Gyülekezetterjedés igeterjesztéssel!

Apostolok cselekedetei 8,1-5 1 Saul pedig egyetértett István megölésével. Azon a napon nagy üldözés kezdődött a jeruzsálemi gyülekezet ellen, és az apostolok kivételével mind szétszóródtak Júdea és Samária területén. 2Kegyes férfiak azonban eltemették Istvánt, és nagyon megsiratták. 3Saul pedig pusztította az egyházat, házról házra járt, férfiakat és nőket hurcolt el, és börtönbe vetette őket. 4Akik pedig szétszóródtak, elmentek, és hirdették az igét. 5Fülöp pedig lement Samária városába, és ott hirdette nekik a Krisztust.

Mai felolvasott igével kapcsolatosan megfogalmazott, kiemelt gondolat: Gyülekezetterjedés igeterjesztéssel! Egy hete a balatonszárszói gyülekezeti hétvége központi jelmondata volt: „Építkezzünk együtt”. Tehát gyülekezetépítés, növekedés, megújulás volt a téma Jézus Krisztus nagy misszióparancsa fényében.

Gyülekezetépítés csapatmunka! Egy embernek nem megy, legfeljebb erőlködik. Hasonló, mint a házépítés. Mindannyiunknak más - más tálentuma van. Ugyanúgy mint, ahogyan egyik testvér villanyszerelő, nem biztos, hogy ért a kőműves, vagy az ácsmunkához.

Ezen a héten az Áhítatban napi tanulmányozásra kijelölt igék alapján a „gyülekezet” terjedésének módjával fogunk foglalkozni, azzal, ahogyan Jeruzsálemen kívüli új területekre, és más országokba is eljut az evangélium. Ez azon a jézusi ígéreten alapul, amelyik így szól: Ap.Csel. 1,8 „Ellenben erőt kaptok, amikor eljön hozzátok a Szentlélek, és tanúim lesztek Jeruzsálemben, egész Júdeában és Samáriában, sőt egészen a föld végső határáig.”

A Bibliából az események sorozatát, a történéseket ismerjük, amennyire egy átlagos Bibliát olvasó ember megismerheti. A ma felolvasott igéjéből megismerhető történet hátterét, az események felszín alatti mozgatórugóit is érdemes figyelembe venni. Ha ezt megteszem akkor jobban felismerhetem az egész Bibliában leírt felismerhető, nagyon is működő törvényszerűségeket.

Pál apostol ezt nagyon jól látta és érzékelte, hiszen a Szentlélek személyében kiváló tanítója volt. Az Efezus 6,12-ben ezt írja, „Mert mi nem test és vér ellen harcolunk, hanem erők és hatalmak ellen, a sötétség világának urai és a gonoszság lelkei ellen, amelyek a mennyei magasságban vannak.”

Minden gonoszságnak, csalárdságnak fejedelme a Sátán, aki azon a bizonyos jeruzsálemi húsvét előtti történésekben a saját győzelmét tervezte, hiszen számára minden esemény arra engedett következtetni, hogy a zsidók által várva várt, a próféciákban megjövendölt Messiás a kínkereszten fogja végezni és ezzel meghiúsítja Isten nagyszabású világmegváltó üdvtervét.

E világ fejedelmének azonban törvényszerűen csalódnia kellett, mert Jézus Krisztus fényes győzelmet aratott a Golgotán, lényegesen korlátozva lett a Sátán és csatlósainak hatalma. Azt azonban tudnunk kell, hogy számunkra még így is nagyon ravasz és veszélyes ellenség, egyedül Isten írott igéjével, igéjében rejlő erejével, hatalmával, győzedelmeskedhetünk eredményesen a kísértő felett.

Bibliából, Isten igéjéből jól ismerjük Jézus Krisztus megkísértésének történetét. Amikor negyven napi böjt után Jézus megéhezett, odament hozzá a kísértő és ezt mondta: „Ha Isten Fia vagy, mondd, hogy ezek a kövek változzanak kenyérré” (Máté 4,3). Ő így válaszolt: Meg van írva: „Nemcsak kenyérrel él az ember, hanem minden igével, amely Isten szájából származik.”

Értitek kedves Testvéreim, milyen hatékony példát és önvédelmi fegyvert adott nekünk, követőinek Jézus Krisztus. Az Isten szájából származó igével mindig győzedelmeskedhetünk a kísértő felett, persze ahhoz előbb a saját vágyaink, testi, lelki kívánságaink felett kell győzedelmeskednünk, mert a ravasz kísértő annak mentén akar csapdába csalni bennünket. Ha valaki testvérnek mondja is magát, de újból és újból elbukik a kísértésekben, akkor egy idő után nyugton fogja hagyni a kísértő, mert a póráza már rajta van és azzal vezetni tudja.

Jézust először a test kívánsága mentén kísértette meg, majd a csodával megszerezhető hírnév volt a kísértés tárgya, végül a gazdagság és hatalomvágy volt a kísértés lényege. De Jézus mindhárom alkalommal Isten szájából származó igével győzte le a kísértőt.

Közöttünk van-e közöttünk valaki, aki legalább négy napig a vízen kívül mást nem fogyasztott? Gondoljunk, csak bele, nem negyven napig, hanem csak négy napig vízen kívül mást nem fogyasztanánk, gondolom iszonyúan éhesek lennénk, és akkor a kísértő felkínálná kedvenc ételünket, vagy süteményünket. Hogyan reagálnánk erre? Elég, ha magunknak megadjuk a választ! Így talán jobban megérthetjük Jézus Krisztus negyven napi böjtöt követő győzelmét a kísértő fölött.

A kísértőnek ma is egyetlen célja van, Jézus Krisztusnak drága vérén megváltott gyermekeit kísértéseinek során magához láncolja. Az embernek saját akarata, ereje, bölcsessége Jézus Krisztus hatalma nélkül szinte semmit sem ér e világ fejedelme elleni harcban. Kedves testvérek, tudnunk kell, hogy büntetlenül nem lehet engedni a gonosz által gerjesztett lelki és testi kívánságaink, vágyaink csábításának.

Ott Jeruzsálemben e világ fejedelme totális támadásba lendült a gyülekezet ellen. István diakónust a felbujtott, lefizetett becstelen hamis tanúk által megvádolták, „Hallottuk, amikor káromolta Mózest és az Istent” (ApCsel 6,11). Nem ismerős ez a vád valahonnan? Jézus Krisztust is Istenkáromlás vádjával ítélték kereszthalálra, mert azt mondta magáról, hogy Isten Fia.

István vértanú halála nem csillapította a „gonosz” vérszomját. Így olvastuk az alapigénkben: „Saul pedig egyetértett István megölésével. Azon a napon nagy üldözés kezdődött a jeruzsálemi gyülekezet ellen, és az apostolok kivételével mind szétszóródtak Júdea és Samária területén.”

Az akkori Jeruzsálemi vallási vezetők által megtévesztett és befolyásolt Saul egy nagyon precízen és elkötelezetten buzgó farizeus volt, aki egészen a damaszkuszi úti eseményekig azt hitte, hogy Istennek tetsző cselekedeteket hajt végre Krisztus Jézus híveinek üldözésével és halálba küldésével. Egy velejéig romlott, becstelen ember az első szóra nem követte volna Krisztus Jézust azonnal és ráadásul hűségesen mindhalálig.

Történelmünk során, de sokszor megismétlődtek az akkori jeruzsálemi események, de sokszor üldözték, és napjainkban a világ különböző tájain üldözik és megölik Krisztus Jézus elkötelezett hűséges követőit.

A kísértő azt tervezte, hogy István diakónus halálra kövezésével és a keresztények üldözésével megfélemlíti és szétszórja a pünkösd után létrejött nagylétszámú jeruzsálemi „gyülekezetet”. A gonosz terve egyáltalán nem jött be, hiszen ezzel egy új szintre emelkedett a Krisztus nevével fémjelzett missziós munka. Igen munka, mert fáradozni, akár életveszélyben is aktívan tevékenykedni kell benne. Azzal különbözik a mindennapi megélhetésünkért végzett munkától, hogy ezt Krisztus Jézus nagy missziósparancsának értelmében a Szentlélek vezetésével, Isten dicsőségére kell végezni, nem a magunk hasznára.

Azt olvastuk ApCsel 8,1-ben, hogy István vértanú halála után célzott, kegyetlen, nagy üldözés kezdődött a jeruzsálemi gyülekezet ellen, és az apostolok kivételével mind szétszóródtak Júdea és Samária területére. Az üldözésben férfiakat, nőket vetettek börtönbe és vertek meg, sokakat kivégeztek. Isten úgy rendelte, hogy ezzel a nehéz időszakkal kezdődjön az egyház nagyszabású missziós munkája és eljuttassák az evangélium üzenetét minden néphez, nemzethez, mely a mai napig tart.

A kegyetlen üldözés elől szinte a szélrózsa minden irányába szétrebbentek a tanítványok, ennek közvetlen oka: „ApCsel 8,3 Saul pedig pusztította az egyházat, házról házra járt, férfiakat és nőket hurcolt el, és börtönbe vetette őket”. Azt olvastuk szétszóródtak Júdea és Samária területén. Fülöp pedig lement Samária városába és ott hirdette nekik Krisztust, Isten pedig hatalmas csodákkal erősítette meg az igét.

Gondoljunk csak bele a helyzet fonákságába, előtte a zsidók többsége lenézte a Samáriai népet, ugyanúgy, mint egyesek kis hazánkban a roma nemzetiségű embereket. De az ÚR nem tesz különbséget különböző nemzetiségű emberek között. Tehát a zsidók, hacsak tehették, nagy ívben elkerülték Samáriát. Róluk tudnunk kell, hogy a Babiloni fogságba hurcolt zsidók helyett idegeneket telepítettek Izrael területére. Úgy – ahogy felvették a zsidó hitet, de megtartották a pogány bálványisteneiket is.

Isten igéjének terjesztésével Samáriában sokan megtértek, befogadták Isten igéjét, hittek Jézusban, meggyógyultak, megszabadultak a gonosz lelkektől és bemerítkeztek. Valamivel később megérkezett Péter és János apostol, imádkoztak, hogy a Samáriai keresztények is kapják meg a Szentlélek ajándékát.

Isten igéje terjedésének nem lehet akadálya az országok közötti határ, nemzeteket, etnikumokat megkülönböztető kulturális és egyéb háttér, ezek, csak a mi előítéleteinkben léteznek. Az ige terjedésének, az aktív missziósmunkának, csak mi lehetünk az akadálya kényelemszeretetünkkel, engedetlenségünkkel. Kényelemszerető gyülekezetben a missziós lelkületű testvér, hamar a perifériára szorul, és lelkes igyekezetében egyedül marad.  Gondoljunk csak bele, ha mi nem megyünk Isten a „kövekből is fog fiakat támasztani”, de nekünk ez nem válik javunkra. Isten minden népet szeret, Jézus Krisztus mindenkiért vállalta a kereszthalált.

A gyülekezeti korban, (amiben mi is vagyunk) a legfontosabb feladat a missziómunka, hogy az emberek újjászülethessenek, és Isten gyermekeivé váljanak, örök életük, üdvösségük legyen. Aztán pedig segíteni kell az újonnan megtérőket, hogy növekedjenek a hitben Krisztus Gyülekezetének tagjaiként.

A tanítványok számára a kellemetlen üldözés olyan „haszonnal járt”, hogy kirebbentette őket a megszokott közegükből, és enélkül nehezen indultak volna el Samáriába.

Kedves testvérek az ige terjesztésével ne várjunk, nehogy ilyen kényszerhelyzet indítson bennünket is. Családjainkban, rokonságunkban, lakóhelyünk környékén olyan sokan várnak egy-egy kedves szóra, bátorító igei üzenetre. Ne legyen minden más fontosabb Isten igéjének terjedésénél, hiszen eddigi missziós tevékenységünk eredményét szemlélve, úgy érzem, ha rajtunk múlna, velünk teljesen elfogyna a krisztushívő gyülekezetünk.

Kedves testvérem, nekünk és környezetünkben élő szomjazó lelkeknek Isten igéjére van szükségük. Imádkozz ma azért, hogy az ige általunk is terjedjen és táplálja a gyülekezetedet és téged. Köszönjük meg az Úrnak, hogy nem vonta meg Igéjét ma sem, és szabadon hirdethetjük!

Isten megszabadított és átvitt az ő országába!

 

Kolosszé 1,4,9-18. „4Mivel hallottunk Krisztus Jézusba vetett hitetekről és arról a szeretetről, amely valamennyi szent iránt bennetek él.

9Ezért tehát, attól a naptól fogva, amelyen ezt meghallottuk, szüntelenül imádkozunk és könyörgünk értetek, hogy tökéletesen megismerjétek az ő akaratát minden lelki bölcsességgel és belátással, 10hogy élhessetek az Úrhoz méltóan, teljes mértékben az ő tetszésére, és teremjetek gyümölcsöt mindenfajta jó cselekedettel, és növekedjetek Isten ismeretében. 11Erősödjetek meg minden erővel az ő dicsőségének nagysága szerint a teljes állhatatosságra és az örömmel viselt hosszútűrésre. 12Adjatok hálát az Atyának, aki alkalmassá tett titeket arra, hogy a szentek örökségében, a világosságban részesüljetek. 13Ő szabadított meg minket a sötétség hatalmából, és ő vitt át minket szeretett Fiának országába, 14akiben van megváltásunk és bűneink bocsánata. 15Ő a láthatatlan Isten képe, az elsőszülött minden teremtmény előtt. 16Mert benne teremtetett minden a mennyen és a földön, a láthatók és a láthatatlanok, akár trónusok, akár uralmak, akár fejedelemségek, akár hatalmasságok: minden általa és reá nézve teremtetett. 17Ő előbb volt mindennél, és minden őbenne áll fenn. 18Ő a feje a testnek, az egyháznak; ő a kezdet, az elsőszülött a halottak közül, hogy minden tekintetben ő legyen az első.”

Bevezetőként lenne egy kérdésem, a felolvasott 4. igeversben így olvastuk: „Mivel hallottunk Krisztus Jézusba vetett hitetekről”. Az evangéliumokban megszokott Jézus Krisztus megnevezés itt és sok helyen megfordítva Krisztus Jézusként szerepel. Miért van ez így Pál apostolnál?

Tanítványai egy szelíd szerető Jézust ismertek meg, aki földre születése után Jézusként élt közöttük. Pál apostolnak pedig hatalmas Krisztusként jelent meg Jézus, akinek a látványa is porba sújtotta őt, ráadásul dicsőségének fényétől átmenetileg meg is vakult. A mennybemenetele után Jézus újból hatalmas, dicsőséges Krisztusként létezik, ma is, ahogyan az ószövetségben is megismerhettük őt. (minden általa és reá nézve teremtetett.)

Pál apostol valószínűleg Római fogsága idején írta levelét a Kolosséban lévő gyülekezetnek. Az apostol Kolosséban soha nem járt, feltételezik, hogy a kiemelkedő jelentőségű hároméves Efézusi szolgálatának az eredményeképpen jött létre ott a gyülekezet.

Kolossé 1,7-8 tudósít bennünket, hogy Epafrász, mint szeretett szolgatárs a közvetítő Pál apostol és a gyülekezet között. Az Apostol örömét és Isten iránti háláját fejezi ki Krisztusba vetett őszinte hitükért, Kolossé 1,3-4-ben „3Hálát adunk mindenkor Istennek, a mi Urunk Jézus Krisztus Atyjának, amikor értetek imádkozunk, 4mivel hallottunk a Krisztus Jézusba vetett hitetekről és arról a szeretetről, amely valamennyi szent iránt él bennetek.”

Azért írta levelét a gyülekezethez, amely ma talán még aktuálisabb, mert félti a gyülekezet lelki jövőjét a fenyegető hamis tanításoktól. Pál apostol féltő szeretete nem alaptalan, mert tudja, hogy lelkünk nagy ellensége Sátán nagyon dörzsölt és alattomos ellenség, aki akár a világosság angyalának álcázva magát új meg új módszerekkel cserkészi be áldozatait. Bevezetőként röviden a tévtanítások veszélyeiről elmélkednénk egy kicsit.

Békával végeztek egy felettébb érdekes kísérletet, ami ugyan kegyetlennek tűnik, de jól példázza a Sátán módszerét. Az első kísérlet lényege, hogy a békát egy forró vízzel teli edénybe dobták. Hogy reagált erre a béka? Egyetlen mozdulattal azonnal kiugrott az edényből.

Második kísérletként egy hideg vízzel telt edénybe tették a békát, abban jól érezte magát, majd lassan melegíteni kezdték a vizet. Meglepődve tapasztalták, hogy a béka nem érzékelte a lassú hőmérséklet emelkedést, és az ebből adódó rá leselkedő veszélyt, egyszerűen megfőtt, elpusztult a vízben.

Gondoljunk csak bele, ha az ördög egy hatalmas bűnbe akarna belerágatni bennünket, azonnal kiugranánk, mint a béka a forró vízből. Ehelyett nagy ravaszsággal inkább a második módszert választja, lassan fokozatosan melegíti a vizet. Aki nincs napi élő kapcsolatban Megváltójával egyszer csak azt veszi észre, hogy az alkohol, a pornó, vagy egyéb szenvedélyek függőségében, bűnben megkötözve éli az életét.

Korunkban abban látom a hamis tanítás veszélyeit, hogy az a korszellembe ágyazva modern életfelfogásnak van álcázva.

Jól emlékszem gyermekkoromban a szőkepusztai baptista imaházban külön padsorban ültek a nők, és külön padsorban a férfiak. Ami ma már érdekes, ott minden testvérnő fején fejkendő, és ráadásul mindegyik térd alatti szoknyában volt. Mindezt a Biblia igéire alapozva tették.

Azt mondják, ma már modern időket élünk! Talán megváltozott a Biblia tanítása, vagy inkább az értelmezése? Én úgy fogalmaznám, hogy a korszellem beszivárgott és jelen van a keresztyén gyülekezetekben is. Ma már mind kevesebb a baptista fiatalok között, az olyan fiatal, akinek a házasság keretén belül van, vagy volt az első szexuális kapcsolata. Pedig ennek óriási, hosszútávra kiható jelentősége van a házaspárok kapcsolatában. Isten igéje ma is ugyanúgy vonatkozik a hívő fiatalokra és minden korosztályra, mint száz évvel ezelőtt. „Tisztességes minden tekintetben a házasság és a szeplőtelen házaságy; a paráznákat pedig és a házasságrontókat megítéli az Isten” Zsidók 13,4 (Károli)

Korunkban a világiasodott keresztyén gyülekezetekben is mind gyakoribb a válás és ennek következtében az olyan újra házasodás, amikor még él az előző házastárs, mindez a korszellem hatására.

Gyermekkoromban a baptistáknál magától értetődő volt, hogy nem mentek moziba. Manapság szinte minden keresztyén családban ott van a televízió, a számítógép, otthon nálunk is így van. Egy-két keresztyén csatorna kivételével még a szolidabb filmekben is szinte természetes a rendszeres alkohol és drogfogyasztás, a házasság előtti és a házasságon kívüli parázna kapcsolatokat úgy jelenítik meg, mintha a felvilágosult élet velejárója lenne.

Róma 12,2-ben nyomatékosan figyelmeztet bennünket Isten igéje „és ne igazodjatok e világhoz (korszellemhez), hanem változzatok meg értelmetek megújulásával, hogy megítélhessétek, mi az Isten akarata, mi az, ami jó, ami neki tetsző és tökéletes.”

Amilyen a rendszeres lelki táplálékunk, olyanná változunk gondolataink és vágyaink területén, mert ez befolyásolja az értékrendünket. Megtérésem után úgy döntöttem, hogy 18+ éven felülieknek ajánlott tartalmakat egyszerűen nem nyitom meg, nem nézem, ez nálam egy önvédelmi reflex. De jó lenne, ha minden keresztyén így tenne!  „Éjféli kiáltás” újságban egy 2020-as adat szerint Argentínában: a keresztyén férfiak 60%-a, a keresztyén nők 40%-a pornográfia függő, a lelkipásztoroknak pedig 55%-a pornográfia függő. Tehát a Dél-Amerikai országban szinte minden második keresztyén embert érint e függőség és a vele járó szellemi megkötözöttség, annak ellenére, hogy vasárnaponként ott ülnek a padokban, az énekkarban énekelnek, vagy éppen igét hirdetnek!!

A tisztességtelen anyagi haszonszerzés példái a televízió filmjeiben szinte házhoz jönnek, az adócsalás természetes, mintha az nem lenne bűn. Egy pénzéhez ügyvéd segítségével szinte mindent meg lehet szerezni magunknak és úgy képzeljük tiszták maradhatunk. Ha nincs ott szívünk hústábláján a Bibliában megfogalmazott krisztusi értékrend, szinte észrevétlenül elsodródunk attól, amit Isten Jézus Krisztusban megváltott gyermekeitől jogosan elvár.

De hogyan védekezhetünk a modernkori kísértések ellen. A kolossébeliekhez írt levél második és harmadik részében tér ki az apostol a hamis tanítások veszélyeire: Kolossé 3,5-6-ban így figyelmezteti a gyülekezetet: ”5Öljétek meg tehát tagjaitokban azt, ami földi: a paráznaságot, a tisztátalanságot, a szenvedélyt, a gonosz kívánságot és a kapzsiságot, ami bálványimádás, 6mert ezek miatt haragszik Isten.” Tehát ezek miatt haragszik az Isten. Ézsaiás 1,13-ban azt mondja az Úr: „Nem tűröm együtt a bűnt és az ünneplést”.

Olyan megható és felemelő számomra, ahogyan Pál apostol reagál a kolosséi gyülekezetről hallott jó hírekre. „9Ezért tehát, attól a naptól fogva, amelyen ezt meghallottuk, szüntelenül imádkozunk és könyörgünk értetek, hogy tökéletesen megismerjétek az ő akaratát minden lelki bölcsességgel és belátással, 10hogy élhessetek az Úrhoz méltóan, teljes mértékben az ő tetszésére, és teremjetek gyümölcsöt mindenfajta jó cselekedettel, és növekedjetek Isten ismeretében.” Kolossé 1,9-10

Példaértékű számunkra is ahogyan imádkozik Pál apostol a környezetében lévő hívekkel a gyülekezetért. Amióta csak meghallottuk szüntelenül imádkozunk és könyörgünk értetek. Értitek testvéreim, egy olyan gyülekezetért, ahol még nem is járt, talán Epafrászon kívül mást nem is ismer.

Ha a mi imádságainkról egy statisztikát készítenénk, abból hány százalék lenne olyan, amikor magunkon és családtagjainkon kívül másokért is imádkozunk. Valószínű, hogy a legnagyobb százalék, akiért imádkozunk, önmagunkért és az érdekeltségi körünkbe tartozó személyek lennének, félreértés ne essék ez is nagyon fontos.

Vizsgáljuk meg miért is imádkozott az apostol, a kolosséi gyülekezet tagjainak jólétéért, egészségéért, békességéért? Nem! Azért imádkozott, ami a legnagyobb áldást hozza számukra, és a számunkra is, „hogy tökéletesen megismerjétek az ő (az Úr) akaratát”. Jogosan felmerül a kérdés, ezt honnan tudom megismerni? Az általános, minden emberre vonatkozó akaratát, elsősorban a Bibliából! Egyéni életünkre vonatkozó útmutatást pedig a Szentlélek kijelentéséből, tanácsából, főleg imáinkban szól hozzánk az Úr, ha figyelünk rá.  Ez nem csak azt jelenti, ha éppen van kedvünk olvasgassuk a Bibliát, imádkozgassunk, hanem azt, hogy tökéletesen megismerjétek az Ő akaratát. Ki az közülünk, aki, ki meri jelenteni, hogy tökéletesen megismerte életére, életútjára vonatkozóan Isten akaratát? (általános és egyéni életére vonatkozó akaratát.)

Miért fontos ez? Ha világosan tudom mi egyéni életemre, küldetésemre vonatkozóan az Úr akarata, elvárása, akkor tudok csak igazán engedelmeskedni, ráhangolódni. Isten figyelmeztetése népe számára így hangzik: „Ha engedelmesen hallgatsz Istenednek, az Úrnak szavára, és azt teszed, amit ő helyesnek tart, figyelsz parancsolataira, és megtartod minden rendelkezését, akkor nem bocsátok rád egyet sem azok közül a bajok közül, amelyeket Egyiptomra bocsátottam. Mert én, az Úr, vagyok a te gyógyítód.” 2Mózes 15,26. Isten pedig nem hazudik!

Talán ez egyik legérzékenyebb pontunk, az egészségünk, munkaképességünk. Mózesnél ez az engedelmesség bejött, mielőtt meghalt 120 éves korában gyalog egy bottal a kezében felment a Nébó hegy csúcsára, ahonnan megláthatta az ígéret földjét. Ha csak a kertem végében felmegyek a dombra, akkor már van fogalmam róla, hogy mit jelentett ez Mózes életében.

A Kolossé 1,9 mondata bővebben így hangzik: „szüntelenül imádkozunk és könyörgünk értetek, hogy tökéletesen megismerjétek az ő akaratát minden lelki bölcsességgel és belátással.” Tökéletesen megismerni úgy lehet az Úr akaratát, ha mindennél fontosabb számunkra Istenünk az Úr személye és akarata. Biztosan emlékeztek olyanra, amikor élettapasztalatunk, és erkölcsi értékrendünk alapján gyermekeinket, vagy unokáinkat próbáltuk a helyes útra terelni. Jobb esetben csak lekicsinylő felsőbbrendűségük, mindent jobban tudásuk érzéséből fakadó mosollyal válaszoltak és mentek a maguk útján, ahol sok esetben keserű élettapasztalattal gazdagodtak. Vonjunk mérleget, vajon az Úrhoz való személyes viszonyunkból áldás fakadt eddigi életünk útján?

Még tovább ízlelgessük Kolossé 1,9-10 mondatát: „hogy tökéletesen megismerjétek az ő akaratát minden lelki bölcsességgel és belátással, 10hogy élhessetek az Úrhoz méltóan, teljes mértékben az ő tetszésére, és teremjetek gyümölcsöt mindenfajta jó cselekedettel, és növekedjetek Isten ismeretében”.

„Hogy élhessetek az Úrhoz méltóan, teljes mértékben az ő tetszésére!” Még gyermekkoromban és a megtérésem előtti időszakban is ismertem olyan baptistákat, akik alkoholfüggőségben éltek, voltak olyanok, akik a munkakörük során rájuk bízott anyagi javakkal saját javukra gazdálkodtak. Aztán a szándékos adócsaló cselekedet sem az Úrhoz méltó viselkedés. Félreértés ne essék, messze nem vagyok tökéletes, de akkor azt mondtam, olyan hívő nem szeretnék lenni, mint ezek, akkor inkább maradok hitetlen. Jelenések 3,15-ben a Laodicei gyülekezetnek írt levél ezt tartalmazza: „15Tudok cselekedeteidről, hogy nem vagy sem hideg, sem forró. Bárcsak hideg volnál, vagy forró! 16Így mivel langyos vagy, és sem forró, sem pedig hideg: kiköplek a számból.”

Kedves igehallgató gyülekezet nem szándékom senkit megítélni, az Isten dolga, de ismeritek mit ír a Biblia azokról, „aki csak egyet is megbotránkoztat e kicsinyek közül.” (Márk 9,42)

Pál apostolnak fontos volt azért imádkozni, hogy az akkori Kolosséi és a mai gyülekezetek tagjai élhessünk teljes mértékben az Úr tetszésére, teremjünk kívánatos jó gyümölcsöt, mindenfajta jó cselekedettel. Pál apostol magasra tette a lécet, sajnos sokan úgy képzelik, hogy a léc alatt büntetlenül is átbújhatnak.

Ennek a Kolossé 1,9-nek hatalmas üzenete van minden keresztyén számára, de számunkra akkor jelent csak útmutatást, ha növekedünk Isten ismeretében. Legyen fontos ez a felszólítás, hiszen ez a mondat így fejeződik be: „és növekedjetek Isten ismeretében”.

Kedves testvéreim, barátaim, Jézus Krisztus nagyon szereti a bűnös embert, meghalt a kereszten azért, hogy nekünk érdemteleneknek, kifolyt vére árán szabadulást hozzon szellemi megkötözöttségeinkből, bűneink rabságából. A bűnös ember mehet Jézus Krisztushoz úgy, ahogy van. Nem kell, ehhez megjavulni, mert Jézus vére eltöröl minden bűnt őszinte bűnbánat esetén. A bűnös parázna asszonynak Jézus azt mondta, menj el és többé ne vétkezzél! Mi mindezt felismertük, elfogadtuk, így lehetünk Jézus vére, golgotai áldozata árán Istennek gyermekei.

Pál apostol érthetően kifejti levelében, hogy Jézus Krisztus (Kolossé 1,22-23) „22most megbékéltetett emberi testében, halála által, hogy mint szenteket, hibátlanokat és feddhetetleneket állítson majd színe elé. 23Ha ugyan megmaradtok a hitben szilárdan és egyenesen,”

Tehát Isten megszabadított és átvitt bennünket az ő országába, ezért maradjunk meg hitben szilárdan és egyenesen. Amíg itt vagyunk e földi létben, Őt kell képviselnünk e bűnös nemzedék előtt. Azt, hogy hogyan kell képviselnünk Őt, a néhai Gerzsenyi Sándor testvér így fogalmazta meg, Isten gyermekeként „a nemesség kötelez”. ÁMEN.

Elvégzett munka!

 

Nehémiás 4,9-17 9Ellenségeink meghallották, hogy megtudtuk tervüket, és így Isten meghiúsította azt. Mi pedig mindnyájan visszatértünk a várfalhoz, mindenki a maga munkájához. 10Attól a naptól fogva legényeimnek csak a fele végezte a munkát, a másik fele dárdával, pajzzsal, íjjal és páncéllal volt fölfegyverkezve. A vezetők pedig ügyeltek Júda egész népére. 11A várfal építői, a teherhordók és a rakodók egyik kezükkel a munkát végezték, a másikkal pedig a fegyverüket tartották. 12Mindegyik építőnek a derekára volt kötve a kardja, úgy építettek. A kürtös pedig mellettem volt. 13Akkor ezt mondtam az előkelőknek, az elöljáróknak és a nép többi tagjának: A munka sok, és nagy területen folyik, és mi a várfalon elszéledve, messze vagyunk egymástól. 14Ezért bárhol vagytok, ha a kürt hangját halljátok, gyűljetek ide hozzánk! Istenünk harcol értünk! 15Így végeztük a munkát, miközben az emberek fele dárdával volt fölfegyverkezve, hajnalhasadástól a csillagok feljöttéig. 16Ugyanekkor azt is megmondtam a népnek, hogy mindenki bent töltse az éjszakát Jeruzsálemben a legényével együtt, és éjjel őrködjenek, nappal pedig dolgozzanak. 17Sem én, sem rokonaim, sem legényeim, sem az őrszemélyzet, amely engem kísért, nem vetettük le ruhánkat; még a vízhez is a fegyverével ment mindenki.

Igehirdetés hangelvétele az alábbi linken meghallgatható:

https://drive.google.com/file/d/1KNJDWbAffidl8BjuGqw-lT9MA1QyOIJ7/view?usp=sharing

Augusztus hónap elejétől a hónap végéig Ezsdrás könyvében foglalt események voltak a központi témáink. Szeptember első vasárnapján kezdtük Nehémiás könyvét tanulmányozni és egész hónapban ez lesz figyelmünk és igehirdetések középpontjában. Mindkettő Jeruzsálem újjáépítése, tehát ugyanannak az eseménysorozatnak a krónikája.

Kicsit visszatekintve ott kezdeném, hogy Izrael népe a szerető és gondviselő Istennek hűtlenül hátat fordított, parancsolatait semmibe vették, azt cselekedték, amit rossznak lát az ÚR. De Ő újból és újból prófétákkal küldött üzeneteivel próbálta népét visszaterelni arra az útra, arra a küldetésre, melyet nekik szánt. Isten a Szent nép, királyi papság szerepét szánta kiválasztott népének, arra hivatottak, hogy a világ pogány népe előtt kívánatossá tegyék gondviselő Istenükkel való minden tekintetben áldásos kapcsolatukat. Isten azt a szerepet szánta népének, hogy Istenükkel való szoros közösségben megélt hitükkel megérintsék, megtérítsék, Istenhez vezessék a bálványimádó pogány népeket. Nekünk is, kik Jézus Krisztusban Isten gyermekei vagyunk, ez a központi küldetésünk, szinte napi feladatunk.

Aki Mózes kérdésére válaszolva úgy nevezte meg magát ott az égő csipkebokornál, „Vagyok, aki vagyok”, fájó szívvel, de Isteni igazságossággal büntetni kényszerült a zsidó népet. De már a 70 éves rabság előtti próféciákban is elhangzott a majdani helyreállítás üzenete.

Érdekes számomra, hogy Izrael népének történelmében, Isten részéről teljesen jogos büntetésben mindig ott volt a helyreállítás lehetőségének üzenete. Ha hozzám tértek őszinte bűnbánattal, ez mindig a helyreállás központi feltétele volt. Ha engedelmesen hallgattok parancsolataimra, áldást bocsátok rátok! Megfogalmazódott bennem, mi emberek szinte mindannyian vágyunk rá, szeretnénk Isten oltalmában, áldásában élni életünket. Sajnos kevesen tervezik tudatosan úgy életüket, hogy azt cselekedjék, amit jónak lát az Úr.

Evangéliumokban és a Jelenések könyvében „örök kárhozat”, „örök tűz”, örök szenvedés fogalmairól olvashatunk. Isten türelmi idejének egyszer a végére érünk. De most még szól az Úr, még hangzik a megtérésre hívó szó, ma még Jézus Krisztus a helyreállításunkért munkálkodik. Ma még döntésünk következményeként örök életünk, üdvösségünk lehet, vagy örök kárhozatban lesz részünk, ahová józanul gondolkodni képes ember nem akar kerülni.

Nagyon érdekes Izrael és Júda népének, országának az egész helyreállítási folyamata. Seregek Ura a dicsőséges Isten Ézsaiás és Jeremiás próféták által már a fogság előtt megüzente, hogy népét nem véglegesen veti el. A legnagyobb horderejű munkát a helyreállásban maga a gondviselő Isten végezte el, mégpedig azzal, hogy az akkori világpolitikai feltételek ehhez kedvezően alakuljanak.

Az ÚR arra indította Cyrus perzsa király lelkét, hogy aki Isten népéhez tartozik az mind hazamehet Jeruzsálembe és építsék fel Izrael Istenének az Úrnak templomát. A végtelenül bölcs és hatalmas Isten, ehhez támogatásával minden feltételt biztosított, de az érdemi munkát az építkezést mégis Istenhez hű, engedelmes embereknek kellett elvégezni.

A történetből ismerjük, a hazatért emberek először az oltárt építették fel a régi helyén, majd saját házaikat, hogy legyen hol lakni. A következő hatalmas munka a Jeruzsálemi templom felépítése. Közben évtizedek teltek el. Mai igénk témája, hogy Nehémiás vezetésével a Jeruzsálemi vár falának és kapuinak helyreállítási munkálatait az ellenséges erők fenyegetése miatt felfegyverkezve kellett végezni.

Számomra olyan sokatmondó az a felolvasott alapigénk első mondata. 9 Ellenségeink meghallották, hogy megtudtuk tervüket, és így Isten meghiúsította azt. Mi pedig mindnyájan visszatértünk a várfalhoz, mindenki a maga munkájához. Nem a félelem uralta le a szívüket, hanem szabadító Istenükben bízva, józanul megtettek a szükséges óvintézkedéseket és mindenki visszatért a maga munkájához.

Egy közösség akkor tud hatékonyan működőképes lenni, ha visszatér „mindenki a maga munkájához”. Lelkipásztor végzi a maga munkáját, van aki a gondnoki teendőket, van aki az imaház takarítását végzi, mert ez a feladata. Cseri Kálmán lelkipásztor mondta el egy prédikációjában, hogy a megelőző napokban imádkozik a következő prédikációjáért, egész pénteki napja pedig a szolgálatra való felkészüléssel telik. Aki hallgatta már az igehirdetését az tudja, hogy imádkozva való ráhangolódás Isten vezetésére, és az alapos felkészülés meg is látszik a prédikációján.

Nehémiás 4,10-11 „Attól a naptól fogva legényeimnek csak a fele végezte a munkát, a másik fele dárdával, pajzzsal, íjjal és páncéllal volt fölfegyverkezve. A vezetők pedig ügyeltek Júda egész népére. A várfal építői, a teherhordók és a rakodók egyik kezükkel a munkát végezték, a másikkal pedig a fegyverüket tartották. 12Mindegyik építőnek a derekára volt kötve a kardja, úgy építettek.”

Nehémiás úgy említi: legényeimnek csak a fele végezte a munkát, a másik fele dárdával, pajzzsal, íjjal és páncéllal volt fölfegyverkezve. Egy másik csoportot is említ Nehémiás, mégpedig az őrszemélyzet, akik őt kísérték. Valószínűleg azokról a katonákról van szó, aki Susán várából Nehémiás kísérőiként jöttek vele. De többi dolgozó is karddal az oldalán végezte az építő munkáját és a többi fegyvereiket pajzsot, dárdát íjat is készenlétben tartották.

Ha úgy igazából beleállunk Isten munkájába, akkor lelkünk ellensége a Sátán minden követ megmozgat, hogy akadályt gördítsen az utunkba. Ha nem állunk bele Isten munkájába, akkor az ördög nyugton hagy bennünket, mert nem sok vizet zavarunk a lélekmentő munkában.

Itt Jeruzsálemben sem történt másképpen, a Sátán aktiválta Izrael földjén élő betelepített idegeneket, mindent megtettek, hogy megakadályozzák a jeruzsálemi várfal és a kapuk helyreállítását. Nehémiás 4, 1-2-ben ezt olvashatjuk, „1Amikor Szanballat és Tóbijjá, továbbá az arabok, ammóniak és asdódiak meghallották, hogy Jeruzsálem várfalainak a javítása előrehaladt, és a réseket kezdik betömni, nagyon megharagudtak, 2és mindnyájan egy akarattal összeesküdtek, hogy harcot indítanak Jeruzsálem ellen, és zavart keltenek benne.”

Ha azon a helyen vagyunk, ahová Isten állított bennünket, ha a résekhez állunk, akkor nekünk is szükségünk van Isten fegyverzetére, hogy erősek legyünk az Úrban, az ő hatalmas erejében. Pál apostol félreérthetetlenül tudomásunkra hozza, hogy Isten munkájában szükségünk van lelki fegyvereinkre. Tehát mi is végezhetjük munkánkat felfegyverkezve!

Efezus 6,10-13 „10Végül pedig: erősödjetek meg az Úrban és az ő hatalmas erejében. 11Öltsétek magatokra Isten fegyverzetét, hogy megállhassatok az ördög mesterkedéseivel szemben. 12Mert mi nem test és vér ellen harcolunk, hanem erők és hatalmak ellen, a sötétség világának urai és a gonoszság lelkei ellen, amelyek a mennyei magasságban vannak. 13Éppen ezért vegyétek fel Isten fegyverzetét, hogy ellenállhassatok a gonosz napon, és mindent leküzdve megállhassatok.”

Életetek során velem együtt biztosan ti is voltatok olyan szituációban, amikor a körülmények hatására olyan erőtlennek, olyan kiszolgáltatottnak éreztétek magatokat. Ezért kínálja Isten a fegyvereit számunkra, „10Végül pedig: erősödjetek meg az Úrban és az ő hatalmas erejében.” Ha rendben van az imaéletünk, élő kapcsolatunk van Jézus Krisztussal, a helyünkön vagyunk, felvettük Isten fegyvereit, akkor munkavégzésünk során győzhetünk a kísértések felett.

Hogyan ölthetjük magunkra Isten fegyvereit? Imában, egyenként felsorolva kérjük az Úrtól és öltsük magunkra! A felsorolásban legutolsó fegyver a Lélek kardja, amely az Isten beszéde. Úr Jézus mai korban is működő példát adott nekünk, amikor megkísértése idején, Isten Igéjét idézve eredményesen szállt szembe a kísértővel.

Nehémiás 4,13-14 „A munka sok, és nagy területen folyik, és mi a várfalon elszéledve, messze vagyunk egymástól. Ezért bárhol vagytok, ha a kürt hangját halljátok, gyűljetek ide hozzánk! Istenünk harcol értünk!” Láttam egy filmet a római birodalom katonáiról, az ellenség bekerítette őket, akkor ők zárták soraikat, hátukat egymásnak vetve minden oldalról, maguk előtt tartva pajzsaikat, eredményesen vették fel a harcot. Külön – külön az ellenség prédái lettek volna, de egységben erőt képviseltek.

Így vagyunk mi is lelkünk nagy ellenségével a Sátánnal, ha Jézus Krisztusban mi egymással szoros közösségben vagyunk, akkor erősek vagyunk az Úrban az Ő hatalmas erejében. Ha egy közösségben széthúzás van, mindenki a maga pecsenyéjét sütögeti és a maga sebeit nyalogatja, akkor nyert ügye van lelkünk ellenségének.

Jeruzsálemben a nagy város várfalának építése során felfegyverkezve, a kürt szavára figyelve eredményesen tudták végezni a munkájukat, mert Isten harcolt értük. Az ellenség szinte folytonos fenyegetése ellenére 52 nap alatt felépül Jeruzsálem várfala és kapui. Nagyon igaz a zsoltáríró szava: „Ha az ÚR nem építi a házat, hiába fáradoznak az építők. Ha az ÚR nem őrzi a várost, hiába óvják azt az őrök.”

Jézus Krisztussal, drága Megváltónkkal szoros közösségben tudjuk csak eredményesen végezni a munkánkat és érezhetjük magunkat biztonságban a külső körülmények és a kísértő ellen, mert akkor az Úr harcol értünk.

Az a közösség, melynek középpontjában Isten van, erősebb minden félelemnél, mert biztonságot, útmutatást és bátorítást kap. Ha még nem tetted, fogadd el, el Jézus Krisztust életed Urának, megváltójának, mert szükséged van rá. ÁMEN

Joó István

Azzá lettél, aminek, akinek Isten látnia akar téged?

Ezsdrás 3,1-7 1Amikor elérkezett a hetedik hónap, és Izráel fiai már a városaikban laktak, egy emberként összegyűlt a nép Jeruzsálemben. 2Ekkor fogott hozzá Jésúa, Jócádák fia, szolgatársaival, a papokkal, és Zerubbábel, Sealtíél fia, testvéreivel együtt, hogy felépítsék Izráel Istenének az oltárát, és égőáldozatokat mutassanak be rajta úgy, ahogyan meg van írva Mózesnek, Isten emberének a törvényében. 3A régi helyén állították föl az oltárt, és bár rettegtek a tartományok népétől, égőáldozatokat mutattak be rajta az ÚRnak: reggeli és esti égőáldozatokat. 4Majd megtartották a lombsátrak ünnepét, ahogyan az meg van írva: napról napra bemutatták az égőáldozatot, megfelelő számban, a rendtartás szerint, mindegyiket a maga napján; 5továbbá az állandó égőáldozatot, az újhold napján és az ÚR minden szent ünnepén esedékes égőáldozatot, és mindazoknak az önkéntes áldozatát, akik ilyet vittek az ÚRnak. 6A hetedik hónap első napjától kezdtek égőáldozatokat bemutatni az ÚRnak, bár az ÚR templomának az alapkövét még nem rakták le. 7De pénzt adtak a kőfaragóknak és az ácsoknak, ételt, italt és olajat a szidóniaknak és a tírusziaknak, hogy szállítsanak cédrusfát a Libánonról Jáfóba a tengeren, Círus perzsa király engedélyével.

Hangfelvétel meghallgatható: https://drive.google.com/file/d/1r3cpuPp2Nh3ACqEsJZlp3Lsw9jSqNWDl/view?usp=sharing

Nézzük, vizsgáljuk meg először a történelmi és üdvtörténeti hátterét az Ezsdrás könyvéből felolvasott ma délelőtti istentiszteletünk alapjául szolgáló Igének.

Ószövetségi Bibliában Ezsdrás könyve egy összefüggő történelmi mű része, a Krónikák két könyve és Nehémiás könyvével együtt. A hagyomány szerint Ezsdrás gyűjtötte össze és rendezte egységbe az Istentől ihletett Ószövetségi könyveket. A bibliakutatók többsége szerint a négy könyv javarészt egyetlen szerző istentől ihletett műve, akit bár a Biblia nem nevez meg, mégis valamennyi ókori zsidó és keresztény forrás, illetve a sok modern bibliakutató is Ezsdrással azonosít.

Ezsdrás istenfélő vezető volt, aki kitartóan ragaszkodott az Úrhoz és szenvedélyesen szerette Igéjét. Ezsdrás 7,6-ban ezt olvashatjuk róla: „ez az Ezsdrás eljött Babilóniából. Ő írástudó volt, jártas Mózes törvényében, amelyet Izráel Istene, az Úr adott. A király pedig teljesítette minden kérését, mert vele volt Istenének az Úrnak ereje.” Drága testvéreim, úgy örülne a szívem, ha minden vezetőnkre és mindannyiunkra ez lenne jellemző: istenfélő, kitartóan ragaszkodik az Úrhoz és szenvedélyesen szereti Isten Igéjét és vele van Istenének az Úrnak ereje. Gondolkozzunk el egy kicsit, vajon mi lehet ennek az akadálya?

Ezsdrás könyve arról szól, hogyan teljesítette Isten Jeremiás prófétán keresztül adott ígéretét (Jeremiás 29,10-14), hogy a zsidók a hetvenéves babiloni fogság után hazatérhettek. Nemcsak Jeremiás próféta, hanem Ézsaiás 160 évvel Círus perzsa király uralkodása előtt prófétálta, hogy jön egy Círus nevű uralkodó, aki megengedi, hogy a zsidók a fogságból hazatérjenek szülőföldjükre, ahol újjáépítik Jeruzsálemet és a templomot (Ézsaiás 44,26-28). Képzeljük csak el, akkor milyen hitetlenkedve fogadták az Úr üzenetét, amikor Jeruzsálemben régi pompájában még minden a helyén volt.

Júda népe hűtlenül elhagyta az Urat, Jeremiás próféta 27 éven keresztül figyelmeztette őket, ha nem térnek az Úrhoz, akkor elveti őket és fogság vár rájuk. De hiába minden figyelmeztetés, ezért Júda lakóit három szakaszban hurcolták el idegen földre fogságba. Ugyanúgy a foglyok három hullámban térhettek haza, tehát akik később kerültek fogságba, azoknak is kitelt a hetven év fogság.

Az első turnusban Kr. e. 538-ban mintegy ötvenezren tértek haza Zerubbábel és Jésua vezetésével.

Második szakaszban Kr. e. 457-ben Ezsdrás vezetett haza mintegy 1700 férfit, nőkkel, gyermekekkel mintegy 5-10 ezren lehettek. Ezsdrás idejében épült újjá a Jeruzsálemi nagytemplom.

A harmadik turnus kr. e. 444-ben Nehémiással tért haza, az ő vezetésével történt Jeruzsálem várfalának és kapuinak felépítése. Tehát az első és a harmadik turnus hazatérése között 94 év telt el, közben három perzsa király is uralkodott.

Ezsdrás könyve Isten kegyelméből azért íródott, hogy bemutassa Isten gondviselését, együttérzését és hűségét, amely abban nyilvánult meg, ahogyan hazajuttatta a zsidó nép egy részét.  Aki akart hazajöhetett, sokan ezt nem tették meg, mert idegen földön is megtalálták anyagi számításaikat, őseik földje és Istene nem volt fontos számukra. Pedig szerető és gondviselő Istenük három perzsa király szívét is arra indította, hogy segítsék őket a hazatérésben és a helyreállásban.

Gondoljuk csak végig, Isten jogos büntetése a hetven évig tartó fogság után újból lehetőség van őseik földjére, őseik Istenének oltalmába visszatérni. Istenük kinyújtja feléjük kezét, hogy mentő szeretetével mindent helyreállítson, hogy eredeti terve szerint szent nép, királyi papság legyen, de ehelyett a hírhedten gonosz bűn Babilonában maradnak. Emlékezzünk csak arra, amikor Ábrahám és unokaöccse Lót nyájai számára szűk volt a hely, ahol éltek, Lót Sodoma városát és környékét választotta, mert ott dúsabb volt a legelő. Végzetesen rossz döntés volt saját maga és családja számára.

Az ókori hatalmas Babilon várának ma csak a romjait tudják a régészek kutatni. Jelenések könyve 18. részben olvashatunk a jövőbeli nagy Babilon, a bűnös város pusztulásáról. Isten prófétai felhívást intéz a hívők utolsó nemzedékéhez, hogy hagyják el a nagy Babilont és különüljenek el tőle. Aki megmarad az istentelen világrendben, óhatatlanul részt vállal annak bűneiben is, így a rámért csapásokat is elszenvedi.

Ezsdrás 1,5-ben így tudósít bennünket a korabeli eseményről Isten igéje: „Elindultak tehát Júda és Benjámin családfői, meg a papok és a léviták. Mindnyájuk lelkét arra indította az Isten, hogy menjenek el, és építsék fel az ÚR házát Jeruzsálemben.” Isten a Szentlélek által megérintette hűséges szolgái szívét, és vágyat ébresztett bennük a hazatérésre (Filippi 2,13). Ma sem működik másképpen, Isten a Szentlélek által megérinti hűséges szolgái szívét különböző szolgálatokra, kit a lélekmentésre, kit építésre, és még sorolhatnám, mindenkit a kapott tálentuma szerint. Itt a hangsúly az Isten iránti engedelmességen van, mert a fogságból sem akart mindenki hazajönni ősei földjére, bár az ottmaradók közül sokan anyagiakkal támogatták a hazatérőket.

Most a tágabb kitekintés után, időben térjünk vissza az alapigénkhez. Ezsdrás 3,1-2 1Amikor elérkezett a hetedik hónap, és Izráel fiai már a városaikban laktak, egy emberként összegyűlt a nép Jeruzsálemben. 2 Ekkor fogott hozzá Jésúa, Jócádák fia, szolgatársaival, a papokkal, és Zerubbábel, Sealtíél fia, testvéreivel együtt, hogy felépítsék Izráel Istenének az oltárát, és égőáldozatokat mutassanak be rajta úgy, ahogyan meg van írva Mózesnek, Isten emberének a törvényében.

A visszatérő foglyoknak, akik immár Isten kegyelméből szabad emberek lettek, fontos volt oltárt építeni az Úrnak. A zsidó istentisztelet az oltár köré összpontosult, mert ott mutatták be az áldozatot, ott végeztek engesztelést a nép bűneiért. Vajon mi, újszövetségi keresztyének, akik a Sátán rabszolgái voltunk, az Úr Jézus saját vérével vásárolt, váltott meg bennünket, mennyire érezzük fontosnak, hogy hálával áldozzunk az Úrnak?

A népet még az is indította oltárépítésre, hogy rettegtek a környező tartományok népétől, hiszen a babiloni hatóság a fogság idején idegeneket telepített Júda és Jeruzsálem földjére. A visszatért nép tudta, hogy Isten akkor óvja meg őket a bajtól, ha belé vetett őszinte bizalom, az iránta mutatott tisztelet és neki való engedelmesség áll életük középpontjában. Megértették azt is, hogy mi nemzetük létének elsődleges célja: áldozatot bemutatni Istennek, mint papok királysága és szent nép. Kizárólag ezt a lelki célt betöltve lehettek azzá, aminek Isten látni akarta őket. Tehát engedelmeskedve azzá lettek, aminek, akinek Isten látni akarta őket. Egy nagyon fontos kérdés először hozzám és hozzád, Azzá lettél, aminek Isten látni akar téged?  Ő ehhez mindent megadott. Ott vagy ahol Isten látni akar?

Krisztus követőiről és rendeltetésükről hasonlóan ír a Biblia: (1Péter 2,9) „választott nemzetség, királyi papság, szent nemzet vagytok, Isten tulajdonba vett népe, hogy hirdessétek nagy tetteit annak, aki a sötétségből az ő csodálatos világosságára hívott el titeket”, „hogy lelki áldozatokat ajánljatok fel, amelyek kedvesek Istennek Jézus Krisztus által” (1Péter 2,5; lásd Zsidókhoz írt levél 13,10). Tehát az újszövetség népe (az egyház) is megörökölte az ószövetségi Izrael küldetését, azt, hogy az élet minden területén Istent dicsőítsék.

Ha nyitott szívvel és lélekkel Isten igéjének és a Szentlélek vezetésének engedelmeskedünk, akkor szinte minden helyzetből helyre tud állítani bennünket az ÚR! Egyedül csak mi tudjuk engedetlenségünkkel korlátozni és akadályozni a végtelenül bölcs és hatalmas Istent, hogy életünkre vonatkozó csodálatos tervét végrehajtsa. „Mert csak én tudom, mi a tervem veletek, - így szól az Úr, békességet és nem romlást tervezek, és reményteljes jövőt adok nektek”. (Jeremiás 29,11). Úr Jézus meghalt a kereszten, életét adta azért, hogy Neked és Nekem igazi Krisztusi szabadságban örök életünk, üdvösségünk legyen. ÁMEN

Most, ha leborulunk Urunk előtt valljuk meg, hogy sokszor és sok minden miatt nem Jézus az első az életünkben! Egyenként hangosan imádkozzunk!

Joó István

A jövőd érdekében egy rendkívüli fontos üzenet!

 

Kedves Barátom!

Életed legfontosabb kérdését teszem fel neked, ugyanis ennek helyes válaszától függ örök boldogságod. Van-e üdvösséged? Tudod-e, hogy halálod után a mennybe, Isten országába kerülsz? – Nem azt kérdezem, hogy tagja vagy-e valamelyik egyháznak, hanem hogy elnyerted-e már bűneid bocsánatát? Nem is az a kérdés, hogy mennyire vagy jó, hanem hogy van-e üdvösséged?

Nem lehetsz addig boldog és nem üdvözülhetsz, amíg ezt a kérdést nem tisztáztad. Jézus Krisztus ezt mondta Nikodémusnak: „Újjá (felülről) kell születnetek” (János 3,7). Isten a Szentírásban megmutatja nekünk az üdvösség egyetlen útját. Ez olyan egyszerű, hogy még ma üdvösségre juthatsz.

Először is el kell ismerned, hogy bűnös ember vagy. „Nincs egyetlen igaz ember sem, mert nincs különbség, mindenki vétkezett, és híjával van az Isten dicsőségének” Róma 3,10.22-23

Semmiképpen nem remélheted, hogy üdvözülsz, amíg nem látod be, hogy bűnös vagy s éppen ezért örök halálra vagy ítélve. ”Mert a bűn zsoldja a halál” (Róma 6,23), „A bűn pedig kiteljesedve halált nemz” (Jakab 1,15). Ez pedig az Istentől való teljes elválást jelenti: örökre a pokolban! Rettenetes, de ez a valóság! Isten azonban annyira szeretett téged, hogy az ő egyszülött Fiát, Jézus Krisztust feláldozta érted, mert ő magára vállalta a te bűneidet s azok büntetését, helyetted halt meg.

„Mert azt (Jézust), aki nem ismert bűnt, bűnné tette értünk, hogy mi Isten igazsága legyünk őbenne” (2Korintus 5,21).

„Vétkeinket saját testében felvitte a (kereszt)fára, hogy miután meghaltunk a bűnöknek, az igazságnak éljünk: az Ő sebei által gyógyultatok meg” (1Péter 2,24). Jézusnak meg kellett halnia, vérét ontotta érted!

Mi nem tudjuk megérteni, hogyan hordozta és törölte el Jézus a mi bűneinket, de Isten maga mondja Igéjében, hogy ez megtörtént. A te bűneidet Jézus magára vette és helyetted meghalt. Ez igaz, mert Isten nem hazudik!

A filippi börtönőr ezt kérdezte Pál apostoltól: „Mit kell cselekednem, hogy üdvözüljek? Ő így válaszolt: Higgy az Úr Jézusban, és üdvözülsz mind te, mind a házad népe!” (Cselekedetek 16,31). Egyszerűen higgy a Krisztusban, mint aki a te bűneidet magára vette és helyetted halt meg; eltemették, de feltámadt és a te megigazulásodra. Ezért hívd Őt ma segítségül. „Mert mindenki, aki segítségül hívja az Úr nevét, megtartatik” (Róma 10,13). Az első imádság, amit a bűnös embernek el kell mondania - Lukács 18,13-ban olvasható: „Isten, légy irgalmas nekem, bűnösnek!”

Valóban bűnös vagy, s ez bizonyára bánt téged. Ezért – bárhol is légy – kiálts Istenhez! Nem kell hosszan, vagy hangosan imádkoznod, csak beszélj vele, mert Isten alig várja, hogy segíthessen rajtad. Kérd Őt most: „Ó, Isten, megvallom, bűnös vagyok. Kérlek bocsáss meg, könyörülj rajtam és ments meg a kárhozattól az Úr Jézus érdeméért! Köszönöm, hogy elfogadsz. Ámen!”

Ígéretére hivatkozva építs Isten szavára: „Mindenki (tehát te is), aki segítségül hívja az Úr nevét, megtartatik” (Róma 10,13). Mindenki … megtartatik, tehát nemcsak üdvözülhet, hanem üdvözül! Csak higgy Isten szavának! Így hát hit által tiéd az üdvösség – Isten megígérte!  Higgy és tied az üdvösség. Nem valamelyik vallás, vagy egyház, sem jócselekedeteid, sem senki más nem tud téged üdvözíteni, csak egyedül Jézus Krisztus.

A megváltás egyszerű terve ez:

Bűnös vagy, ezért meg kell halnod; ha azonban hiszel a helyettes áldozatban, Krisztusban, aki érted halt meg, eltemették, de feltámadt, örök életed van. Mint elveszett bűnös kiálts Istenhez, kérd Őt, hogy Jézus érdeméért kegyelmezzen meg neked, ajándékozzon meg szabadításával. Fogadd el mindazt a magad számára, amit Isten kijelentett és megígért Igéjében, és hit által tiéd az üdvösség! Talán azt mondod: Hihetetlen, hogy csak ennyi elég az üdvösséghez. Igen, csak ennyire van szükséged! Hála Istennek, ezen az úton már sokan megtapasztalták Isten mentő hatalmát. Ez a Biblia szerint való üdvözülés útja, ez Isten üdvterve. Hidd, hogy ez így van s kövesd még ma ezt az utat! Most van itt az ideje, még ma dönts! „Íme, most van a kegyelem ideje! Íme most van itt az üdvösség napja!” (2 Korintus 6,2). „Ne dicsekedj a holnapi nappal, mert nem tudod, mit hoz az a nap!” (Példabeszédek 27,1).

Amennyiben mindez még nem teljesen világos előtted, olvasd el ezt az írást újra meg újra, amíg megérted. Olvasd el többször! A te lelked többet ér, mint az egész világ! „Mert mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri, de lelkét elveszíti? Vajon mit adhat az ember váltságul az ő lelkéért?” (Márk 8,36-37).

Légy bizonyos üdvösséged felől! Örök boldogságod mindennél fontosabb! Ha elkárhozik lelked, úgy elvesztettél mindent – mind a mennyben, mind a földön. Isten segítsen, hogy még ma bizonyos légy: tiéd az örök üdvösség!

Isten üdvözít és megtart téged.

„Eddig emberi erőt meghaladó kísértés nem ért titeket. Hűséges az Isten, aki erőtökön felül nem hagy megkísérteni, hanem a kísértéssel együtt a szabadulás lehetőségét is megadja, hogy kibírjátok” (1 Korintus 10,13).

Ne adj érzéseidre, azok változnak. Hagyatkozz egészen Isten ígéreteire, azok nem változnak meg soha!

Ha bizonyos lettél üdvösséged felől, naponta három dolgot gyakorolj, hogy hitben, szellemileg növekedhess. Imádkozz – beszélj Istennel! Olvasd a Bibliát – általa Isten szól hozzád! Mondd el másoknak mit hiszel, tégy bizonyságot, beszélj Istenről! Végül csatlakozz egy bibliahű gyülekezethez és a keresztség által tégy hitvallást a nyilvánosság előtt. „Azért, aki vallást tesz rólam az emberek előtt, arról én is vallást teszek mennyei Atyám előtt” – mondta az Úr Jézus (Máté 10,32).