiam első feleségének hozzám intézett kérdésére. 2006 januárban a László kórházból jöttünk haza, fiam altatásban agyhártyagyulladással az intenzív osztályon feküdt, mindkét elgennyesedett fülét életmentő műtét során megoperálták. Kérdés a következő volt. Ha meghalna a fia, akkor is szeretné az Istent? Bár nehéz így kimondani, de akkor is szeretném az Istent.

Nagyon sokszor kértem az Urat, tegye lehetővé, hogy olyannak értékeljem, lássam magam, amilyennek ő lát engem. Tisztában vagyok azzal, hogy Istennek egy gyarló, kegyelemre szoruló teremtménye vagyok, de tudom mivel tartozom Megváltómnak. Ő helyettem szenvedte bűneim büntetését a kereszten, pedig kegyelmére teljesen érdemtelen vagyok. Hálás vagyok, mert adott halló fület, értő szívet, hogy igéje mérlegére lépve felismerjem bűnös elveszett voltomat. Megszólított, megállított a kárhozat felé vivő lejtős úton, pedig tudom, hogy nálam jobb emberek is voltak, akik ma vakon haladnak tovább a lejtőn, amelynek végén ítélet várja őket.

Kedves testvérek, lenne most hozzátok egy furcsának tűnő kérdésem. Kértétek már; Uram tégy alkalmassá, hogy szeresselek és imádjalak teljes szívemből, teljes elmémből, teljes lelkemből, és minden erőmből? Én kértem, de érzem, hogy az én szeretetem mégis annyira emberi, halvány árnyéka sem lehet annak, ahogyan Ő szeretett minket, Ő az életét adta értünk.

Ismeritek az elmúlt időszak történéseit családunkban. Már ifjúkorom óta azt tartottam legnagyobb veszteségnek, legnagyobb fájdalomnak, ha valakinek a gyermeke koporsója előtt kellett megállnia. A miérteket nem tudom, ha az Úr jónak látja úgyis a tudomásomra hozza. Láttatok már olyant, hogy a veszteséget, fájdalmat elszenvedő kisgyermek könnyes szemmel ugyan, de odabújt az őt fegyelmező édesanyjához, vagy édesapjához. Én is tudom, érzem, hogy szerető mennyei Atyám karjaiban találok csak igazi vigasztalást.

A gyermekek nevelése a szülők részéről nagy felelősség Isten és emberek előtt is. Gondoljuk csak végig, milyen példát hagytunk gyermekeinknek, vagy éppen unokáinknak. Az kevés, ha csak elmondjuk nekik hogyan kell viselkedni, milyen erkölcsi normák szerint kell élni. Egy példát hadd mondjak: ha egy szülő ígér valamit gyermekének és nem tartja a szavát, akkor a gyermek úgy éli meg hogy hazudtak neki, becsapták. Gyermeknél ez úgy csapódik le, hogy ő is hazudni fog, az ígéreteit nem lehet komolyan venni.

Ha egy gyermek azt tapasztalja a szülőtől, hogy nem egészen törvényes, nem becsületes módon is lehet jövedelemhez jutni, akkor ez beépül az értékrendjébe. Kedves testvérem, velem együtt te is vizsgáld meg milyen példát hagysz gyermekeidnek! Ha téged követnek, te vagy a példaképük, akkor Isten elégedett lesz velük? Éli főpap egy csődöt mondott édesapa, nem kell ennek így lenni a mi életünkben, van segítségünk! (Egy apa imája: felolvasni!)

Istenünk az ő igéjében nem azért adja a korlátokat, hogy gátoljanak, hanem megvédjenek bennünket. Ha Isten igéje szíved hústáblájára van írva, akkor mint belső értékrend meghatározó lesz életedben. Lehet, hogy itt-ott követsz el apróbb szabálytalanságot, de nem akarsz görcsösen megfelelni a külső elvárásoknak. Egyszerűen azt teszed, ami a helyes, és nem a jutalomért, vagy a büntetéstől való félelem miatt, hanem azért, mert szereted Istent.

Míg élek sosem felejtem el, itt gyülekezetünkben a szószékről hangzott el: Nehéz hívőnek lenni, mert sok mindent nem szabad tenni. Amikor vége volt a szolgálatának, odamentem a testvérhez, azt mondtam, hívőnek látszani valóban nehéz, de ha szívedben ott van a belső értékrendként Isten szeretete, akkor nem nehéz, mert olyan magától értetődő minden.

Ha igazán jó kapcsolatban vagy az Úrral, azért tartod meg, és azért tartod be a törvényt, mert szereted Őt, és nem azért, hogy ezáltal megfelelj neki. Nagy különbség! Egyszerűen fájna a lelkednek, ha megszomorítanád Őt. Nem tudnál a szemébe nézni. És ha mégis itt-ott átlépted a határt, beleestél, elkövetted, akkor tudod, hogyha őszinte bűnbánattal fordulhatsz hozzá, nem fogja fölhánytorgatni. Igazi apa-fia kapcsolat van köztetek. Őszinte szeretet-kapcsolat. Ha így éljük életünket, akkor mint szülők és nagyszülők, nem fogunk csődöt mondani a gyermeknevelésben sem.

Zsidó 8,10 „Ezt mondja az Úr: Törvényemet elméjükbe adom, és szívükbe írom azokat. Istenük leszek, ők meg az én népem lesznek. ÁMEN

Testvérem Joó Attila emlékére!

Elgondolkodtam, hogyan lehet testvérem életéről röviden olyan nekrológot írni, amely egy ember személyiségének lényegét mutatja be, amikor a rengeteg átélt, megélt esemény egy regény kereteibe sem férne bele.

Attila 1951 július 14.-én született Szőkepusztán, egy háromgyermekes családba, másodikként. A szüleink felemás igában éltek. Édesanyánk baptista szülők gyermeke, aki a sok megpróbáltatás után 1959-ben fogadta el Jézus Krisztust élete urának, Megváltójának. Édesapánk egy Istent káromló, maga körül korlátokat nem tűrő, alkoholfüggő ember volt, aki kisgyermek korunkban politikai elítéltként kétszer is börtönbe került. 1955-ben húgocskánkkal, Ibolyával bővült a családunk.

A Szőkepusztai Baptista Imaház testvéri közössége és Édesanyánk értünk való buzgó imádsága, Isten kegyelméből valahol a lelkünk mélyén életünket meghatározó útravalót adott számunkra. Későbbi tévelygő életszakaszunkban - így visszagondolva és értékelve az eseményeket - mindig ott volt fölöttünk Isten oltalmazó keze.

Attila kimondottan jó tanuló volt már az általános iskolában is. Finomra hangolt érzésvilág, jó kézügyesség, kiváló rajzkészség, versírási képesség volt rá jellemző. Már gyermekkorától a szenvedő, megpróbáltatás alatt élő emberek iránti együttérző, segítő készséggel rendelkezett.

1964-ben Sülysápra költöztünk, pályaválasztás időszakában aranyműves és ékszerész szakmára pályázott, de ez akkor nem sikerült, maradt egy másik lehetőség, a szobafestő és mázoló szakmunkásképző. A Sülysápi Baptista Imaház szomszédságában laktunk a családunkkal, albérletben. Akkor még anyukánkkal rendszeresen jártunk a gyülekezeti alkalmakra, ahol nagy szeretettel fogadtak bennünket.

Ahogy teltek az évek, az akkori rendszer ifjúságnevelési politikája és Édesapánk együttes hatására mindketten elmaradtunk a gyülekezettől. Amikor 17 évesen önálló jövedelemmel rendelkeztünk, akkor kezdődtek családunkban a széthullás első jelei. Attilával külön-külön helyen vállalati munkásszállón laktunk, húgunk Ibolya pedig 17 évesen már albérletbe költözött. Attila hivatásos jogosítványt szerzett, a katonaságnál, mint gépkocsivezető töltötte kétéves szolgálati idejét, tizedesi rangfokozattal szerelt le. A katonaidő letöltése után buszsofőrként dolgozott a Volánbusz egyik helyközi járatán.

1972-ben házasságot kötött a tápiósági Tárnoki Ilonával. Házasságukban két gyermekük született, Attila és Rita. A Tápiószecsőhöz tartozó Magdolnatelepen vettek házat. Attilával és családjával akkor is és később is nagyon szoros és jó volt a kapcsolatunk. Változó munkahelyeken, mint szobafestő és mázoló dolgozott, majd a MÁV-nál újból buszsofőr lett. 1978-ban munkahelyet kívántam változtatni, Attila segített, így kerültünk egy munkahelyre. Itt kezdett beindulni Attila világi „karrierje”. Budapesten a „Vörösmarty Gimnázium” esti tagozatára jelentkezett. Azokban az években a gimiben egy padban ültünk és 1981-ben együtt érettségiztünk.

Attila gépjármű ügyintéző lett, amelyhez Volán Forgalmi Tisztképző képesítést szerzett. A következő évben elküldték pártiskolába, „Marxista – Leninista Esti Egyetemi” végzettséget szerzett. Munkahelyén a rendszerváltás előtt Ő volt az utolsó alapszervezeti párttitkár.

1989. júliusában, Édesanyánk meghívott bennünket családostól a Népstadionban rendezett Billy Graham evagelizációjára. Ránk nem volt különösebb hatással, mindkettőnk felesége felbuzdulva, a döntésre hívásra kimentek, ők még a mai napig nem adták át életüket az Úr Jézusnak.

1992 körüli időpontban Attila jelentkezett Fiával együtt a Domján László által szervezett agykontroll tanfolyamra. El volt ragadtatva az addig nem tapasztalt, átélt új képességeitől, szinte korlátlannak tűnő új lehetőségeitől. Majd következtek, radiesztézia és újabb okkult tanfolyamok, ezeknek a veszélyeiről akkor hallani sem akartunk. A témával kapcsolatosan kiolvasott könyvek száma 50 körüli volt. Édesanyánk szelíden próbált bennünket terelgetni az Úr Jézus kitárt karjai felé, de ezen csak mosolyogtunk. Édesanyánk iránti tiszteletből azért egy-egy gyülekezeti ünnepségre és gyülekezeti buszkirándulásra ugyan elmentünk, de ezek nem voltak ránk közvetlen hatással.

A MÁV átszervezése folytán megszűnt az előzőleg stabilnak hitt munkakörünk. Attila 1993-ban a Budakeszi MÁV Szanatóriumba jelentkezett anyagbeszerző munkakörbe.

1994 tavaszáig heti rendszerességgel agykontroll klubban gyakoroltuk okkult ismereteinket, szellemi kapcsolatainkat. Ott volt egy hátborzongató szellemi élményem, amikor kétségbeesve Jézust hívtam segítségül, ebben a névben erő és hatalom van, megszabadultam. Egy hét múlva ugyanez megismétlődött. Utána a hetes busz megállójában várakozva mondtam, hogy én ide többet nem jövök, Attila válasza, akkor én sem.

Én 1994 májusában a Bibliát olvasva döntöttem, elfogadtam az Úr Jézust életem urának Megváltójának. Attól kezdve kezdtem én is imádkozni Attila és családja megtéréséért. Édesanyánk kérte a Rákoscsabai Baptista Gyülekezet lelkipásztorát, hogy beszéljen Attilával, ha már az Édesanyjára nem hallgat, hátha egy lelkipásztor jobb belátásra tudja téríteni. Édesanyám kissé szomorkásan mesélte László Gábor testvér véleményét, akinek sikerült Attilával a buszon együtt utaznia, annyira intelligens és felkészült, hogy őt csak a jó Isten tudja jobb belátásra téríteni.

Majd következtek életében az okkultizmus árnyoldalai. Attila 24 éves fia, akit testvérem az okkultizmusban és a szellemtudományokban való jártassága miatt szinte a mesterének tekintett, 1997-ben jóhiszeműen az okkultizmus csapdájába esve, öngyilkos lett. Egy magasabb rendű küldetést teljesített.

1998 nyarán Édesanyánk 68 évesen az Úrhoz költözött. Attila életének következő szakaszában megindult a lavina. Házassága zátonyra futott, családja szétesett, összetartására tett minden kísérlete kudarcba fulladt, 2000-ben elváltak.

Hála legyen Istennek, a megpróbáltatások nem megkeményítették szívét, hanem az Úr Jézus kitárt karjaiba terelték. Megőrizte a „A Magyarországi Gedeon Társaság” által kiadott kicsiny formátumú Bibliáját, melyben megtérési fogadalmát 1998. november 13-án keltezte. 1999. évben pünkösdkor már ott állt fehér ruhában a bemerítő medencében és visszavonhatatlanul átadta életét Megváltójának. Szeptemberben már ott ült mellettem a Rákoscsabai Baptista Imaházban szervezett kétéves Biblia Iskolában.

2004-ben a MÁV-nál megüresedett egy „közúti gépjármű előadói” állás, azt ajánlottam neki. „Jelentkezem, ha segítesz nekem”. „Örömmel segítek”, válaszoltam, hiszen a MÁV egy másik területén ugyanilyen állásban dolgoztam már kilenc éve. Ettől kezdve, mint testvérek is, még közelebb kerültünk egymáshoz, hiszen szinte állandó telefon kapcsolatban lehettünk. Attila Budán, én pedig Pesten dolgoztam.

2005-ben megszületett szívében a döntés, jelentkezett a Baptista Teológiai Akadémia, Teológia szak, szociális munkás szakirányú képzésére. Mint mindent, ezt sem tudta félemberként végezni, 2008-ban ötvenhét évesen teológusi diplomát kapott. Szakdolgozatát „Keresztyén Misszió és a Paraegyházak” témában írta. Minden vizsgája elsőre sikerült.

A lelkigondozás közel állt hozzá, hiszen mindig örömét lelte abban, ha lelki terhekkel küzdő, megkötözött embertársainak az Úr Jézusban szabadulást és kiutat tudott mutatni. Egy ilyen lelkigondozói eset kapcsán lelte meg előző munkahelyéről ismert régebbi munkatársában az élete párját. 2006-ban kötöttek házasságot Horváth Valériával. Valikában igazi lelki társra talált. Beszélgetéseink során boldogan mondta, „Valika egy diplomás nő, aki felnéz rám és azt mondja: Attila, olyan büszke vagyok rád”.

Házasságkötésük után Budakeszire költöztek, az ottani Baptista Gyülekezet tagja, majd vezetője lett. Attila nyugdíjba vonulása után 2012-ben Balatonföldvárra költöztek Valika egyedül élő idős Édesanyjához. Ezután a Balatonszemesi „Mécses” gyülekezetbe tagolódtak be, majd a kérész életű Balatonföldvári Baptista Gyülekezet vezetője lett. Ennek megszűntével lettek tagjai szintén Balatonszemesen a Gárdonyi Géza utcai nagy gyülekezetnek. Évekig a helyi Általános iskolában hitoktatóként hasznosította Istentől kapott hitét és ismeretét.

Testvéremmel, Attilával soha nem rivalizáltunk, de kölcsönösen mindig egy egészséges húzóerőt tudtunk egymásra gyakorolni. Egész életünkre jellemző volt, ahol csak tudtuk önzetlenül segítettük egymást.

Almási Mihály testvér felkérte a „Szőkepusztai Baráti Kör” vezetésére. „Bátyó elvállalom, ha csinálod az adminisztrációt, mert te jártasabb vagy az informatikában”. „Testvérem, kezet rá”. Örömmel végeztük ezt a közös megtisztelő feladatot, hiszen olyan feladat volt, ami igazán közel állt a szívünkhöz.

Attila földi pályájának végéhez ért 2020. május 9-én. A gyász fájdalma leírhatatlan. Az a bizonyosság ad vigaszt, hogy Ő már a mennyei hazában van, ahol majd újból boldogan ölelhetjük meg egymást. Őt ismerve, mire odaérek, már foglalni fogja szeretteinek a helyet maga mellett.

Beteljesedett a hitvallása: „Ama nemes harcot megharcoltam, futásomat elvégeztem, a hitet megtartottam, végezetre eltétetett nekem az igazság koronája, amelyet megad nekem az Úr, az igaz bíró ama napon; de nemcsak énnekem, hanem mindazoknak is, akik várva várják az ő megjelenését.” (2Timóteus 4,7-8)

Joó István

Üzenet a kórházból!

Kedves Szeretteim és Testvéreim!

(egyszóval, - Mindannyiótok.)

Az ige meg a hála kötelez elmondani, hogy „milyen nagy dolgot tett az Úr” velem. Mivel most itt vagyok, ott nem mondhatom. Ezért leírom, és ott olvashatod. Sőt tovább mondhatod, mert erre nem vonatkozik a levéltitok. - Ez parancs.

Már két sikertelen lágyéksérv műtéten estem át, ugyanazon az oldalon. Az akkori orvos is beismerte, hogy nem a legjobb módszert választotta. Ezért most a harmadiknál másik orvost választottam. A bemutatkozáskor derült ki, hogy a választott, hívő orvosprofesszor. Idézem: „A műtétek előtt azért imádkozom Istenhez, hogy lelkileg felkészülve végezhessem a munkámat.” Felcsillant a szemem erre a kijelentésre. Ehhez én is csatlakozom. „Kérni fogom Istent, hogy eszközként használja és áldja meg a munkáját.” „Erre szükségem is van” – mondta szerényen.

A megbeszélt napon bementem műtétre. Sohasem féltem a megmaradást illetően a műtéttől (csak a fájdalmat illetően), mert hiszek az ember Istentől elrendelt idejében. Ezt az időt az ember csak az Istentől kapott szabad akarat hatalmával befolyásolhatja, - meg imával. Ezért, ha az Istentől elrendelt idő nem a műtét időpontjára van időzítve, akkor bármilyen súlyos, a műtétet túléli a beteg. Túléli az „orvosi számítás szerintit” is.

De mi van, ha az időzítések egybeesnek? – Ez baj? – Ez nem baj, csak a szeretteinktől való búcsúzás miatt fájdalmas. Hát baj a romlandóságból a romolhatatlanságba költözni? Baj a mulandóságot itt hagyni az örökkévalóért? Baj a véges után a végtelent megismerni, látni és csodálni? Baj magát a Szeretetet csodálni, imádni? Ez nem baj. Ez kegyelem.

A műtét előtt minden holmit le kellett vetni. Nem vihettem külső dolgokat. De ezt a tudatot vihettem, a hitet is, a reményt is, és a szeretet érzetét is. Ezt senki sem vehette ki belőlem. Ezek steril dolgok, még a műtőbe is bevihetők.

A feleségem is kísért. Imája még a műtőbe is bekísért. Szeretteim is jelezték már előre, hogy imájukkal kísérnek. Azokat a testvéreket pedig ki tudná megszámolni, aki névtelenül, általánosan imádkoznak a betegekért.

Micsoda kíséret! Nem látható, mégis tapasztalható. Így könnyebb volt az utazásom a műtő felé. Az előző 45 perces műtétekkel szemben ez a harmadik csak 15 percig tartott. Vidám műtét volt. A műtét befejeződött, de az átélések folytatódtak. Visszatoltak a szobámba és vártam, hogy mikor szűnik meg a műtőben kapott helyi érzéstelenítő hatása. Az előző műtétek után erre hamarosan rájöttem, mert a megmozdulás is fájdalommal járt. Most azonban elmaradt. Így fájdalom nélkül fordulhattam a bibliámért a szekrényen. Ahogy a Szentírást kinyitottam az Efézusbeliekhez írt levél 2. rész 8. versére pillantottam: „Mert kegyelemből tartattatok meg, hit által; és ez nem tőletek van: Isten ajándéka ez.”

Az adott helyzet, az ige hatása, az öröm és az Isten szeretete szorongatta a szívemet, de túléltem, helyesebben átéltem. Sorozatban: fájdalommentesség, öröm, Isten szeretetének boldogító hatása, ideális műtéti állapottal lepett meg.

Másnap örömmel panaszoltam a professzor úrnak, hogy ebből a műtétből kimaradt a fájdalom. Akkor holnap hazaengedem, mondta örömmel. Harmadnap délelőtti búcsúzáskor elmondtam, hogy minden a meglepetés erejével hat rám. A fájdalommentesség szakmai okát nem tudom, csak azt érzem, jól vagyok. Az imádságokról tudok és annak erejében is hiszek. Örült ő is, és azt kívánta, hogy maradjon meg a jó emlékem. Úgy érzem mondtam, adósa maradok, és Istennek is hálával tartozom. Én egy bibliával ajándékoztam meg, ő pedig a mellékelt saját újságcikkével búcsúzott tőlem.

Ezután négy betegtársamtól búcsúztam. Megkérdeztem, hogy a jobbuláson kívül kívánhatok-e mást is: Magunkon hagyhattuk-e a holminkat mielőtt a műtőbe toltak bennünket? Itt kellett hagynunk, volt a válasz. Ezt még a rendőr sorstárs is helybenhagyta. Majd így folytattam: Mégis csak vittünk valamit. Figyeltek. Hát a drukkon kívül nem volt bennünk egy kis hit, egy kis remény, hogy visszajövünk? De igen! – válaszolták. Na, ilyesmit kívánok a jobbulás mellé. Istenben való hitet és reményt, szeretetet, mert ezekkel nem csak itt a földön lehet élni, hanem át is lehet vinni Isten elé, amikor meg kell mindenkinek állni előtte. Ezt a vihetőt érdemes megragadni. Főleg, ha fizetni sem kell érte. Jézus rendezte el a számlánkat. Még nyerhetünk is vele örök életet. Ilyen bátorítással búcsúztam betegtársaimtól. Megtapasztaltam, hogy nem kell messze menni. Ad az Úr alkalmat, pillanatot, éppen ott, ahol vagyunk, ha van bennünk készség a figyelésre, a pillanat megragadására.

Itt a levél vége, mert ennyit mutatott meg az Úr két nap alatt az Ő tetteiből.

Csak a szeretetnek nincs vége, mellyel Rátok gondolok.

Kaposvár 1999.                                                                           Putnoki Gyula   

Milyen jövőd van?

1Nyomorúságos idő lesz az, amilyen nem volt, mióta népek vannak, addig az időig. De abban az időben megmenekül néped, mindaz, aki be lesz írva a könyvbe. 2Azok közül, akik a föld porában alszanak, sokan felébrednek majd: némelyek örök életre, némelyek gyalázatra és örök utálatra. 3Az értelmesek (érteni tudók) fényleni fognak, mint a fénylő égbolt, és akik sokakat igazságra vezettek, mint a csillagok, mindörökké. Dániel 12,1-3

Akik meghalnak, azok is feltámadnak egyszer. Vannak, akik az örök életre, és vannak, akik az örök kárhozatra majd.

A temetőkben mindig hideg van. Mintha a sír, a halál kérlelhetetlenségét, a pusztulás vacogtató erejét érzékelnénk. Dániel meg arról ír, hogy a halottak alszanak, majd fölébrednek. Mintha csak egy rossz álom lenne a halál, a pusztulás. Igen, Isten örök óráján mérve a dolgainkat csupán egy pillanatnyi alvás, aztán jön az ébredés. De milyen is lesz az! Elképzelhetetlenül fenséges és grandiózus. Mintha csak álomból ébrednénk, ott állunk majd őelőtte, és minden igazivá, érthetővé, teljessé válik.

Sokak számára ez az ébredés azonban nem jót tartogat: a rossz álomnál is sokkal rosszabb következik. Örök pusztulás, vég nélküli gonoszság, és rettenet. Erre ébredni elképzelhetetlenül a legrosszabb! Pedig így lesz, még akkor is, ha az istenképet erőszakosan humanizáló ember nem akarja elfogadni, hogy van pokol és örök kárhozat. Akkor is van. Nem nekünk készült, de belekerülhetünk!

Krisztus gyermekei számára azonban az ébredés a beteljesülés lesz. Haza érkezünk. S miközben ennek örülünk majd, csillagok gyúlnak a szemünkben. A hála könnyei azokért, akik erre az útra vezettek. Akik figyelmeztettek, akik tanúskodtak, akik élték a Krisztust. Kedves testvéreim! Ezért érdemes élni. Papp János lelkész írása (MBE elnök)

Milyen lábnyomot hagyunk magunk után?

E földi létben vándorutunk egyszer véget ér, ez alól senki sem lehet kivétel. Felmerült bennem a kérdés, vajon milyen nyomot hagyunk magunk után, hogyan gondolnak majd ránk családtagjaink, szeretteink és tágabb környezetünkben élők? Hozzá tudtam-e járulni ahhoz, hogy egy kicsit szebbé, jobbá tegyem ezt a földi világot? Tudtam-e követendő életpéldát mutatni életemmel, emberségemmel, megélt hitemmel?

Ahogyan élünk az akarva, akaratlanul nyomot hagy a környezetünkben. Ez részben vonatkozik a természeti környezetünkre, és életünk megélt minősége talán úgy is mondhatnám lelki örökségként magatartásformában tovább él gyermekeinkben. A szülőnek gyermekei előtt megélt élete, családtagok egymáshoz való viszonya a gyermekek tudatalattijában a felszín alatt tárolódnak. A szülők által megélt minta, mint családmodell a saját életében, későbbi kapcsolataiban, dominánsak lehetnek.

Megfigyeltem, hogy a szülők életfilozófiája, liberális, vagy konzervatív értékrendje, sikerorientált másokon átgázoló, vagy az anyagiak mindenáron való hajszolásában kiteljesedett életmódja a gyermekeik többségében is meghatározó lehet. Tehát nagy a felelősségünk, mert a szülők eszmei, erkölcsi értékrendje is befolyással van a következő nemzedékre. Persze kivételek mindig lehetnek és lesznek is, erre mondják, „a kivétel erősíti a szabályt”.

Lukács Gyula egykori lelkészünk idézett fel egy régi történetet; egy ittas fiatalember veszekedett öreg édesapjával. A fiú ordította, márpedig az éjszakát kint az ólban fogod tölteni. Az udvar közepén megszólalt az apa, fiam engedj el, én is csak idáig hoztam az apámat.

Egy ismerős család anyagiak tekintetében az átlagnál kicsit jobban bővelkedett, a kétnapos sokszor megszegetlen kenyér és sok más sokszor bontatlanul lejárt szavatosságú élelmiszerrel a kukában landolt. Ez az ismerősöm ingerülten mesélte, egy nő turkált a kirakott kukánkban és elzavartam, mert közben kiszórta a szemetet. Ezt hallva beleborzongtam, bevallom lelkileg nagyon leterhelt az eset. Miért nem teszed külön reklámszatyorba a rászorulóknak a még hasznosítható élelmiszert, akkor nem kell megalázóan a kukában turkálnia? Dehogy teszem, még a végén ideszoknának. Aznap egy újabb imatémám volt, imádkoztam ezért az emberért. Felmerül most újból bennem a kérdés, milyenek az utánunk hagyott lábnyomaink?

Azért szeretem újból és újból végigolvasni a Bibliát, mert abban felismerem az Isten által teremtett világban működő törvényszerűségeket, törvényeket. Ha ismerem, akkor megvan a lehetőségem iránymutató útjelzőként alkalmazni a mindennapi döntéseim során. De sokan balgán elutasítják a végtelenül bölcs és hatalmas Isten által javasolt értékrendet és Jézus Krisztusban felkínált kegyelmét.

5Mózes 11,26-28 „26Lásd, én ma áldást és átkot adok elétek. 27Áldást, ha hallgattok Isteneteknek, az ÚRnak parancsolataira, amelyeket ma megparancsolok nektek. 28De átkot, ha nem hallgattok Isteneteknek, az ÚRnak parancsolataira, és letértek arról az útról, amelyet ma megparancsolok nektek, ...”

Ismerünk egy jogelvet, „a törvény nem tudása, nem mentesít a felelősségre vonás és a büntetés alól”. Élhet még olyan ember kis hazánkban, aki számára, ha akarja nem elérhető írott, vagy hangzó formában Isten igéje?

Évekkel ezelőtt beteglátogatóban voltam egy kedves ismerősömnél, aki gyermekkoromban Szőkepusztai Baptista Imaházban „vasárnapi iskolai tanítóm (hitoktató)” volt, és mint hívő ember a mai napig is példaképem. Kicsit aggódva mentem hozzá, előrehaladott és áttétes agytumoros betegnek milyen vigasztalást, bátorítást tudok én vinni.

Sokáig beszélgettünk és együtt imádkoztunk. Olyan hálás voltam Istennek, mert én jöttem el tőle lelkileg feltöltődve, megerősödve. Zsidókhoz írt levél 13,7 Pál apostol azt írja, „Ne feledkezzetek meg vezetőitekről, akik az Isten igéjét hirdették nektek. Figyeljetek életük végére és kövessétek hitüket". Ez a drága hívő testvérem, aki Istentől kapott békességgel viselte el a szörnyű testi fájdalmat és megpróbáltatást, egyszerűen kifejezve méltósággal tudta elviselni életének utolsó, igencsak emberpróbáló időszakát.

A mi felelősségünk is, hogy addig amíg „jól megy sorunk” kialakuljanak úgynevezett jó tulajdonságaink, tudjunk szeretni, tehát szerethetők legyünk. Ha mindez ma nem jellemző tulajdonságunk és erre még rájön egy emberpróbáló betegség(ek), könnyen lehet utolsó időszakunk egy „rémálom” hozzátartozóink számára.

János 14,27 (Jézus mondja) „Békességet hagyok nektek, az én békességemet adom nektek, de nem úgy adom nektek, ahogyan a világ adja. Ne nyugtalankodjék a ti szívetek, ne is csüggedjen!” Te döntesz, a felkínált kegyelmet elfogadni és elutasítani is lehet!

Nem mindegy milyen lábnyomokat hagyunk magunk után! Nem mindegy hogyan emlékeznek majd ránk gyermekeink, unokáink!

Türelmes az Isten!

Máté 13,24-30.36-43 „24Más példázatot is mondott nekik: Hasonló a mennyek országa ahhoz az emberhez, aki jó magot vetett a szántóföldjébe. 25De amíg az emberek aludtak, eljött az ellensége, konkolyt vetett a búza közé, és elment. 26Amikor a vetés szárba szökkent, és kezdett kalászt hozni, látható lett a konkoly is. 27A szolgák ekkor odamentek a gazdához, és ezt mondták neki: Uram, te jó magot vetettél a földedbe. Honnan került hát bele a konkoly? 28Ő pedig így felelt: Valamelyik ellenségem tette ezt! A szolgák erre megkérdezték: Akarod-e, hogy elmenjünk, és összeszedjük a konkolyt? 29Ő azonban így válaszolt: Nem, mert amíg a konkolyt szednétek, kiszaggatnátok vele együtt a búzát is. 30Hadd nőjön együtt mind a kettő az aratásig, és majd az aratás idején szólok az aratóknak: Szedjétek össze először a konkolyt, kössétek kévébe, és égessétek el, a búzát pedig gyűjtsétek be csűrömbe!

36Ekkor elbocsátotta a sokaságot, és bement a házba, tanítványai pedig ezzel a kéréssel fordultak hozzá: Magyarázd meg nekünk a szántóföldben nőtt konkoly példázatát! 37Ő pedig így válaszolt nekik: Az, aki a jó magot veti, az Emberfia, 38a szántóföld a világ, a jó mag a mennyek országának fiai, a konkoly a gonosz fiai, 39az ellenség, aki elvetette a konkolyt, az ördög; az aratás a világ vége, az aratók pedig az angyalok. 40Ahogyan tehát a konkolyt összegyűjtik és megégetik, úgy lesz a világ végén. 41Az Emberfia elküldi majd angyalait, és összegyűjtenek országából minden botránkozást okozót és gonosztevőt, 42és a tüzes kemencébe vetik őket: ott lesz majd sírás és fogcsikorgatás. 43Akkor majd az igazak fénylenek Atyjuk országában, mint a nap. Akinek van füle, hallja!”

Igehirdetés hanganyaga meghallgatható: https://drive.google.com/file/d/1mFR6JmmKfTXekiBH-T-IGF6Y1gEW32Ab/view?usp=sharing

Ebben a fejezetben előzőleg Jézus tanításában hangzik el a „Magvető első példázata” (Máté 13,1-től). Itt Máté 13,24-től tudhatunk Jézusnak egy más példázatáról, melyben a magvetőt egy teljesen más képanyaggal kifejezett hasonlattal kívánja bemutatni. Ebben a második magvető példázatában kifejezett hangsúly kap az a tény, hogy a gazda jó, hiszen nemes, tiszta magot vetett a földbe.

Jézus a maga hallgatóit beavatja abba a titokba, amelyet a példázatbeli gazda szolgái, csak hónapok múlva tudnak meg uruktól. Az ellenségre nézve is igaz volt, hogy aki hamisan cselekszik, az gyűlöli a világosságot, ezért éjjel a sötétben cselekszik.

Keleten nem volt ismeretlen az a galád cselekedet, hogy közvetlenül a vetés után valakinek a búzaföldjébe nagy mennyiségű gyommagot szórnak szét. Ez az ellenség igen fondorlatosan választja meg a gyommag fajtáját, célja az, hogy minél többet ártson vele. Hazánkban ismert tetszetős virágú konkoly, keleten ismeretlen. Ezért több mint valószínű, hogy a keleten honos vadócfű magjairól van szó. Hazánkban a vadócfű csak kis területen szórványokban lelhető fel. Ez a növény (latin nevén Lolium) fejlődése, növekedése során sokáig úgy néz ki, mint a búza. Csak a kalászok érése kezdetén tűnik ki a végzetes különbség: vadócfű magvai feketévé érnek, és mérgező anyagot tartalmaznak. Az ellenség nagyon jól tudja, hogy a felfedezés időpontja már késő az új vetésre, a tökéletes szétválogatás szinte lehetetlen, talán abban az időben még elképzelhetőbb volt, mert sarlóval aratták a gabonát.

A szolgák csak kalászérés kezdetén ismerték fel a helyzetet és urukhoz mentek kérdésükkel, „Uram, te jó magot vetettél a földedbe? A kérdés második fele: Honnan került hát bele a vadócfű?” A gazda szolgái tudomására hozza az igazságot, „Valamelyik ellenségem tette ezt!”

A szolgák azonnal felkínálják a kézenfekvő megoldást, „Akarod-e, hogy elmenjünk, és kigyomláljuk”? A.P. Stanley Palesztináról írt könyvében említi, hogy látott asszonyokat, gyerekeket, amint a búzaföldön gyomlálják a vadócfüvet.

A jó gazda nem kockáztatja a búzáját, ezért más megoldást akar alkalmazni, mint a jó szándékú, de hirtelenkedő és csak az ellenségre koncentráló szolgái. A szolgák számára nehéz lecke, de meg kell tanulni, „hagyjátok”. Megindokolja döntését a gazda, nem a vadócfű érdekében utasította őket, hogy hagyjátok, hanem a búza védelmében.

Tanítása után Jézus eloszlatta a tömeget, bement a házba és a tanítványok utánamentek, csak ezután következett a példázat magyarázata. Ugyanebben a fejezetben az első „Magvető” példázatában Jézus még kérés nélkül magyarázta meg a korábban elmondott példázatot. Most kifejezetten a tanítványok kérték ezt tőle.

Jézus Krisztus igazán lényegre törően magyarázza a példabeszéd valódi üzenetét: „37Ő pedig így válaszolt nekik: Az, aki a jó magot veti, az Emberfia, 38a szántóföld a világ, a jó mag a mennyek országának fiai, a konkoly a gonosz fiai, 39az ellenség, aki elvetette a konkolyt, az ördög; az aratás a világ vége, az aratók pedig az angyalok.”

Világosan kiderül, hogy az aratásig, a világ végéig a „jó mag a mennyek országának fiai, a konkoly a gonosz fiai,” együtt élnek itt a földön. Emlékezzünk csak, amikor Isten a pusztai vándorlás után bevezette kiválasztott népét Kánaán földjére, eredeti terve szerint a bűneik miatt elvetett őslakosokat ki kellett volna irtani, nehogy idegen isteneikkel bűnre csábítsák őket. Isten országának fiai és a gonosz fiai együttélésének ugyanis megvannak a veszélyei. Lehetőségünk van arra, hogy Megváltóhoz tudjuk vonzani őket, vagy közéjük vegyülünk, ami a bukásunkat jelenti.

Számunkra, Bibliát olvasó embereknek nem titok, hogy e földi világnak fejedelme a Sátán. Jelenleg a világ és az Isten uralmi köre bizonyos értelemben nem fedi egymást. Az ördög bár legyőzött ellenség, de azért számunkra igenis veszélyes kategóriába sorolható. Ne legyenek illúzióink saját erőnk és védettségünk tekintetében.

Jakab 4,7-ben az apostol egy jól működő lehetőséget kínál számunkra az ördög ellen. Hogyan hangzik? …. Legtöbben csak azt idézik „de álljatok ellene az ördögnek és elfut előletek”. Ez nagyon jól hangzik, de csak féligazság! Ez az ördög elleni módszer csak akkor működik jól, ha mondat első felét is alkalmazzuk életünkre nézve. A teljes Ige így hangzik: „Engedelmeskedjetek azért az Istennek, de álljatok ellene az ördögnek és elfut előletek”. Ez igen, így együtt a módszer már garantáltan működőképes.

Ha a „Bárány Jézus” vérének a jele van rajtunk, akkor az ördög nem uralkodhat rajtunk. Kísérthet, megsebezhet, ehhez felhasználja azokat a bizonyos gyenge pontjainkat is. Mi, akik Istennek Jézus Krisztusban újjászületett gyermekei vagyunk, amíg bűneinkkel a gonoszt nem engedjük be életünkbe, addig biztonságban, védett státuszban lehetünk.

Biztosan hallottatok már diplomáciai védettségről, mentességről. Magyarországon lévő nagykövetségek épületei, nagykövetei, járművei az adott, küldő ország felségterületének számítanak. Oda engedély nélkül még a rendőrség sem mehet be.

Békával bizonyos kísérletet végeztek, forró vízbe ejtették, abból azonnal kiugrott, tehát élve megúszta. másik kísérletben egy nagy edény hideg vízbe tették, majd lassan-lassan melegíteni kezdték. Ez a kísérlet szomorúan végződött, mert a béka nem észlelte a veszélyt és egyszerűen megfőtt a vízben.

Az ördög sosem frontális támadást végez a hívők ellen, hiszen azt felismerve azonnal Jézus Krisztust hívják segítségül. Sátán, aki valamikor mennyei hatalmasság volt, most mindazt a tudását, és megmaradt hatalmi képességet, az emberek megtévesztésére, leuralására használja.

Kedves igehallgató gyülekezet a most követező példákkal nem szándékom megítélni senkit, arra megvan a hatalommal bíró illetékes. Regények elején lehet olvasni, a szereplők csak kitalált, nem valóságos személyek, ha valaki magára ismer az csupán a véletlen műve.

Egyik tanításában László Gábor testvér elmondta, hogy a lelkipásztorokra, de úgy érzem, hogy rám és általában a hívőkre is három veszélyes kísértés kategória van. Alkohol, pénz, és sex.

Házasságunk első évében történt, akkori környezetemben, a rokonságban szinte természetes volt az úgynevezett „kulturált alkoholfogyasztás”. Reggelente kb. fél évig gyomorerősítőként megittam fél deci pálinkát. Egyik vasárnap vendégeim voltak, így elfogyott a készletem. Reggel így otthon nem tudtam meginni a szokásos étvágyhozót, bevallom, nagyon hiányzott. Akkor Szőlősön laktunk, úgy terveztem, hogy Szőlőtelepi Vasútállomáson Tóth Józsi bácsinál a kis gombánál majd behörpintem a szokásost. Valami oknál fogva akkor éppen nem volt nyitva. Nekem akkor minden bajom volt, annyira, de annyira hiányzott a megszokott mennyiség.

A vonaton utazva, hála legyen Istennek a lelkiismeretem ágaskodni kezdett. Ez már függőség, ha így folytatom, olyan leszek, mint Apám, akit az alkoholfüggősége miatt gyermekként elítéltem. Mire beértünk a Keletibe megszületett az elhatározás, teljesen elhagyom az alkoholt. Egy évig egy korty szeszes italt nem ittam, így helyre billentem.

A Sátánt nagyon irritálja istenfiúságunk és mennyei polgárjogunk, ezért igyekszik minden fondorlatos eszközt bevetni, hogy azt elveszítsük és akkor újból szenvedélyek által megkötözött rabszolgái legyünk. Ugye hallottunk már alkoholfüggő orvosokról, akik kisebb nagyobb betegségre gyógymódként könnyen ajánlanak ártalmatlannak tűnő bor, vagy sör fogyasztását. Tudomásom van egy hölgyről, akinek szívproblémája után az orvos kevés vörösbort ajánlott. Ez a hölgy egy bort árusító háztól havonta rendszeresen 2X10 liter kannás vörösbort visz el, amit orvos által javasolt gyógyszerként elfogyaszt.

Érdekes, hogy akik megfogadják az orvos tanácsát, nem mustot, vagy alkoholmentes sört fogyasztanak. Még a gyanútlan keresztyénnél is kialakulhat az alkoholfüggőség, amely bizonyos értelemben már megkötözöttség. Megtapasztaltam magamon már ifjú koromban, hogy az alkoholos befolyásoltság oldja a gátlásokat, az emberi lelken kaput nyit, nyitott kapun besétált az ördög, hatására megtettem olyan bűnt, amit alkohol nélkül valószínűleg nem tettem volna meg.

Egy más eset. Ismertem egy házasságban élő fiatalembert, harmincas éveinek első harmadánál makacs prosztata gyulladása volt. Az urológus kezelőorvosa kérdezte bizonyos életgyakorlatáról, mely összefüggésbe hozható a betegségével. Az orvos javaslata, miért nem fog egy barátnőt! Az ördög munkálkodik, orvosi javaslatra, szinte receptre alkohol, vagy barátnő, „és lassan megfő a béka”? Ez a fiatalember megfogadta az orvosa tanácsát, ezután csak Isten kegyelme tartotta egyben a házasságát.

Tudom az alkohollal élők ilyenkor szokták mentségül felhozni Pál apostol Timóteusnak tett javaslatát, gyomorbántalmak miatt élj egy kevés borral. Igen, helyénvaló a tanács orvosságként, ismerek alkoholtartalmú köhögéscsillapító kanalas orvosságot. Mi a kevés bor fogalma? Egy kanál bor, megközelítően annyi, mint amit „úrvacsora” alkalmával fogyasztunk. leleményes ember ezután hajlamos lenne arra, hogy kanállal fogyassza a bort. Bizonyos szintig meg lehet gyógyulni okkult, agykontrolos technikákkal is, talán a fogyasztott ital is hozhat némi egészségjavulást. Ízlelgessük, értelmezzük egy kicsit Isten Igéjét. Márk 8,36 „Mert mit használ ugyanis az embernek, ha az egész világot megnyeri is, lelkében pedig kárt vall”.

Az ellenség alattomosan éjjel és titokban veti a vadócfű magot. A bibliai konkoly neve (Lolium temulentum) szédítő vadóc. Ennek hatóanyagából, ha csak 3-5 grammnyi kerül a lisztbe, már fejfájás, görcs, keringési zavar, súlyosabb esetben fulladásos halál következhet be. A gyümölcsfát, búzát, konkolyt, gyümölcséről, terméséről lehet megismerni. Az ördög által gerjesztett kísértések, kívánságok valódi következményeit is életünk gyümölcstermésén lehet lemérni. A jó fa nem terem rossz gyümölcsöt. Ha mégis van rossz gyümölcsünk, akkor sürgősen az Úrhoz kell visszatérni és bocsánatát kérni.

Mi emberek, magamat is beleértve, magunkkal szemben mindig elfogultabbak vagyunk. Kívülállók látása ránk nézve mindig hitelesebb, mint saját magunk megítélése. Hallottatok a hármas tesztről? Milyennek látnak, milyen embernek értékelnek bennünket a kívülállók: családtagjaink, szomszédjaink, munkatársaink, vagy ha már nem dolgozunk, akkor pl. a gyülekezetünk tagjai? Ez a hármas teszt már közel a valódit mutatja rólunk.

Lelkünk ellensége az ördög soha nem adja fel, ő éjjel sem alszik, hanem szórja a tiszta búza közé a veszélyes gyom magvakat. Az Úr Jézus visszajöveteléig konkolyként köztünk élnek a világ fiai is. Ne fogadjuk el, ne legyen számunkra kívánatos az ő lelki táplálékuk, mert az soha, de soha nem adja meg számunkra a szív áhított békességét. Olyan sokatmondó számomra az énekíró szavai „Ha Isten békéje lakja a szívemet, úgy dúlhat vihar ellenem.” Végül az igehirdetés zárszavaként felolvasom újból a ma felolvasott igénk utolsó négy versét.

Máté 13,40-43 40Ahogyan tehát a konkolyt összegyűjtik és megégetik, úgy lesz a világ végén. 41Az Emberfia elküldi majd angyalait, és összegyűjtenek országából minden botránkozást okozót és gonosztevőt, 42és a tüzes kemencébe vetik őket: ott lesz majd sírás és fogcsikorgatás. 43Akkor majd az igazak fénylenek Atyjuk országában, mint a nap. Akinek van füle, hallja! ÁMEN!