Nagypénteki üzenet!

 

Akkor a helytartó katonái magukkal vitték Jézust a helytartóságra, és az egész őrség köré gyűlt. 28Levetkőztették őt, bíborszínű köpenyt adtak rá, 29tövisből font koronát tettek a fejére, nádszálat adtak a jobb kezébe, és térdet hajtva előtte, gúnyolták őt: Üdvözlégy, zsidók királya! 30Azután leköpdösték, majd elvették tőle a nádszálat, és a fejét verték vele 31Miután kigúnyolták, levették róla a köpenyt, felöltöztették a saját ruhájába, és elvitték, hogy keresztre feszítsék. 32Kifelé menet találkoztak egy cirénei emberrel, akinek Simon volt a neve: ezt arra kényszerítették, hogy vigye a keresztet. 33Amikor arra a helyre értek, amelyet Golgotának, azaz Koponya-helynek neveznek, 34epével kevert bort adtak neki inni. De amikor megízlelte, nem akart inni belőle. 35Miután megfeszítették, sorsvetéssel megosztoztak ruháin; 36azután leültek ott, és őrizték. 37Feje fölé függesztették az ellene szóló vádat, ezzel a felirattal: EZ JÉZUS, A ZSIDÓK KIRÁLYA. 38Vele együtt feszítettek keresztre két rablót is, az egyiket a jobb, a másikat a bal keze felől. 39Akik elmentek mellette, a fejüket rázva káromolták, 40és ezt mondták: Te, aki lerombolod a templomot, és három nap alatt felépíted, mentsd meg magadat, ha Isten Fia vagy, és szállj le a keresztről! 41Hasonlóan a főpapok is gúnyolódva mondták az írástudókkal és a vénekkel együtt: 42Másokat megmentett, magát nem tudja megmenteni. Ha Izráel királya, szálljon le most a keresztről, és hiszünk benne! 43Bízott az Istenben, szabadítsa meg most, ha kedveli őt; hiszen azt mondta: Isten Fia vagyok. 44A vele együtt megfeszített rablók is ugyanígy gyalázták. (Máté 27,27-44.) 

Nagypénteki igehirdetés hangfelvétele

https://drive.google.com/file/d/1nUCNWXL4VWSVRu0h-YKoIIO7FfFZGyM7/view?usp=sharing

Kedves igehallgató gyülekezet, Máté evangéliumából a mai „nagypénteki” igehirdetés alapjául kijelölt igeszakasszal kapcsolatos kérdésem van felétek, az előbb felolvasott, elhangzott valós történet milyen gondolatokat, érzéseket váltott ki belőletek? Kérem, egyenként hangosan válaszoljatok? ……………. Erre majd később visszatérünk!

A nagypénteki események sodrában ott tartunk, hogy hogy Pilátus római helytartó nem talált semmi halálra méltó bűnt az igaztalan vádak alapján elé hurcolt Jézus kihallgatása során. Azt mondta az őrjöngő zsidó tömegnek, mosom kezeimet, „ártatlan vagyok ennek az igaz embernek a vérétől. Ám ti lássátok!” Az egész nép így kiáltott: „szálljon ránk és gyermekeinkre az ő vére!”  Mit tett erre Pilátus: „Akkor szabadon bocsátotta nekik Barabbást, Jézust pedig megostoroztatta, és átadta őt, hogy megfeszítsék.” (Máté 27,24c-26)

Az igehirdetés alapjául felolvasott Igeszakasszal kapcsolatosan idézek három mondatot az Áhítat című könyvünkből: „Jézus életének utolsó órái tele vannak igazságtalansággal, szenvedéssel és megaláztatással. A kereszt tövénél lévők a fejüket csóválva káromolják őt. Istennel és a Messiással kapcsolatos elvárásaikba nem fér bele, hogy a Messiás a keresztfán végezze, aki Isten Fiának mondja magát, ne tudjon és ne akarjon leszállni a keresztről. A baj elsősorban nem a kétkedés, az elbizonytalanodás, hanem a hitetlenség.”

A „Nagypénteki” történésekről közülünk már mindenki oly sok információval rendelkezik, mind a négy evangélium részletesen leírja a történéseket. Több megfilmesített változatát is láttuk. Én most kivételesen nem a közvetlen eseményekről kívánok elmélkedni, arról következtetéseket levonni és megosztani veletek, hanem az események hátterében lévő ok okozati összefüggésekről, és annak máig szóló üzenetéről.

A történetből az világosan kiderül, hogy ott és akkor az eseményekben résztvevő izraeli főpapokat, írástudókat, milyen gondolatok és érzések vezették.  Azon csodálkozom, hogy a zsidó főpapok, akik a két fő vallási irányzat, farizeusok és szaddaceusok köréből kerültek ki, annak ellenére, hogy ismerték, vagy ismerniük kellett volna a Messiásra vonatkozó, elsősorban Ézsaiási próféciákat, mégis ennyire elvakította őket a gyűlölet és saját önigazságuk.

Az a vallásos ember, aki a Sátán totális befolyásában, a Sátán által megkötözötten éli az életét, gonoszabb tud lenni egy teljesen istentagadó embernél, mert nem nyíltan teszi bosszúálló, ártó munkálkodását, hanem vallási köntösbe burkolva, mintha Istennek tetsző dolgot cselekedne. Gondoljunk csak bele, Isten szent Fia elleni halálos ítélet alapjául istenkáromlás volt a vád, mert Isten fiának nevezte magát.

Ha korlátozott emberi értelmünkkel igyekszünk megérteni Krisztus Jézus golgotai áldozatát, akkor számunkra a maga valójában szinte felfoghatatlan.

”Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.” János 3,16

Gondoljuk csak végig, Isten a legdrágábbat, a legértékesebbet, számára a legkedvesebbet adta halálba áldozati ajándékul, hogy önzetlenül magára vállalja bűneinkért járó jogos büntetést, és vissza ajándékozza a bűn által eltorzított istenképűségünket. Hogy megértsük Isten irántunk való szeretetét, kérdezem, ki az közülünk, aki egy magasabb cél érdekében áldozati ajándékul a halálba adná szeretett gyermekét. Döbbent csend, erre a kérdésre a természetes reakció.

Bevezetőben kérdeztem, kiből milyen érzelmeket váltott ki a felolvasott igeszakasz Jézus Krisztus megaláztatásáról és haláláról. Énbennem a „Nagypénteki” eseményekből elsősorban Jézus Krisztus felénk áradó mérhetetlen szeretetének szinte felfoghatatlan nagysága, és emberi szavakban szinte kifejezhetetlen hála érzése fogalmazódik meg. Én, a gyarló, bűnös, és nyomorult ember teljesen érdemtelen vagyok rá, hogy Isten fia, a szent, az igaz ilyen mérhetetlenül sokat szenvedjen értem és helyettem.

„Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta”, (Hová adta az Atya egyszülött Fiát? Keresztfára áldozati ajándékul). János 3,16 mondatának első része Isten szinte határtalan mentő szeretetét fejezi ki a világ emberei felé. Kedves testvéreim, úgy érzem ezt a szeretetet nekünk lehetetlen felülmúlni, egyes-egyedül engedelmességgel és Jézus Krisztushoz való feltétlen hűséggel tudjuk őszinte hálánkat kifejezni. Uram, ne az én akaratom, hanem Te akaratod legyen meg!

A mondat második fele, pedig az, amit az embernek kell(ene) hozzáadni Isten szeretetére válaszul, „hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen”. Tehát az ember egyetlen helyes válasza erre, hogy feltétel nélkül higgyen Isten fiában és hálából elkötelezze magát, még pedig saját jól felfogott érdekében, hogy … el ne vesszen, hanem örök élete legyen.

Mit tettek a főpapok és Izrael népének vezetői, akiknek ismernie kellett a várva várt Messiás eljöveteléről szóló próféciákat? A sok jel és Krisztus Jézus hatalmas csodái ellenére őt hatalomféltésből hitetlenül elvetették és mindenáron meg akarták ölni.

Külső szemlélő számára, akit elkápráztatnak csupán a formaságok, bármily elkötelezettnek is tűnt Isten népe – hiszen imádkoztak az Úrhoz, imádták és dicsőítették őt a jeruzsálemi nagytemplomban, amire büszkén azt hangoztatták, az ÚR háza, szívük azonban nem volt egészen az övé. Ez ékes példa arra, hogy a maga útját járó rendszeresen templomba járó, imádkozó, adakozó, magát hívőnek tartó ember is lehet kárhozat felé sodródó lelkileg halott bűnös. Izraeli vezetők, főpapok farizeusok és szaddaceusok rendre megtartották az Atyák hagyományai szerinti ünnepeiket, hazug véresáldozatokkal próbálták kiengesztelni az Urat, de neki nem telt abban kedve.

Ézsaiás 1,13-14 azt mondta az ÚR, nem tűröm együtt a bűnt és az ünneplést, ünnepeiteket gyűlölöm én. Isten, aki a szívek és vesék vizsgálója, őt nem lehet megtéveszteni látványos farizeusi megnyilvánulásokkal.

Úgy éltek mintha Isten csak egy választható lehetőségként adta volna közvetlen kinyilatkoztatását és parancsolatait, melyekre tetszésük szerint felelhettek igennel vagy nemmel következmények nélkül. Számtalan vallási szertartást és hagyományt nagy buzgalommal gyakoroltak, mindenből precízen beadták a tizedet, nagy buzgalommal imádkoztak, hangszerek és dicsőítő zsoltárok éneklésének hangjától zengett a jeruzsálemi Nagytemplom épülete, ami hamis biztonságérzettel töltötte el őket, miközben lényegében azt tették, amit ők maguk jónak láttak.

Sajnos napjainkban is sok gyülekezetet fenyeget a kiüresedés, vagyis a lelki tartalom elvesztésének veszélye: csak ajkukkal dicsérik és tisztelik Istent, valójában csak jól akarják érezni magukat, de nem szeretik őt, mert nem akarnak elvárásai szerint élni. Amint véget ér az istentisztelet, máris tovább hajszolják önző élvezeteiket, ami végül lelki vaksághoz és önámításhoz vezet.

Drága barátaim, nem kell ennek így lenni, Krisztus Jézus azért vállalta a „nagypénteki” megaláztatást, iszonyú kínszenvedést bűneinkért, hogy elfogadjuk értünk hozott golgotai áldozatát. Azt akarja, hogy Őt tegyük életünkben mindenek elé és fölé az első helyre, és akkor beteljesedik életünkben a szerető Isten vágya, „hogy aki hisz őbenne el ne vesszen, hanem örök élete legyen”. Bátran tedd őt Krisztus Jézust életedben az első helyre, és akkor meglátod, minden más a helyére kerül.

A megigazuláshoz és megszentelődéshez vezető úton Jakab, Péter, János apostol leveleinek csodálatos igei üzenetei vannak útjelzőként melyet, ha követünk bizton a mennyei honba vezetnek bennünket.

Ha a kereszt botrányán keresztül munkálkodó Istent megértjük és benne hiszünk, akkor felismerhetjük mindazt, ahogyan ő képes életünk minden történésén keresztül munkálkodni. Sose adjuk fel ezt! Nem a kétkedés a baj, hanem a hitetlenség. Lehet, sőt jönni kell a kereszthez, de őszinte hittel.

ÁMEN!

Bölcselkedéssel Krisztus nélkül?

 

Pál apostol óva int minden olyan filozófiától, vallástól, amely az ember Istentől és a Bibliában adott kinyilatkoztatástól történő függetlenedését hangsúlyozza. A biblikus keresztyénségre ma a szekuláris humanizmus jelenti az egyik legnagyobb filozófiai fenyegetést. A humanizmus eszmerendszere az ember legjobbnak vélt értékein, jellemvonásain és magatartásformáin, nem pedig valamiféle természetfeletti tekintélyen alapszik (ettől szekuláris, vagyis világi). Ez a filozófia (eszme, világnézet, vélekedés, értékrend, életmód) határozza meg a legtöbb világi oktatási és kormányzati rendszert, illetve általában véve a társadalmat. Mondhatni ez a bevett vallás, sőt a világ legtöbb hírközlő és szórakoztató médiuma is ezt a nézőpontot képviseli.

Mit tanít a humanizmus filozófiája? Az emberiség, a világegyetem és minden létező csupán anyagból és energiából áll, melynek jelenlegi formáját természetes fizikai erők, és személytelen véletlenek alakították ki.

Ez embert nem személyes Isten teremtette, hanem véletlenszerű folyamatok hozták létre – ez az evolúció, amely azt állítja, hogy minden faj korábbi, kevésbé komplex létformákból jött létre a genetikai anyag véletlenszerű módosulása által.

Elutasítja a személyes, mindenható és végtelen Istenbe vetett hitet, és tagadja, hogy a Biblia Isten által ihletett, embernek szóló kinyilatkoztatás.

Azt állítja, hogy minden tudás az emberi felfedezések eredménye, hogy az emberi gondolkodás határozza meg a társadalom etikáját – vagyis erkölcsi alapelveit, értékeit és normáit, tehát az ember a legmagasabb tekintély.

Arra törekszik, hogy oktatási, gazdaságpolitikai, szervezési eszközökkel, az erőforrásokat újraosztva, a modern pszichológia és az emberi bölcsesség segítségével módosítsa vagy tovább fejlessze az emberi viselkedést.

Azt tanítja, hogy nincs abszolút (vagyis minden helyzetben, időben, emberre igaz és érvényes) erkölcsi mérce, hanem minden relatív (vagyis az ember meggyőződésétől és körülményeitől függ). A viselkedést ahhoz méri, mi teszi boldoggá teszi az embert, mi szerez neki örömöt, mi szolgálja látszólag a társadalom javát, a vezetők által felállított céloknak megfelelően. Ezért elveti a biblikus értékeket és erkölcsöt, a jó és a rossz, az igaz és a hamis normáit.

Az önkiteljesítést, elégedettséget és élvezetet tekinti az élet legfőbb céljának.

Azt állítja, hogy az embernek hit nélkül, Istentől függetlenül is meg kell birkóznia a halállal és az élet nehézségeivel.

A humanizmus filozófiáját a Sátán indította útjára, így ebben is az ő hazugsága tükröződik: az ember hasonlóvá válhat Istenhez (1Mózes 3,5). A Biblia így ír a humanistákról: „Isten igazságát hazugsággal cserélték fel, és a teremtményt imádták és szolgálták a Teremtő helyett.” (Róma 1,25)

Minden keresztyén vezetőnek, pásztornak és szülőnek meg kell tennie, ami tőle telik, hogy megvédje fiait, leányait és minden rábízottat a humanizmus tanaitól. Ennek érdekében le kell leplezniük a humanizmus tévedéseit, és Isten szerint való megvetést kell nevelniük a gyermekeikbe ezzel a pusztító befolyással szemben. Ugyanakkor egyértelműen meg kell tanítaniuk nekik Isten Bibliában kijelentett igazságát.

TŰZBIBLIA

 

Nagy Sándor fáklyája!

Macedóniai Pella királyi palotájának versenypályáján egy fiú áll. Szeme kéken csillog. Hosszú szőke haja fürtökben omlik vállára. Ő (Nagy) Sándor (Alexandros) herceg. 

A rabszolgák elővezetnek számára egy lovat, egy tüzes fekete mént, vörös orrlikakkal és vad, vérben forgó szemekkel. Ezt az állatot még senki sem tudta meglovagolni. Sándor azonban megfigyelte, hogy a ló mindig csak olyankor hányja, veti magát, ha meglátja az árnyékát. A herceg a lovat a nappal szemben állítja, s egy ugrással a hátán terem. Rövid és kemény harc folyik Sándor és az állat között, végül a ló engedelmeskedik. Később Sándornak ez a ló lesz hű társa mozgalmas élete minden csatájában és veszedelmében.

Sándor Krisztus előtt 336-ban lép Macedonia trónjára. Szigorúan nevelt, nagy műveltségű fiatalember. Sikerül gyorsan egységesíteni az egész görög népet.

Első hadicélja Perzsia meghódítása, III. Dárius perzsa király csapataival, számos hadihajójával közel százszoros túlerőt jelent a kicsiny görög- macedón sereggel szemben. Rövid elkeseredett harc után eldől a csata. A perzsákat szétverték, a csatát megnyerték. Utána Sándor egyik várost a másik után veszi be.

A perzsa király elmenekült, majd sereget gyűjt, Issus városánál váratlanul tizenkétszeres túlerővel a görög sereget hátba támadják. Megtörténik, ami hihetetlennek látszik, a perzsák ismét menekülnek. Elfoglalja a perzsa uralom alatt lévő Egyiptomot, majd átkel az Eufráteszen és a Tigris folyó túlpartján, ismét megütközik Dáriussal és ismét győz.

Majd következik India meghódítása, amikor átkel az Induson, egyik indiai király végeláthatatlan serege várja. A sereg élén harci elefántok százai állnak, az ókor tankjai. De Sándor átkaroló hadművelettel, az elefántokkal nem védett szárnyát támadja meg, és ismét győz.

Nyolc és fél év után tér haza, hatalmas birodalmában megszervezi a közigazgatást, egységes közigazgatási nyelv a görög lett. Isten világmegváltási üdvtervének része volt, hogy majd pár évszázaddal később a görög nyelvű Biblia szinte robbanásszerűen terjedhessen a világban.

Nagy Sándort harminchárom éves korában egy nála erősebb betegség támadja meg, maláriában betegszik meg és fiatalon meghal.

Van azonban még valami, ami fontos számomra, mert nagy Sándorhoz az emberhez visz közelebb bennünket. Hódításairól az alábbit jegyezték fel: Valahányszor ostromolt egy ellenséges várost, egy égő fáklyát szúrt a város kapuja előtt a földbe. Ez azt jelentette, hogy megkegyelmez és életet ad mindazoknak, akik kijönnek hozzá, amíg ég a fáklya. A fáklya ellobbanása után, a városban maradottak számára azonban kegyetlen, bosszúval sújtott le az ítélet.

A te életed fáklyája még lobog. Hogy meddig, nem tudhatod. Nagy Sándor életének fáklyája is viszonylag hamar lobbant el.

Ma még kegyelmet kínál neked Isten az Ő Fiában, Jézus Krisztusban, aki érted is meghalt a Golgotai kereszten. Ezért figyelmeztet a Szent szellem: „Ma, ha az Ő szavát halljátok, meg ne keményítsétek a szíveteket…..” (Zsidók 3,7-8.): „Mert rettenetes az élő Isten kezébe esni”. (Zsidó 10,31)

Hallhatatlan öröm!

 

Földi életünknek van egy állomása, ahol minden örömünk szétfoszlani látszik. A temetőkben senki sem mosolyog, a sírok mellett állva senki sem nevet. A betegség, az öregedés és a halál olyan zord realitások, amelyekkel nehéz szembenézni. A betegek a kórház falai közé, az öregek idősotthonokba kerülnek, a halált pedig száműzzük a gondolatainkból is, mígnem egy halálhír hallatán vagy a temető mellett sétálva újra eszünkbe nem jut. Nem akarunk megbetegedni, megöregedni és meghalni. Legbelül érezzük, hogy nem erre lettünk teremtve.

Isten eredeti tervében nem szerepelnek a ráncok, a leépülő szervezet és a halál. Az Ő terve az örök élet volt – már a kezdet kezdetétől.

A halál a legfájóbb emberi tapasztalat. Talán nem is csak az, hogy földi életünk egyszer véget ér, hanem hogy mindent itt hagyunk. Mindent, amihez ragaszkodunk, mindenkit, akit szeretünk. A halálban a búcsúzás a legnehezebb. Annak is, aki búcsúzik, de annak is, akitől búcsúznak. Szeretteinket mindig magunk mellett szeretnénk tudni. A szeretethez egy egész élet is kevés. Még azok számára is, akik kéz a kézben, egymás mellett öregednek meg. Egyszerűen nem akarunk elbúcsúzni azoktól, akiket örökre megszerettünk. Ez van minden ember szívébe vésve – az „örökre”.

A búcsúzás nem Isten terve volt. A Teremtő nem akarta, hogy ismerjük, mi az, hogy utolsó lélegzet, utolsó nap, vagy utolsó szívdobbanás. A halál az eredendő bűn következménye, Ádám és Éva után minden halandó ember egyetemes tapasztalata. A történet azonban itt nem ér véget! Azzal, hogy Jézus Krisztus meghalt a kereszten, majd harmadnapon feltámadt a halálból, Isten megnyomta az „újratervezés” gombot. Jézus halála és feltámadása volt Isten titkos terve, és egyben a világtörténelem legjelentősebb mozzanata.

Tudtad, hogy a házi méh csak egyszer csíp? Amikor megpróbálja kihúzni fullánkját a bőrből az kiszakad, és viszi magával a bélrendszer egy részét is. Az az egyetlen csípés a méhecske életébe kerül. Hasonlóképp, amikor Jézus meghal a kereszten, a Sátán azt gondolta, hogy győzött, azonban a halál fullánkja – amellyel Isten Fiát döfte át – a saját vereségét okozta. A kereszten nem a halál győzte le Jézust, hanem Jézus győzte le a halált! Pál ezt a győzelmet kiáltja ki, amikor azt írja: „Teljes a diadal a halál fölött! Halál, hol a te diadalod? Halál, hol a te fullánkod?” (1 Korintus 15,54-55).

A halál ereje megtört azokon, akik hisznek a feltámadt Jézusban. Lesz feltámadás! Lesz egy nap, amikor örökre búcsút intünk a búcsúknak. Lelkünk összes ránca kisimul majd, és minden könnycseppünket felszárítja Isten mosolya. Mindig Istené a végső szó, és Ő így szól: „…mindent újjá teszek” (Jelenések 21:5 Károli).

Ne csüggedj hát! Létezik egy hallhatatlan öröm, amelyet még a halál sem vehet el tőled: az örök élet reménye. Higgy Jézus Krisztusban, és fogadd el az örök életet! Engedd, hogy szívedbe vésődjön: a halál csak egy kanyar; nem az út vége, és a kanyar után vár ránk az élet Ura!

Mai Ige: Ónodi Krisztina Adrienn

Egy vak gyógyítása Bétsaidában!

 

Márk 8,22-26 22Amikor Bétsaidába érkeztek, egy vakot vittek hozzá, és kérték, hogy érintse meg. 23Ő pedig a vakot kézen fogva kivezette a faluból, azután szemére köpve rátette kezét, és megkérdezte: Látsz-e valamit? 24Az felnézett, és így szólt: Látom az embereket, amint jönnek-mennek, de mintha fákat látnék. 25Azután Jézus ismét rátette a kezét a szemére, ő pedig körülnézett, és meggyógyult, tisztán látott mindent. 26Jézus ekkor hazaküldte őt, és azt mondta: Még a faluba se menj be!

Igehirdetés hangfelvétele:

https://drive.google.com/file/d/15qQj5Zv7sX3cpi2tgpheCFinQO7kfBLq/view?usp=sharing

Nem tudjuk mi volt a közvetlen indítékuk azoknak az embereknek, akik ott Bétsaidában Jézushoz vitték a vak embert. Lehet, hogy iránta való féltő szeretet volt az indíték, mint amikor a tetőt megbontva leeresztették Jézus elé a bénát, és ő meggyógyította. Elképzelhető, hogy csak azért vitték oda, hogy valami csodát lássanak Jézustól a „vándor gyógyítótól”.

Ez a Bétsaidai eset az egyetlen példa, amikor Jézus fokozatosan gyógyít és arra tanít, hogy nem minden gyógyulás következik be azonnal. Olykor nehezen értjük meg a fokozatos gyógyulást, mégis őszintén megoszthatjuk helyzetünket, szükségeinket azokkal, akiben bízhatunk.

Isten Igéje világosan kijelenti, hogy mindenki szellemileg vaknak születik, és szüksége van arra, hogy szemünk megnyíljon az igazságra. Jézus gyógyító csodáiról való beszámoló elég egyszerű ahhoz, hogy egy gyermek is megértse. Jézus csodás gyógyításainak szem és fültanúi voltak a farizeusok és írástudók is, mégis nyilvánvalóvá válik a vallási vezetők lelki vaksága és a tanítványok átmeneti vaksága is. Jézus így feddi a tanítványait „Van szemetek, mégsem láttok? Van fületek, mégsem hallotok? És nem emlékeztek,” Márk 8,18. Bevallom e tekintetben egy csöppet sem érzem magam különbnek Jézus akkori tanítványainál, szükségem van arra, hogy szemgyógyító írt adjon Jézus, hogy lássak.

Kedves igehallgató gyülekezet, van egy csodálatosan jó hírem, Jézus Krisztus lelki vakságot is gyógyít. Aki fizikailag vak az tudja, hogy nem lát. A lelki vak azonban legtöbbször képtelen felismerni a valóságot, sőt meg van győződve, hogy saját látásmódja a helyes és egyedül hiteles. Ha a lelki vakság irigységgel és rosszindulattal jár együtt, ez a legveszélyesebb párosítás, azonnali gyógymódra van szüksége.  

Én már személyesen hallottam olyan megnyilatkozást, mikor Jézusnak engedelmeskedőket ketyósoknak, Krisztus gyülekezetét tébolydának nevezték. Enyhébb változat, ha azon csodálkozik valaki, hogyan tudnak az emberek szó szerint hinni a Bibliában, abban a jézusos mesében.

A Bétsaidai vakot más emberek vitték Jézushoz. Jézus gyógyításának eredménye az első lépcsőben korlátozott látás. Majd amikor ez az ember felismerte korlátozott látását, következett Jézus újbóli érintése és teljes látást kapott. De sokan vannak, akik Jézus első érintése után saját lelki látásukat a legtökéletesebbnek hiszik. Miről ismerhetem fel, hogy korlátozott a lelki látásom? Ha sokszor keveredem olyan szituációba, amikor lelki látásmódomból fakadóan úgy reagálok, úgy nyilatkozom, úgy cselekszem, hogy azt legtöbbször meg kell bánnom.

Mi a gyógymód a korlátozott lelki látásra? Jézus újbóli érintése, mely a Szentlélek befolyásában, vezetésében nyilvánulhat meg.

A vak embert mások vitték Jézushoz. Imakarjainkon vigyük drága Urunkhoz Krisztus Jézushoz azokat, akikért felelősséget érzünk, akiknek szükségük van Jézus első, érintésére a gyógyulásért, vagy a korlátozott lelki látásmódból való gyógyulásért. Imakarjaidon vittél már valakit Jézus Krisztushoz, mert testi és lelki gyógyulásra volt szüksége?

Tegnapi nap Máté 7,31-ben olvashattunk a süketnéma meggyógyításáról. Krisztus Jézus nem csak testi betegségeket gyógyított, hanem a lelkeket is gyógyította, emlékezzünk a gadarai megszállottra, gyógyulása után azonnal követni akarta Jézust.

Drága testvérem, barátom, ha Jézus a lelkedet gyógyítja, akkor szavaidból is élet fog áradni.

Belegondoltam milyen rossz lehetett süketnémának. Nem hallott, nem hallotta Jézus tanítását és ezért nem is tudta elmondani, továbbadni. Abban a korban az írás – olvasás tudása kevesek kiváltsága volt. Aki írni, olvasni tudott annak rangja volt, azt írástudónak is nevezték. Drága testvérem hálás vagy Istennek azért a csodálatos kiváltságért, hogy hallhatod a szél zúgását, a madarak csicsergését látod a kék eget, olvashatod Isten Igéjét és azért, hogy Jézus Krisztus lelked gyógyításával egyben a tested gyógyulását is akarja végezni benned?

A lelkileg süket ember nem hallja, nem is érti Isten Igéjét, ezért nincs is mit elmondani, továbbadni az embereknek. Lelkileg nem látja, nem érti az evangélium mélyebb összefüggéseit, az örömhír lényegét, ezért nem tudja, de nem is akarja megosztani az emberekkel. Van, aki nagyon jól ismeri a Bibliát, de magára mégsem tudja, vagy nem engedi alkalmazni a Biblia igazságait.

Azok az emberek, akik ezt a vak embert Jézushoz vitték, arra emlékeztetnek minket, hogy nekünk is hasonló felelősségünk van abban, hogy másokat is Jézushoz vezessünk.

Imakarjaidon, vagy kézen fogva vittél már valakit Jézus Krisztushoz, mert testi és lelki gyógyulásra volt szüksége? Ha a kórház intenzív osztályára kerül valaki, vagy szerettei közül valaki, akkor biztosan kitartóan képesek vagyunk imádkozni gyógyulásért. De, miért nem készülünk erre előre, minta hogyan Dániel is tette? Dánielről tudjuk, hogy naponta háromszor kitárta emeleti szobájának ablakait és térden állva imádkozott és dicsőítette Istenét, ahogyan azelőtt is szokta.

„Ekkor a (perzsa) király parancsára előhozták Dánielt, és az oroszlánok vermébe dobták. De a király ezt mondta Dánielnek: A te Istened, akit állhatatosan tisztelsz, szabadítson meg téged! 

Pirkadatkor aztán fölkelt gyorsan a király, és az oroszlánok verméhez sietett. Amikor odaért a veremhez, szomorú hangon kiáltott […]: Dániel, aki az élő Isten szolgája vagy! A te Istened, akit olyan állhatatosan tisztelsz, meg tudott-e menteni az oroszlánoktól? 

Dániel így felelt a királynak: Király, örökké élj! Az én Istenem elküldte angyalát, és az bezárta az oroszlánok száját, úgyhogy nem bántottak engem. Mert ő ártatlannak talált engem, és téged sem bántottalak meg, ó, király, semmivel. 

Erre a király nagyon megörült, és megparancsolta, hogy húzzák ki Dánielt a veremből.
Ki is húzták Dánielt a veremből, és egyetlen sérülést sem találtak rajta, mert hitt Istenében.” (Dániel 6:11–12, 17, 20–24)

Az Áhítat című könyvünkben a mai napra a lap alján van egy idézet George MacDonaldtól: „Nem nincs menekvés. Nincs olyan mennyország, amelybe csipetnyi pokol keveredik; nem dönthetünk úgy, hogy megtartunk valamennyit az ördögből a szívünkben vagy a zsebünkben. Le a sátánnal szőröstől bőröstül!” Mindenképp választanod kell, vagy az egyik, vagy a másik!

Ha elfogadtad Istennek Jézus Krisztusban felkínált kegyelmét és őszinte megtérésben volt részed, akkor újjászülettél és egy teljesen új értékrend jellemzi az életedet. Az új értékrend egy teljesen új életcélok kitűzésével és megvalósításával jár együtt, nem a régi folytatása. Ha a világi értékrend egy részét, szórakozását, erkölcsét megtartjuk a szívünkben akkor a menyországba akarjuk a „csipetnyi” pokolt magunkkal vinni. Ez így nem működik! Ismeritek a közmondást: „Egy seggel két lovat nem lehet megülni”. Krisztus Jézus a szívek és vesék vizsgálója, őt nem lehet megvezetni, megtéveszteni.

Vizsgáljuk meg mindennapi életünk gyakorlatában, milyen arányban van életünkben a világ erkölcsromboló hatása (mely a médiákból árad), az Istennel csendességben töltött idővel?

Szommer Hajnalka írta „Áhítatunkban” a felolvasott alapigénkkel kapcsolatosan a mai elmélkedést. A bevezető vastagbetűs sora így hangzik: „Azért mert nem tudsz valakit kiemelni a szakadékból, ne taszítsd még mélyebbre”. Ha nem tudunk valakin segíteni, legalább ne ártsunk neki.

Kedves Testvéreim, legyünk hálásak a végtelenül bölcs, hatalmas és szerető Istenünknek a lehetőségért, hogy Jézus Krisztusban gyermekei lehetünk. A gonosznak az a célja, hogy sebeinket nyalogatva keseregjünk a magunk helyzetén. Gondoljuk csak végig, ami nekünk keserűségre ad okot, azt hány ember irigylésre méltó helyzetnek értékeli. Akivel azt közli az orvosa, hogy végstádiumú daganata van, az irigyel bennünket és szívesen cserélne velünk.

Adjunk hálát és dicsőítsük a szerető Istenünket mindenkor, mindenért! ÁMEN.

Jézus szava életet ad!

 

János 4,46-54 Azután ismét a galileai Kánába ment, ahol a vizet borrá változtatta. Kapernaumban pedig volt egy királyi tisztviselő, akinek betegen feküdt a fia. 47Amikor meghallotta, hogy Jézus megérkezett Júdeából Galileába, elment hozzá, és kérte, hogy jöjjön és gyógyítsa meg a fiát, mert halálán van. 48Erre Jézus ezt mondta neki: Ha nem láttok jeleket és csodákat, nem hisztek. 49A királyi tisztviselő kérte őt: Uram, jöjj, mielőtt meghal a gyermekem. 50Jézus így válaszolt: Menj el, a te fiad él. Hitt az ember a szónak, amelyet Jézus mondott neki, és elindult. 51Még hazafelé tartott, amikor szembejöttek vele a szolgái a hírrel, hogy a gyermeke él. 52Ekkor megkérdezte tőlük, hány órakor lett jobban. Ezt mondták neki: Tegnap délután egy órakor hagyta el a láz. 53Megértette tehát az apa, hogy abban az órában történt ez, amikor ezt mondta neki Jézus: A te fiad él. És hitt ő, valamint egész háza népe. 54Ezt pedig második jelként tette Jézus, miután megérkezett Júdeából Galileába.

Hangfelvétel meghallgatható:

https://drive.google.com/file/d/1hKA-sO1rrafEjlGQo_VH-IUar44p5OPW/view?usp=sharing

Kapitány Zsolt testvérünk az előbb felolvasott János 4,46-54 igeszakasz összegzését így fogalmazta meg: Jézus szava életet ad!

Jézus kijelentette magáról tanítványainak: „Én vagyok az út, az igazság és az élet. Senki sem mehet az Atyához csakis énáltalam.” János 14,6. Jézus igazsága örökké megáll. Nem csak e földi létben ad életet, hanem a földi lét határain túláradó örök életet akar adni mindenkinek, aki ezt hittel elfogadja és elkötelezi magát Krisztus Jézus mellett.

Ha egy szerettünk, lehet az családtag, testvér, vagy jóbarát súlyosan megbetegszik, szinte mindent megteszünk, mint ez a királyi tisztviselő is tette, hogy fiát megmentse a fizikai haláltól, hogy az meggyógyuljon, és néhány évvel, vagy évtizeddel tovább éljen. Viszont van most itt egy nagyon fontos kérdésem, ugyanúgy mindent, de mindent megteszünk, hogy szeretteinket megmentsük a lelki haláltól, az örök kárhozattól? Én úgy értékelem, hogy hosszútávon ez lényegesen jobban szolgálja szeretteink javát, mintha meggyógyul egy betegségből és utána viszonylag egészségesen Isten nélkül éli következő korlátozott életszakaszát.

Imádkozzunk buzgón hittel és kitartóan magunk és beteg szeretteink gyógyulásáért, de a legfontosabbat se hanyagoljuk el.  Ha valakit az ÚrJézushoz tudunk vezetni, megmentjük lelkét a kárhozattól, időtlen időkig tartó, tehát örök üdvössége lesz akkor, ha Krisztus Jézussal való közösségben megmarad.

Jézus hívó szava minden emberi okoskodás ellenére időn és téren át folyamatosan hangzik: Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok és meg vagytok terhelve, és én megnyugvást adok nektek. Vegyétek magatokra az én igámat, és tanuljátok meg tőlem, hogy szelíd vagyok és alázatos szívű, és megnyugvást találtok lelketeknek. Mert az én igám jó, és az én terhem könnyű. Máté 11,28-30

Életünkben számos alkalommal szembesülünk nehézségekkel, kilátástalan helyzetekkel. Ezek a történések megmutatják, hogy mennyire esendő emberek vagyunk valójában. Ilyen helyzetekben érezhetjük meg igazán, hogy mennyire szükségünk van Jézus Krisztus által bemutatott, felkínált Szentlélek útmutatására, vezetésére.

János 10,11-ben Jézus azt mondja magáról a tanítványainak: „Én vagyok a jó pásztor. A jó pásztor életét adja a juhokért.” Halld meg Jézus szavát, és higgy neki, akkor is, ha nem úgy történnek a dolgok, amint elképzelted! Amikor valamilyen nehéz időszak következik az életünkben könnyen elkeseredünk, akkor ha nincs élő hitünk és őszinte bizalmunk Krisztusban.

A Sátán minden ilyen alkalmat ki fog használni az életedben, hogy bizalmatlanságot gerjesszen Istened az Úr iránt. Így biztat, látod, olyan valakiben bízol, akinek nem is fontos az, hogy te jól érezzed magad a bőrödben. A gonosz mindjárt eléd tárja a kínálatát, egyél valami édességet, de jó sokat, meglátod milyen jó érzés árad szét a testedben. Igyál egy felest, jó erőset, vagy egy pohár bort, meglásd mindjárt jobb hangulatod lesz. Kínálatát tovább bővíti, nézzél a telefonodon pornó képeket videókat, azok majd felvidítanak. Ha már felgerjedt benned a kívánság, miért ne keresnéd az örömödet a házasság előtti, vagy házasságon kívüli szexuális kapcsolatokban, az sem baj, ha azt egyneműek szerelmében találod meg. Próbálj ki kábítószert, meglátod milyen fantasztikusan jól fogod érezni magadat. Mindezekhez sok pénz kell, hát szerezd meg magadnak.

Drága testvéreim, barátaim, ha valaki nem fogadja el Istennek Jézus Krisztusban felkínált kegyelmét, akkor lelkileg halott állapotba marad. Lelkileg halott állapotban szinte törvényszerűen enged valamilyen kísértésnek és a Sátán rabszolgájaként tengeti nyomorult életét már e földi létben is. Ha viszont napi lelki tápláléka Isten igéje, melyből az élet lehelete árad, ha élő bizalmi kapcsolata van teremtőjével, akkor felismeri a kísértő alattomos szándékát és megteszi a szükséges lépéseket, hogy élő reménységgel induljon a holnap kihívásai felé.

Érdemes már korán reggel úgy kezdeni a napot, hogy felvértezed magad a Sátán támadásaival kísértésével szemben. Jézus Krisztus nélkül saját erőnkből szinte semmi esélyünk nincs a Sátán és démonok befolyása ellen.  Nagyon sokan idézik keresztyének Jakab apostol leveléből „de álljatok ellene az ördögnek és elfut tőletek”. Ez így nem működik! A teljes idézet így hangzik: „Engedelmeskedjetek azért az Istennek, de álljatok ellen az ördögnek, és elfut tőletek.” Jakab 4,7 Ha engedelmeskedünk Istennek, akkor Jézus Krisztus drága vérének a jele rajtunk van és így az ördögnek nincs hatalma rajtunk.

Drága testvérem, barátom Jézus szava életet ad. Ha viszont nem engedelmeskedsz neki, lelkedben már most halott vagy. Az Efezusi 6,10-18 igénk megadja számunkra a szükséges hatékony védelmet: „10erősödjetek meg az Úrban az Ő hatalmas erejében”. „11Öltsétek magatokra Isten fegyverzetét, hogy megállhassatok az ördög mesterkedéseivel szemben.” Jézus erejét és hatalmát kínálja, adja a gonoszság erői elleni harcban, mert a mi harcunk nem test és vér ellen folyik, hanem erők és hatalmak ellen a sötétség világának urai és a gonoszság szellemei ellen.

Aki a gonosz erők hatalmában van, akárhogy is igyekszik szépíteni a helyzetét, az a Sátán megkötözött rabszolgája, így szinte nem lehet szabad akarata, szabad akar lenni, mégis sodródik az árral. A rabszolgatartó pedig szabadon rendelkezik a rabszolgája élete és mindene felett. Nem egy irigylésre méltó helyzet a jelen és a jövő szempontjából, ha a gonosz erők rendelkeznek valaki élete felett. Lehet, hogy hosszú a póráz, de a vége akkor is az ördög kezében van.

Jogosan felmerül a kérdés, mit tehet az, aki a Sátán megkötözött rabszolgája és szebb, jobb jövőt képzel el magának. Kedves barátaim, van egy jó hírem számotokra, Róma 2,21 „Aki azonban segítségül hívja az Úr nevét, üdvözül”. Krisztus Jézus nem rohan ajtóstól a házba, csak szelíden kopogtat szíved ajtaján, lehet, hogy éppen most ezzel az Igével. Csak arra vár, hogy megszólítsd, megkérd, hogy legyen életed Ura. Ha ezt megteszed, öröm lesz a mennyben egy megtérő bűnös felett, Jézus Krisztus kereszten kifolyt vére megtisztít minden megbánt bűnödtől és igazi Krisztusi szabadságban élheted további életedet. Olyan nincs, hogy a magad ura legyél, vagy e világ fejedelme a Sátán az úr életed felett, vagy Krisztus Jézus. Választhatsz! Nincs harmadik lehetőség.

Kedves Testvérem, Barátom! Ha van halott, vagy halófélben lévő gyermeked, fiad, leányod, férjed, feleséged, testvéred, barátod, jöjj az Úr Jézushoz! Most elsősorban a lelkileg halott gyermekekre, rokonokra gondolok. Ha hiszünk az Úrban, az ő hatalmas erejében, lehetőségeiben, kérjük a mi Urunkat, ő tud segíteni, számára nincs lehetetlen. Kérjük Őt, de hittel, semmit sem kételkedve.

János 4,50 Ezt olvastuk a királyi tisztviselőről: „Hitt az ember a szónak, amelyet Jézus mondott neki, és elindult.” Nem árulok el titkot, a Bibliát ismerő emberek nagyon jól tudják, hogy csodás gyógyulások, szabadulások mögött mindig ott van Isten iránti bizalomban kiteljesedett hit. Voltak olyan esetek, amikor a gyógyítónak, vagy a közbenjárást, gyógyítást kérő hozzátartozónak a hite okán történt a csodás gyógyulás, vagy a halálból való feltámadás.

Emlékeztek Jézus szavára, amikor azt mondta: Legyen a ti hitetek szerint! Máté 9,28-30 28Amikor bement a házba, odamentek hozzá a vakok; Jézus pedig megkérdezte tőlük: Hiszitek-e, hogy meg tudom ezt tenni? Ezt felelték: Igen, Uram! 29Ekkor megérintette a szemüket, és ezt mondta: Legyen a ti hitetek szerint! 30Erre megnyílt a szemük.

Jézus szava életet ad! Jöjj az élet forrásához, vegyed az élet vizét ingyen! Jézus szava, mint Isten igéje a Bibliában életet ad! Biblia által a világteremtő és hatalmas Isten szól hozzád téren és időn át. Higgyétek érdemes levenni polcról a Bibliát, lehet, hogy ott is jól mutat, de ha élő hittel rendszeresen olvasod, számodra kinyílnak az áldás csatornái.

Nálunk egy nagy Biblia, „TŰZBIBLIA” ott van a nappalinkban az étkező asztalon mindennapi lelki táplálék gyanánt, csak akkor kerül rövid időre más helyre, ha vendégeink vannak és asztalt kell teríteni.

Jézus szavai által a hitünket szeretné növelni, hogy még teljesebben megtapasztaljuk őt és gazdagon túláradó kegyelmét az életünkben. Benne bízva induljunk el azon az úton, amelyre ő hív és küld bennünket! ÁMEN!

Az első keresztyén vértanú bizonyságtétele!

 

Apostolok cselekedetei 7,51-60 51Ti keménynyakú, körülmetéletlen szívű és fülű emberek, mindig ellene szegültök a Szentléleknek, atyáitokhoz hasonlóan ti is. 52A próféták közül kit nem üldöztek a ti atyáitok? Meg is ölték azokat, akik megjövendölték az Igaznak eljövetelét. Most pedig ti az ő árulóivá és gyilkosaivá lettetek, 53akik bár angyalok által kaptátok a törvényt, mégsem tartottátok meg. 54Amikor ezeket hallották, haragra gerjedtek szívükben, és fogukat csikorgatták ellene. 55Ő azonban Szentlélekkel telve az égre függesztette tekintetét, és látta Isten dicsőségét és Jézust, amint Isten jobbja felől áll. 56Ekkor így szólt: Íme, látom a megnyílt eget, és az Emberfiát, amint Isten jobbja felől áll. 57Akkor azok hangosan kiáltoztak, bedugták a fülüket, és egy akarattal rárohantak; 58azután kiűzték a városon kívülre, és megkövezték. A tanúk pedig egy Saul nevű ifjú lába elé tették le felsőruháikat. 59Amikor megkövezték Istvánt, az így imádkozott: Uram, Jézus, vedd magadhoz lelkemet! 60Azután térdre esett, és hangosan felkiáltott: Uram, ne ródd fel nekik ezt a bűnt! És amikor ezt mondta, meghalt.

Igehirdetés hangfelvétele meghallgatható:

https://drive.google.com/file/d/1WoeOvV_Nrd9DMuOJPixx7_9XDUW2u4Jn/view?usp=sharing

A mai igehirdetés alapjául felolvasott igeszakasz István diakónus bizonyságtételéről és mártírhaláláról hiteles tudósítás a mindenkori élő keresztyének számára. Jézus Krisztus mennybemenetele után az első keresztyén gyülekezet Szentlélekkel betelve, a Szentlélek erejével bátran hirdette Isten Igéjét. Ennek az önfeláldozó küldetésnek, igemagvak vetésének csodálatos eredményei lettek. Mint amikor tavaszi áztató esők után, a nap melegétől csírázásnak indulnak és szárba szökkennek kertjeinkben az elvetett magvak, úgy nőttek ki sorban az akkori környezetben üldöztetések ellenére is a keresztyén gyülekezetek.

Ennek az önfeláldozó sikeres küldetésnek van egy másik szomorú következménye, a hitvallásukért egyre szaporodó mártírok száma. Gondoljuk csak végig, az apostolok egy kivételével hitvallásukért, bátor bizonyságtételükért mind mártírhalált haltak. Ők akkor Krisztus Jézussal való kapcsolatukat egészen másképpen élték meg, mint mi a mai elanyagiasodott „keresztyének”. Mi mai keresztyének Isten áldását, szinte csak bőséges anyagiakban és gyógyulásban kérjük és képzeljük el.

Számukra Krisztus Jézus nevéért való mártírhalál egy kiteljesedett élet és boldog célba érkezés volt. Gondoljuk csak végig, a vértanú Istvánt a célvonalnál maga a dicsőséges Krisztus Jézus várja. Ez egy igazi, boldog hazaérkezés. Az én értékrendemben ez sokkal nagyobb dicsőség, mintha valaki földi viszonylatban 23 olimpiai aranyérem büszke birtokosa lenne.

2020.12.09. Magyar Közlönyben megjelent: „A magyar kormány megemelte a kimagasló sporteredményekért járó állami jutalmak összegét, így az olimpiai aranyéremért az eddigi 35 helyett már 50 millió forint jár. A Magyar Közlöny szerdán megjelent száma szerint az ötkarikás játékokon szerzett ezüstéremért 35,7 millió, a bronzért pedig 28,5 millió forintot kapnak a sportolók.” Mindez emberi értékrend szerinti kimagasló teljesítményért járó jutalom és dicsőség.

Vajon, ha mi, a mai elanyagiasodott keresztyének szabadon választhatnánk István diakónus dicsősége és egy olimpiai aranyéremmel járó minden előny között, hogyan döntenénk?

Számomra olyan példaértékű István diakónus bátor hitvallása az őrjöngő és ellenségesen viselkedő, magát Isten népének valló zsidó tömeggel szemben. „51Ti keménynyakú, körülmetéletlen szívű és fülű emberek, mindig ellene szegültök a Szentléleknek, atyáitokhoz hasonlóan ti is. 52A próféták közül kit nem üldöztek a ti atyáitok? Meg is ölték azokat, akik megjövendölték az Igaznak eljövetelét. Most pedig ti az ő árulóivá és gyilkosaivá lettetek, 53akik bár angyalok által kaptátok a törvényt, mégsem tartottátok meg. 54Amikor ezeket hallották, haragra gerjedtek szívükben, és fogukat csikorgatták ellene.” (ApCsel 7,51-54)

Az „Áhítat” című könyvünkben Merényi Zoltán testvérünk a mai napra kijelölt Igével összhangban, István diakónus mártírhalálával kapcsolatosan így fogalmazta meg üzenetét: „Ha teljes szívedből szereted és imádod Megváltódat, akkor soha semmilyen ár nem lesz drága, hogy ezt tehesd.”

Ízlelgetve testvérünk szó szerinti üzenetét, rá kellett jönnöm, hogy az nem igazi szeretet, ahogyan én szeretem Krisztust, hanem ahogyan ő szeretett engem. Rá kellett jönnöm, hogy eddigi életem során, úgy mint István vértanú, igazán, önfeláldozóan nem tudtam, talán nem is igazán akartam teljes szívből szeretni és imádni drága Megváltómat Jézus Krisztust, aki az életét adva, feláldozta magát azért, hogy nekem bűnös érdemtelennek az Ő vére árán örök életem üdvösségem legyen.

Egyik törvénytudó megkérdezte Jézust: Máté 27,36-39 36Mester, melyik a nagy parancsolat a törvényben? 37Jézus így válaszolt: „Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből.” 38Ez az első és a nagy parancsolat. 39A második hasonló ehhez: „Szeresd felebarátodat, mint magadat.”

Uram, bocsásd meg, hogy olyan képmutató keresztyén kategóriába tartozó vagyok, de meg akarok változni az elmém, értelmem megújulása által, hogy igazából megértsem mi Isten akarata, valójában úgy tudjalak szeretni, ahogyan István diakónus is szeretett téged.

Krisztus gyülekezeteivel is megtörténhet, hogy hátat fordítanak az Úrnak és igéjének, és nem hallgatnak a Szentlélek hangjára. Azok a keresztyének, akik megengedik ezt maguknak, a zsidókhoz hasonlóan Isten ítéletére számíthatnak: Isten országa elvétetik tőlük.

Jelenések 3,15-18 „15Tudok cselekedeteidről, hogy nem vagy sem hideg, sem forró. Bárcsak hideg volnál, vagy forró! 16Így mivel langyos vagy, és sem forró, sem pedig hideg: kiköplek a számból. 17Mivel ezt mondod: Gazdag vagyok, meggazdagodtam, és nincs szükségem semmire; de nem tudod, hogy te vagy a nyomorult, a szánalmas és a szegény, a vak és a mezítelen: 18tanácsolom neked, végy tőlem tűzben izzított aranyat, hogy meggazdagodj, és fehér ruhát, hogy felöltözz, és ne lássék szégyenletes mezítelenséged; és végy gyógyító írt, hogy bekend a szemed, és láss.”

A hét gyülekezetnek szóló üzenetet kellett lejegyezni János apostolnak. Bibliában a hetes szám a teljességet jelképezi, így a hét gyülekezethez írottak Jézus Krisztus teste egészének szólnak, Krisztus valamennyi követőjének, minden korban. Ez azt jelenti, hogy a hét gyülekezet a történelem összes gyülekezetét képviseli, az üzenetek éppúgy szólnak nekünk, mint az eredeti olvasóknak.

A langyos gyülekezetben apátia uralkodik, mert elhanyagolják Krisztussal kettesben töltött időt. Csak félszívvel követik és lustán szolgálják őt. Hozzáidomulnak a világ normáihoz és hamarosan már jobban hasonlítanak a környező társadalomhoz, mint Isten országához. A laodicei gyülekezet tagjai, elkötelezett keresztyénnek tartották magukat, ám a valóságban nyomorult szégyenteljes állapotban voltak. Krisztus félreérthetetlenül közli a gyülekezettel, hogy elítéli a lelki langymelegséget.

Érdemes elgondolkodni, valójában mit is jelent a dicsőséges, hatalmas Krisztusnak az a mondata: „16Így mivel langyos vagy, és sem forró, sem pedig hideg: kiköplek a számból.” A mai elkényelmesedett, megfáradt Európai keresztyén gyülekezetek lelkisége mennyire más, mint az első gyülekezetekben ott Jeruzsálemben? Tudjuk rá a választ!

Napjainkban Európán kívüli gyülekezetekben viszont megtalálható ugyanaz a lelkület, ami akkor jellemezte az első apostoli gyülekezeteket. Ázsiai, Afrikai, Dél-Amerikai keresztyén közösségekben, főleg Iszlám többségű területeken, de Kínában sem jobb a helyzet, módszeresen üldözik megvallott hitükért a keresztyéneket. Felettébb érdekes, hogy azokon a területeken az üldözések ellenére megtérések, tömeges ébredések történnek.

Open Doors nemzetközi szervezet nyilvántartása szerint 76 azon országok száma, ahol a keresztyéneket, hátrányosan megkülönböztetik és üldözik. Csak 2022-ben 6175 hívő testvérünket ölték meg hitéért a világban. Gondoljunk csak bele, ez majdnem annyi, mintha egy év alatt Sülysáp teljes lakosságának túlnyomó részét lemészárolnák. Ezen felül még 3829 az elrabolt keresztyének száma, akiknek sorsa bizonytalan.

Kedves Testvérek! Imádkoznunk kell a napjainkban üldözött gyülekezetekért. Ugyanakkor nekünk is, akik szabadon beszélhetünk a Bibliáról, és nem zárnak börtönbe azért, ha istentiszteletre járunk, nagy kihívás, hogy ne kényelmesedjünk el, és ne tartsuk természetesnek azt a szabadságot, amelyben most részünk lehet.

István boldogan halt meg, mert az Úr megnyitotta a szemeit, s megpillantotta azt a helyet, ahova megkövezése után beléphetett. De még fontosabb, hogy meglátta azt a Jézust, aki számára is helyet készített a mennyben. Jó lenne, ha minden napon mi is magunk előtt látnánk ezt a célt! ÁMEN!