A lelki Izrael és az ígéret népe egy!

Róma 9,1-13 1Igazat mondok Krisztusban, nem hazudok, lelkiismeretem tanúskodik mellettem a Szentlélek által, 2hogy nagy az én szomorúságom, és szüntelen fájdalom gyötri a szívemet. 3Mert azt kívánom, hogy inkább én magam legyek átok alatt, Krisztustól elszakítva, az én testvéreim, az én test szerinti rokonaim helyett; 4akik izráeliták, akiké a fiúság és a dicsőség, a szövetségek és a törvényadás, az istentisztelet és az ígéretek, 5akiké az ősatyák, és akik közül származik a Krisztus test szerint, aki Isten mindenek felett: áldott legyen mindörökké. Ámen. 

6Nem mintha Isten igéje erejét vesztette volna. Mert nem tartoznak mind Izráelhez, akik Izráeltől származnak, 7és nem mindnyájan Ábrahám gyermekei, akik az ő utódai, hanem amint meg van írva: „Aki Izsáktól származik, azt fogják utódodnak nevezni.” 8Azaz nem a testi származás szerinti gyermekek Isten gyermekei, hanem az ígéret gyermekei számítanak az ő utódainak. 9Mert így szól az ígéret: „Abban az időben eljövök, és fia lesz Sárának.” 10Sőt Rebeka esetében még inkább, aki egy férfitól fogant, Izsáktól, a mi atyánktól. 11Amikor ugyanis még meg sem születtek gyermekei, és nem tettek semmi jót vagy rosszat, de hogy Istennek az ő kiválasztáson alapuló elhatározása érvényesüljön, 12nem a cselekedetek alapján, hanem az elhívó akarata szerint, már akkor megmondatott Rebekának, hogy „a nagyobbik fog szolgálni a kisebbiknek”, 13amint meg van írva: „Jákóbot szerettem, Ézsaut pedig gyűlöltem.”

Prédikáció itt meghallgatható: https://drive.google.com/open?id=181Yx2CHefPtMFo_9NBg6H9gm3WgwOSIr

Olyan megindító, ahogyan Pál apostol a felolvasott 9. fejezet első verseiben beszél őszinte szomorúságáról és szívfájdalmáról, féltő szeretettel aggódva testvéreiért és vér szerinti rokonaiért. Figyeljük meg az előző 8. fejezet utolsó verseiben így áradozik Isten kimondhatatlan szeretetéről, amely megjelent Jézus Krisztusban Róma 8,38-39 „Mert meg vagyok győződve, hogy sem halál, sem élet, sem angyalok, sem fejedelmek, sem jelenvalók, sem eljövendők, sem hatalmak, sem magasság, sem mélység, sem semmiféle más teremtmény nem választhat el minket Isten szeretetétől, amely megjelent Krisztus Jézusban, a mi Urunkban.” Világosan közli Pál apostol, ha engedelmes szívvel ragaszkodunk Jézus Krisztushoz, akkor senki és semmi nem választhat el bennünket Isten szeretetétől.

Róma 8. fejezetében olyan sok üzenet van, hogy legalább egy hónapig naponta el kellene olvasnunk, hogy az üzenete kitörölhetetlenül belénk ivódjon, teljesen átjárja lényünket, elménktől kiindulva, majd az élő Ige betöltse szívünket, lelkünket. Csak egy-két mondatot szeretnék kiemelni: 14. vers egy csodálatos ígéret „Akiket pedig Isten lelke vezérel, azok Isten fiai.” (befolyásos ismerős) 9. vers. „Ti azonban nem test szerint éltek, hanem a Lélek szerint, ha Isten lelke lakik bennetek. De akiben nincs a Krisztus lelke, az nem az övé”. Hiszem, hogy itt közöttünk senkinek sem az a vágya, hogy Krisztus lelke a Szentlélek vezetése nélkül éljen.

Most térjünk vissza az alapigénkhez, ahol Pál apostol őszinte szívfájdalmáról beszél. Róma 9,1-5 „Igazat mondok Krisztusban, nem hazudok, lelkiismeretem tanúskodik mellettem a Szentlélek által, hogy nagy az én szomorúságom, és szüntelen fájdalom gyötri a szívemet. Mert azt kívánom, hogy inkább én magam legyek átok alatt, Krisztustól elszakítva, az én testvéreim, az én test szerinti rokonaim helyett; akik izráeliták, akiké a fiúság és a dicsőség, a szövetségek és a törvényadás, az istentisztelet és az ígéretek, akiké az ősatyák, és akik közül származik a Krisztus test szerint, aki Isten mindenek felett: áldott legyen mindörökké.” Pál így írta az első versben: ”Igazat mondok Krisztusban, nem hazudok, lelkiismeretem tanúskodik mellettem a Szentlélek által,”. Igaza volt az apostolnak, mert ő határozottan tudta és úgy érezte, ahogyan leírta: én benne vagyok Jézusban, ő lényem jobbik része. Azért érzem és tudom, mert a Szentlélek bennem van, és lelkiismeretem formájában vezet és tanúskodik mellettem. Én magam Krisztusban már a legjobb helyzetben vagyok, de a zsidó Atyámfiai miatt aggódom, akik képtelenek felismerni, saját elveszett, kárhozatra méltó helyzetüket. Fizikai szemükkel ugyan látnak, de lelki látásuk nincs, mert e világ fejedelme elvakította őket.

Bemerítő János jogosan feddte a farizeusokat, amikor viperák fajzatainak nevezi őket, és azt mondja: Máté 3,10 „A fejsze már ott van a fák gyökerén: azért minden fa, amely nem terem jó gyümölcsöt, kivágatik és tűzre vettetik.”

Találóan mondta Jézus a farizeusoknak (János 8,44) „Ti atyátoktól az ördögtől származtok és atyátok kívánságát akarjátok teljesíteni”. Egy mai példával szeretném megvilágítani, amikor valaki nem ismeri fel, saját kárhozatra méltó állapotát. Egy elítéltet meglátogatja hozzátartozója a börtönben. Szűkre szabott időben beszélgetnek, próbálja rávezetni, hogy ezért a nyomorúságos állapotért, amiben van, nem más a felelős, egyedül csak magának köszönheti. Te beszélsz, te sem vagy különb, mint én, csak nekem nem volt szerencsém, hiszen most is egy helyen vagyunk, egy levegőt szívunk.

Igenis van egy óriási különbség a börtönbe látogató hozzátartozó és az elítélt között, a látogatási idő leteltével a látogató szabadon távozhat, bárhova mehet, míg a másikat visszakísérik a szűk cellájába, mert jogerős bírói ítélet van ellene. Róma 8,1-ben azt írja az apostol: „Nincs tehát semmi kárhoztató ítélet azok ellen, akik Krisztus Jézusban vannak.” Fel tudjuk igazából a maga valójában fogni, hogy milyen csodálatos kiváltság a „gyülekezetnek”, Jézus testének a tagja lenni, benne lenni Jézus Krisztusban. Ezért mondja Jézus János 15,4 Maradjatok énbennem és én tibennetek.

Pál jól tudja, hogy atyjafiai izraeliták, akik miatt szomorkodik, átok alatt vannak, önmagukat elszakították Krisztustól, ezért bírói ítélet van ellenük, az ítélet végrehajtása csak idő kérdése.

Emlékezzünk csak Máté 27,24-25 „Amikor Pilátus látta, hogy nem ér el semmit, sőt a zavargás még nagyobb lesz, vizet hozatott, megmosta kezét a sokaság szeme láttára, és így szólt: Ártatlan vagyok ennek az igaz embernek a vérétől. Ám ti lássátok! Az egész nép így kiáltott: Szálljon ránk és gyermekeinkre az ő vére!”

Nézzünk egy másik újszövetségi Igét: Galáta 3,10 „Mert a törvény cselekedeteiben bízók átok alatt vannak, amint meg van írva: „Átkozott mindenki, aki nem marad meg abban, amiről meg van írva a törvény könyvében, hogy azt kell cselekedni.” Ezért mondja Pál Róma 9,3 Mert azt kívánom, hogy inkább én magam legyek átok alatt, Krisztustól elszakítva, az én testvéreim, az én test szerinti rokonaim helyett.

Izráel népén beteljesedett a prófécia, Dániel 9,26-27 „A hatvankét hét eltelte után  megölik a felkentet, senkije sem lesz.  Egy eljövendő fejedelem népe pedig elpusztítja a várost és a szentélyt.  Elvégzett dolog, hogy pusztán álljanak a háború végéig.  De a fejedelemnek is vége lesz, ha jön az áradat. Erős szövetséget köt sokakkal egy hétre, de a hét közepén véget vet a véres- és az ételáldozatnak.  A templom párkányára odakerül az iszonyatos bálvány, míg csak rá nem szakad a pusztítóra a végleges megsemmisülés”.

Az Úr Jézus próféciájában figyelmeztette az övéit Máté 24,15-20, hogy az ostrom alá fogott Jeruzsálemből meneküljenek és akkor 70-ben beteljesedett a prófécia, Jeruzsálemet és a templomot szinte a földig lerombolták, egymillió zsidó ott meghalt és akkor véglegesen vége lett a „véres és ételáldozatnak”.  Dániel próféciájában leírt pusztítónak, a Római birodalomnak sorsa is a végleges megsemmisülés lett.

Van egy érdekes párhuzam Ószövetségi és Újszövetségi időre vonatkozó prófécia tekintetében. Előbb olvastuk Jézus Krisztus próféciáját, ennek Ószövetségi megfelelője Jeremiás 51,5-6 „Mert nem hagyta magára Izráelt és Júdát Istenük, a Seregek URa, bár megtelt országuk vétekkel Izráel Szentjével szemben. Meneküljetek Babilonból, mindenki mentse az életét, el ne vesszetek az ő bűne miatt!  Mert az ÚR bosszúállásának ideje ez, megfizet neki tetteiért.” Mindkettőben Isten felkínálja a pusztulásra ítélt városból való menekülést az ígéret népének, az igazaknak. Ugyanez történt Sodoma és Gomora városának pusztulásakor is. Isten ma, szeretett fiában, Krisztus Jézusban nekünk is felkínálja a megmenekülés egyetlen lehetőségét ebből a tűzre szánt világból.

Zsidók még mindig reménykednek a harmadik templom felépítésében, de erre semmilyen utalás nincs a Bibliában, hiszen az Atya elfogadta Jézusnak egyszer és mindenkorra érvényes véresáldozatát, ezért soha többé nincs szükség bakok és bikák vérére a bűnért való áldozathoz.

A zsidó népnek csak egy kis töredéke ismerte fel és fogadta el Jézus Krisztusban a régóta várt Messiást, ők a hozzájuk csatlakozott pogányokkal az úgynevezett lelki Izrael, amely valójában Krisztus teste. A zsidó nép írástudóival, főleg a főpapságával kapcsolatosan egészen a mai napig egy alapvető probléma van, mégpedig az, hogy teljesen félreértelmezték a Messiással kapcsolatos próféciákat. Ezen a félreértésen egyének, és egy nép tragédiája, vagy üdvössége múlhat, ha a maguk javára és nem Isten dicsőségére akarják értelmezni az Igét!

Ne csodálkozzunk, hogy Jézus Krisztus keresztre feszítése után a tanítványok teljesen meg voltak zavarodva. Amikor Jézus a hamarosan elkövetkező halálára próbálta felkészíteni tanítványait, Péter feddeni kezdte: Máté 16,23 „Isten mentsen, Uram, ez nem történhet meg veled!” Az akkori hivatalos teológia szerint olyan Messiást vártak, aki megszabadítja őket a római elnyomástól és újból olyan naggyá, dicsőségessé teszi Izráelt, mint, amilyen volt Salamon uralkodása idején.

Istennek üdvterve végrehajtására szüksége volt egy népre, hogy közvetítse az evangéliumot a pogánysággal, sötétséggel és bálványimádással átitatott világnak. Az izraelitákat választotta ki erre a feladatra és kinyilatkoztatta magát nekik. (2Móz 19:6) „És lesztek ti nékem papok birodalma és szent nép. Ezek azok az igék, melyeket el kell mondanod Izráel fiainak” Az volt az ÚR terve, hogy mintaként élnek a többi nép előtt, és így majd másokat is az igaz Istenhez vonzanak. Azt akarta, hogy Izrael bemutassa jellemét, így a világot magához vonja.

Az áldozati rendszer tanításával Krisztust kellett felemelniük a népek előtt, hogy mindazok, akik rátekintenek, életet nyerjenek. Izrael népességének gyarapodásával, áldásainak sokasodásával határuk kiterjedt volna az egész világra. De engedetlenségük, nyakasságuk miatt Isten kemény kézzel büntetni kényszerült őket.

Zsidó nép közül csak kevesen voltak, akiben a szerető és igazságos Isten örömét lelte, ők azok, akiket Pál apostol az ígéret gyermekeinek nevez. Róma 9,8 „Azaz nem a testi származás szerinti gyermekek Isten gyermekei, hanem az ígéret gyermekei számítanak az ő utódainak.”

Most röviden vizsgáljuk meg a történeti hátterét annak, hogy miért is írta Pál apostol levelét a Római gyülekezethez. Mint tudjuk Rómában lévő keresztyén gyülekezetet nem Pál apostol plántálta. Valószínűsíthető, hogy Jeruzsálemben a pünkösdi események során megtérő és időközben a felerősödő üldözés hatására a birodalom területén szétszóró többezer zsidó keresztyén atyafiak közül valaki, vagy valakik alapították.

A római birodalom császára Claudius Kr. u. 50 körül kitiltja a zsidókat Rómából, ez vonatkozott a római keresztyén gyülekezetet alapító zsidókeresztyénekre is. Néró első éveiben érvényét veszíti a Claudius-edictum, s a zsidók visszamehetnek a birodalom fővárosába. A visszatérő zsidókeresztyének megdöbbenve tapasztalják, hogy pogánykeresztyén hittestvéreik nem akarják őket visszaengedni az egyházba, mondván: Isten ítélete teljesedett be a zsidókon. Ebből az apropóból született Pálnak a Rómaiakhoz írt levele.

Gal.3,29 „Ha pedig a Krisztuséi vagytok, tehát az Ábrahám magva vagytok, és ígéret szerint örökösök”. Pál azt mondja a pogányból lett hívőknek: Ha pedig Krisztuséi vagytok, tehát az Ábrahám magva vagytok”. Így az Újtestamentumban Izrael név nemcsak egy győzedelmes Emberre van alkalmazva, hanem azokra is, akik Krisztusban vannak. (Izrael név, amit Jákób kapott azt jelenti: Isten harcosa, más értelmezés szerint jelentheti Jézus Krisztusra is vonatkoztatva azt, hogy Isten hercege.) Jézusban hívők a „mag” részei lettek Ábrahám magvának.

Más szavakkal megfogalmazva, az igaz keresztények most már Isten lelki Izraelét alkotják, ugyanúgy, mint Jézusban Krisztusban hitre jutott zsidók is mindnyájan. Pál apostol szerint semmi okuk nincs a pogány háttérből megtért keresztényeknek felfuvalkodni a zsidókkal szemben. 2Korinthus 5,17 „Ezért ha valaki Krisztusban van új teremtés az: a régi elmúlt, és íme: új jött létre”

Galáta 3,16 „Az ígéretek pedig Ábrahámnak adattak, és az ő utódának. Nem így mondja az Írás: „és az ő utódainak”, mintha sokakról szólna, hanem csak egyről: „és a te utódodnak”, aki a Krisztus.” Itt a titok nyitja ebben az Igében, „és a te utódodnak, aki a Krisztus. Aki pedig Krisztusban van, az új teremtés, Krisztus testének tagja, így a lelki Izráelnek és az Ígéret népének is tagja. Ez a kettő lényegében egy. Ismétlem a kezdő mondatot: „A lelki Izrael és az ígéret népe egy!”

Róma 9,13 „úgy ahogyan meg van írva: Jákóbot szerettem, Ézsaut pedig gyűlöltem”. Amikor Rákoscsabára jártunk Biblia iskolába, ezzel az igehellyel kapcsolatosan a teológia akadémia tanárától elhangzott, hogy ez egy szerencsétlenül rossz fordítás. Isten nem gyűlöli az embert, mert nem akarja, hogy egy ember is elvesszen, hanem, hogy megtérjen és éljen. Az eredeti nyelvben a jelentése így hangzik: „Jákóbot szerettem, Ézsaut pedig kevésbé szerettem”. Gyermekeket nevelő szülőknél is előfordul, hogy nem egyformán szeretik gyermekeiket. De Isten ebben is igazságos (Zsidó 11,4 „Hit által ajánlott fel Ábel értékesebb áldozatot Istennek, mint Kain, és hit által nyert bizonyságot arról, hogy ő igaz, mert Isten bizonyságot tett áldozati ajándékairól, úgyhogy hite által még holta után is beszél.”)

A végtelenül bölcs és hatalmas Isten szerető Isten, de szeretete nem írhatja felül az igazságosságát. A bűn jogos következménye a büntetés, de legyen a hála és dicsőítés Krisztus Jézusé, aki kegyelemből magára vállalta bűneink büntetését, így ő megfelelt az Atya igazságos elvárásának, a bűneinkért ő bűnhődött. ÁMEN

Házasság: Krisztusra nézve szövetségben!

Efézus 5,21-25 21Engedelmeskedjetek egymásnak, Krisztus félelmében. 22Az asszonyok engedelmeskedjenek férjüknek, mint az Úrnak; 23mert a férfi feje a feleségnek, ahogyan Krisztus is feje az egyháznak, és ő a test üdvözítője. 24De amint az egyház engedelmeskedik Krisztusnak, úgy engedelmeskedjenek az asszonyok is a férjüknek mindenben. 25Férfiak! Úgy szeressétek feleségeteket, ahogyan Krisztus is szerette az egyházat, és önmagát adta érte.

Prédikáció hanganyaga elérhető: Házasság hete prédikáció! (letöltés/megnyitás)

Kedves Barátaim! Ma február második vasárnapján a házasság világnapja van. 2014. február második vasárnapján is volt ugyanilyen alkalomból szolgálatom, (JoóBlog: A válás nem megoldás Isten szemében!) címmel.

Áhítatunkban egész hétre a házassággal, házasélettel kapcsolatos igék vannak kijelölve. … Mi a házasság? Egy férfi és egy nő, Isten által megszentelt, önzetlen szeretetben kiteljesedő életközössége. Áhítat e heti szerkesztője nagyon jól fogalmazta meg a házasság igazi lényegét. „Krisztusra nézve szövetségben!” Életszövetség, - „és lesznek ketten egy testté”!

Mennyire tudjuk átérezni az igazi lényegét, ennek az Isten által adott bibliai útmutatásnak? Ef. 5,21 „Engedelmeskedjetek egymásnak, Krisztus félelmében.” A Bibliát olvasva olyan egyértelműnek tűnik a szerető házastársi kapcsolat, amikor mind a férj, mind a feleség betölti Krisztustól rendelt szerepét. Miért van az, hogy Istenfélő keresztény házaspárok házassága sokszor meg nem értésbe, válásba sodródik. Azért mondom, sodródik, mert az általában egy hosszú folyamat. Krisztusban élő férj és feleség meghitt házastársi kapcsolatát nagyon is befolyásolják az Istennel való kapcsolatuk minőségén kívül, úgynevezett rejtett dimenziók, vagyis tudatalatti hatások, amiket esetleg gyermekkorban nem tudtak feldolgozni, ezért a háttérben rejtve maradnak. Talán ez sokszor nem is tudatosodik bennük. Nagyon fontos befolyással van a férj és feleség viselkedésére, együttélésére a szülői házból hozott viselkedésminta.

Név nélkül valós személyek kapcsolatáról mondok egy példát. Már több mint tíz éve egy hívő fiatalember a Teológiai Akadémián tanult. Egy alkalmon megismerkedett egy hívő leánnyal és őszinte, meghitt szerelem szövődött kettőjük között. Befejezve a teológiai tanulmányait, mint a mesében, eljegyzés, majd házasság következik. A mesék általában idáig tartanak, hogy a fiú elnyeri a királylány kezét, de arról a mesék hallgatnak, hogy a neheze ezután következik.

Mindketten őszinte, melegszívű, értékes emberek, akik nagy reménnyel kezdték meg közös életüket. A fiatalasszony házasságában a gyermekkorából otthonról hozott családi minta meghatározó lett. Hívő Édesanyja és Nagymama, ugyanis nem hagyták meg férjeiknek Istentől rendelt családfői szerepét a családban. Az Édesanya a szülői minta alapján uralkodni akart férjén, ő mivel szerette feleségét és gyermekeit, a családi békesség kedvéért inkább engedett feleségének.

A történetünkben szereplő fiatalasszony a házasságában az Édesanyjától átvett viselkedésminta alapján élte meg a házaséletét. A fiatalember viszont határozott karakteres jellem, aki komolyan veszi a férj Istentől rendelt családfői szerepét, hiszen a szüleinél is ezt tapasztalta. Gyermekeik születtek, a konfliktusok nem szűntek, hanem inkább elmélyültek, több mint tíz év elteltével, szinte már csak a válásban képzelik el a tarthatatlan helyzetük megoldását.

Ha egy fiúgyermek a szülői házban azt látta, hogy az Apa gyakran bántalmazta Édesanyját, akkor a tudatalattijából az elfojtott hajlam felszínre törhet saját házasságában is. Olyan családban, ahol az Édesanya folyton elégedetlen volt, és szidta férjét, leánya is nagy valószínűséggel viszi magával házasságába a negatív szülői példát.

Világban, a házasságban uralkodni akaró feleség mellől kerül ki a legtöbb alkoholista és öngyilkos férj, nem is beszélve a sok válásról. Az igazsághoz tartozik, hogy a férfiakat is ugyanúgy befolyásolja a házasságukban a szülői háztól hozott viselkedésminta.

Ha nyitott szemmel szemléljük a környezetünket, ehhez hasonló példákat gyakran felismerhetünk a házaspárok életében. Talán többen átéltünk házasságunkban olyan reakciónkat, amelyiken mi is meglepődtünk. Magunk sem értettük, hogyan jöhetett ez a reakció ki belőlünk. Úgy, hogy mélyen a tudatalattinkban bennünk volt.

Őszintén be kell vallanom, hogy erre a szolgálatra való felkészülés során nagyon mélyen érintettek ezek az igék. Isten kegyelméből az ige fényében megláthattam magam, olyannak, akinek a házasságában és az emberi kapcsolatokban is változásra van szüksége.

A szülői házból hozott negatív családi mintát, házasságban a sátán mesterien fel tudja tupírozni. Mégis, hogyan lehet ebből az ördögi körből kitörni? Először is felismerni a jelenséget, hogy ezzel először a világteremtő, hatalmas Isten parancsolata ellen vétünk, és ez bűn. A bűnnek viszont jogos büntetés a következménye!

Van egy másik olyan állapot, ami szinte észrevétlenül bomlasztja, erjeszti a házasságot, mint a tésztát a kovász. Ez a bűn! A kovászból, vagy az élesztőből sem kell sok és mégis lényeges változást hoz létre, amibe belekerül. Az első emberpár csak egy szemnek kívánatos gyümölcsből fogyasztott, számukra egyáltalán nem tűnt nagy bűnnek. De Istennek való engedetlenségük elindított egy szinte visszafordíthatatlan folyamatot „életükben”. Emlékezzünk Ap.csel. 5-ben Anániás és Szafira bűnére, hazugságára.

Keresztény házaspár tudatlanul ajtót nyithat a sátánnak életükbe, családi közösségükbe egy kicsinek tűnő bűnnel, ami a világi ember szemében csak ügyeskedés, talán csak kicsivel jobb életet szeretnének biztosítani maguknak. Ennyi még belefér, hiszen mások is ezt csinálják! Emlékezzünk a kismalac és a farkas meséjére, a farkas először, csak egyik lábát tette be az ajtón, és tragikus vége lett a kismalac számára. Kicsinek tűnő megtűrt bűn, de vele már a családon belül van a sátán, és a nagyreményű házasság sodródik a széthullás felé. Vannak, akik együtt maradnak, de egészségüket teljesen felőrli a meg nem értés, az örökös konfliktus.

Szomorúság fog el, ha arra a tényre gondolok, hogy korunkban tíz megkötött házasságból, életszövetségből a fogadalmuk ellenére is, hat válással végződik.

A házastársi életszövetséget a friss forrásvízhez tudnám hasonlítani. A víz minden élőlény számára szinte létkérdés, üdít, életfenntartó, nélküle csak három napig élhet az ember. …

Egy bölcs mestertől megkérdezi a tanítványa, Mester ma láttam egy házaspárt, egész közel álltak egymáshoz és mégis hangosan kiabáltak egymással, miért van ez, talán nem hallják egymást? A mester válasza: lelkükben annyira eltávolodtak egymástól, hogy már nem igazán hallják egymást.

Ki tudja mi a víz kémiai képlete? Igen, H₂O. Emlékszem gimnáziumi kémiai kísérletre, amikor a vizet elektrolízissel bontottuk, itt megszűnt a hidrogén és az oxigén kémiai kötése és egymás mellé kerültek. Mi lett belőle? Durranógáz, meggyújtva akkorát durrant, mint egy lőfegyver. … Ha eltűnik egy házaspár életközösségéből a szeretet, mint kötőanyag, akkor durranógázzá válnak.

Még ezen a téren is van számukra egy csodálatos kitörési lehetőség. Mi, akik elfogadtuk Jézus Krisztus értünk hozott golgotai áldozatát, bemerítkeztünk az Atya, Fiú és a Szentlélek nevében, őszinte bűnbánatunk, megtérésünk eredményeképpen szellemünkben újjászülettünk. Kérjük Urunkat, tegye teljessé bennünk az újjászületett szellemünk dominanciáját, uralmát testünk és lelkünk felett. Ha ez megtörténik, akkor magától értetődő magatartásunk lesz a házasságunkban, „az asszonyok engedelmeskedjenek férjüknek, mint az Úrnak”! „Férfiak! Úgy szeressétek feleségeteket, ahogyan Krisztus is szerette az egyházat, és önmagát adta érte.” Mondd testvérem, ha életed árán tudnád megmenteni házastársadat, megtennéd?

Sokan úgy képzelik, hogy az ideális házastárssal minden elképzelésük valóra válhat.  Egy férfi megkérdezte a barátját: Te miért nem házasodtál meg? „Mert az ideális nőt kerestem” – felelte a barát. „És nem találtál rá? – kérdezte ismét a férfi?” „Dehogynem, de amilyen az én szerencsém, ő meg az ideális férfit kereste.”

„A boldog házasság titka nem az, hogy megtalálod a megfelelő társat, hanem az, hogy te válsz megfelelő társsá.” Kedves testvérek, ha velem együtt úgy érzi valaki, hogy a házastársa véleményére alapozva nem a legideálisabb férj, vagy feleség, nincs ok az elkeseredésre, van kiút ebből a helyzetből is. Mint sokan mások, rájöttem, hogy a Biblia megtanít bennünket arra, hogy fokozottan törődnünk kell a házastársunk lelki, érzelmi, anyagi, szexuális és egyéb szükségeivel. Szeretethimnusz 1Kor. 13,2 „Ha szeretet nincsen bennem, semmi vagyok”.

Fázós sündisznók, történet: Néhány sündisznó roppant fázik egy téli éjszakán. Összebújnak hát, hogy egymást melegítve védekezzenek a hideg ellen. De minél jobban összebújnak, annál jobban érzik egymás tüskéit, annál jobban szúrnak. Próbálnak hát távolodni. Csakhogy akkor ismét dideregnek. Valahogy így van ez az emberrel is. Ha eltávolodik társától, minden kihűl körülötte, rideg lesz az élete. Ha közelít, némely szúrást, esetleg akaratlan tüskét el kell viselnie. De még mindig jobb szeretteink tüskés kedvét eltűrni, mint belefagyni az egyedüllétbe. Elvégre, nekünk is vannak tüskéink, amelyeket a hozzánk ragaszkodók kénytelenek eltűrni. S ha él bennünk megértés, szeretet, e tüskepárbaj sosem okoz veszélyes sérüléseket.

Ef. 5,21”Engedelmeskedjetek egymásnak, Krisztus félelmében”! Vajon könnyen megy ez, hogy engedelmeskedjünk egymásnak? De sokszor elhangzott a házastársak között, „akkor is úgy lesz, ahogy én akarom, nekem ne mondja meg senki, mit csináljak”! Vajon mi hiányzik ezekből a házasságokból? … A szeretet! Az első időszakban, amikor a szerelem tüze szinte a felhőkig ért, úgy érezted, ha módodban állna, a csillagokat is lehoznád társadnak az égből. Hová tűnt ez az önátadó szeretet? Vagy ez is devalválódik, mindig kevesebbet ér, mint a valuta?

Kezdjük azzal, hogy mi is a szeretet? A szeretet a Biblia szerint, nem érzelmi, hangulati állapot, hanem cselekedet. Sőt, fáradozás. A jobb világi körökben is tudják ezt. Az egyébként nem hívő Kisherceg is azt mondja a virágjának: Annyit fáradoztam érted, hogy már megszerettelek! Isten szeretete a bűnös világ felé cselekedeteiben nyilvánult meg. János 3,16 „Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne el ne vesszen, hanem örök élete legyen”. Azt hiszem, hogy a házasságokban az önátadó szeretetnek van leginkább összetartó hatása. Nem az én érdekem, nem a te érdeked, hanem a mi érdekünk legyen az első, Jézus Krisztusban felbonthatatlan kötelékkel. Hármas kötél nem hamar szakad.

Sokan megfogalmazták már ifjú házasok is. De jó lenne a házastárs szívéhez egy tuti odaillő kulcs, amit odaillesztenék, és teljes szeretetével megnyílna felém. Nos, ez nem lehet kérdés, a végtelenül bölcs és hatalmas Isten gondolt erre, a Bibliában rendelkezésünkre bocsátotta ezt a varázskulcsot.

A férjek kulcsa feleséghez: „Férjek, szeressétek a feleségeiteket!” (Megjegyzem, a szeretet nemcsak érzelem, hanem döntés kérdése)

A feleség kulcsa a férjéhez: „Asszonyok, tiszteljétek férjeiteket!”…

Befejezésül még egyszer felolvasom az Ef. 5,21 „Engedelmeskedjetek egymásnak, Krisztus félelmében.”  ÁMEN!

Isten mégis szeret! Érted?

János 3,16-21 16Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen. 17Mert Isten nem azért küldte el a Fiút a világba, hogy elítélje a világot, hanem, hogy üdvözüljön a világ általa. 18Aki hisz őbenne, az nem jut ítéletre, aki pedig nem hisz, már ítélet alatt van, mert nem hitt Isten egyszülött Fiának nevében. 19Az ítélet pedig az, hogy a világosság eljött a világba, de az emberek jobban szerették a sötétséget, mint a világosságot, mert a cselekedeteik gonoszak. 20Mert aki rosszat cselekszik, gyűlöli a világosságot, és nem megy a világosságra, hogy le ne lepleződjenek a cselekedetei. 21Aki pedig az igazságot cselekszi, a világosságra megy, hogy nyilvánvalóvá legyen cselekedeteiről, hogy Isten szerint cselekedte azokat.

Ha Isten Igéjének, az evangéliumnak a lényegét egy mondatban össze kéne foglalni, akkor azt legjobban a János 3,16-ban Jézus fejezi ki. „Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.” Érted! Érted?

"Úgy szerette Isten e világot” - az eredeti görög szövegből jobban kiderül, mint a magyar fordításból, hogy itt nem befejezett múltról van szó. Nem arról, hogy egyszer valamikor volt egy olyan korszaka ennek a világnak, hogy az Isten szerette! Szerette valamikor, de már nem szereti! Nem ezt fejezi ki az Ige. Itt egy elkezdődött múltról van szó. Egy régen elkezdődött folyamatról, isteni akcióról, egy szeretet-akcióról, ami azóta is tart! Isten most is ugyanúgy szereti a világot, mint akkor, amikor ez a kijelentés Jézus ajkáról elhangzott!

Elgondolkodtam azon, hogy miért is szereti Isten e világot, benne az embert annyira, hogy a legdrágábbat, egyszülött Fiát kereszthalálba adta érte… Talán azért, mert ennyire szeretetre méltó lény az ember? Azt hiszem, tapasztalataink egészen mást súgnak nekünk.

Ha úgy igazából végiggondolom Isten és ember kapcsolatát, csak még jobban csodálom az ember iránti őszinte, igazságos szeretetét. A teremtés hatodik napján Isten jókedvében örömmel megteremtette az első embert a maga képmására, hozzá hasonlóvá. „És látta Isten, hogy minden, amit alkotott igen jó”. Azonban az Isten képmására teremtett emberpár engedetlenségével súlyos csalódást okozott Teremtőjének. Az irgalmas Isten mégsem vetette el egészen az embert, de az engedetlenség bűnének a következményét mai napig viselnie kell.

Aztán Nóé idejében, megint csalódnia kellett az emberben. 1Mózes 6,5-6 „Amikor látta az ÚR, hogy az emberi gonoszság mennyire elhatalmasodott a földön, és hogy az ember szívének minden szándéka és gondolata szüntelenül csak gonosz, megbánta az ÚR, hogy embert alkotott a földön, és megszomorodott szívében.” De Nóé és családja kegyelmet talált az Úr előtt. Miután újból benépesítette a földet az emberiség, az Úr tett egy újabb kísérletet, kihívott egy embert Úr-Kazdimból, Ábrámot, hogy az ő magvából legyen Istennek kiválasztott népe, akik majd áldássá lesznek ebben a romlott világban. Sajnálatos módon újból és újból csalódnia kellett a nyakas és engedetlen népe miatt.

Lehetne sokáig sorolni Bibliából az eseteket, amikor a szabad akarattal megáldott ember újból és újból csalódást okozott Teremtőjének. Mindezek után még inkább csodálni tudom Istennek, a bűnös, engedetlen ember iránt megnyilvánuló különös, szinte példanélküli szeretetét.

Isten úgy szeret, “hogy az ő egyszülött Fiát adta”! Nem úgy szeret, ahogyan mi szeretnénk látni, megtapasztalni Isten szeretetét! Mi azt szeretnénk, hogy úgy bánjon velünk, mint egy gyenge édesapa az elkényeztetett gyermekével: teljesítse minden kívánságunkat, és őrizzen meg minden bajtól és veszedelemtől. Adjon egészséget, és biztosítsa számunkra a nyugodt, bővelkedő életlehetőséget. Nem így szeret az Isten! Az igazi szeretet az, ami igazsággal párosul. Ő az Egyszülött Fiát adta. Beleadta ebbe a félelmetes világba, ahol ember embernek farkasa!

Így lett számunkra Isten egyszülött Fia, a bűntől való szabadulás egyetlen járható útja. Ap.csel 4,12 „és nincsen üdvösség senki másban, mert nem is adatott az embereknek az ég alatt más név, amely által üdvözülhetnénk”. Ő azt mondta magáról „Én vagyok az út, az igazság, az élet”. Mert ő maga az igazság, ebből következik, hogy bűnre büntetés kell, hogy következzen, ezért a bűneinkért járó jogos büntetést vállalta magára a kereszten, értem és, érted! Érted? Mindezt azért, hogy őbenne, Jézus Krisztusban örök életünk legyen.

Ez a világ valóban mindent megtesz, hogy egészen kiszorítja Istent az életéből. Nézzünk körül a Nyugat-Európai országokban, iskolákban megszűnt a hitoktatás, a  Gender elmélet-et oktatják, köztéri kereszteket is lebontják. Vajmi keveset törődnek azzal, hogy van Isten, van isteni törvény. Ennek a világnak az egész élete nagy lázadás Isten ellen. Tele van olyan indulatokkal, vágyakkal, törekvésekkel, ezekből törvényszerűen következő bűnökkel, amik mind szöges ellentétben állnak mindazzal, amit az Isten jónak tartva szerethet.

Nem lenne-e természetesebb, ha Isten sorsára hagyná ezt a világot, hadd vesszen bele a saját nyomorúságába? És mégis szereti! Nem érzitek, hogy milyen csoda ez? Valóban olyan csoda, amire csak Isten képes! Szereti ezt a világot! Azt a világot, amelyiket sokszor te is szívesen megváltoztatnál magad körül.

„Mert úgy szerette Isten a világot”. Sajnos, nagyon hozzászoktunk ehhez a mondathoz, pedig nincs érthetetlenebb csoda, mint az, hogy Isten szereti ezt a világot! Úgy sokkal érthetőbb lenne, ha azt mondta volna Jézus, hogy emberek, vegyétek tudomásul: Isten megutálta ezt a világot, haragszik rá, gyűlöletes előtte! Ez teljesen érthető lenne.

Ezt az embervilágot Isten szereti! Isten szeret! Érthetetlen, de szeret! Igen! Jézus mondja: “Úgy szerette Isten a világot...”. Úgy, ahogyan senki más!

János 3,17 „Mert Isten nem azért küldte el a Fiút a világba, hogy elítélje a világot, hanem, hogy üdvözüljön a világ általa.” Az Úr Jézus szabadítóként, megmentőként jött ebbe a világba, hogy felkínálja a hit általi szabadulás útját, az örök életet, az üdvösséget. Következő visszajövetele viszont nagyon sok ember számára félelmetes lesz, mert Isten hatalmas, dicsőséges Krisztusát, mint ítélőbírót fogják meglátni. Akin nem lesz rajta a „Bárány vérének” a jele, annak ez a találkozás borzalmas ítélet napja lesz.

János 3,18 „Aki hisz őbenne, az nem jut ítéletre, aki pedig nem hisz, már ítélet alatt van, mert nem hitt Isten egyszülött Fiának nevében”. János 3,36-ban bemerítő János így tanítja a sokaságot: „Aki hisz a Fiúban, annak örök élete van …” Az üdvözítő hit döntésre kényszerít, az nem hagy érintetlenül. Ha valaki csak tényként hiszi el Jézusról, hogy Isten Fia, de nem fogadja el élete urának megváltójának, azzal elutasítja a felkínált kegyelmet, és önmagát helyezi ítélet alá.

Egy fiatalember, aki életében először volt részeg, a kocsmában verekedés közben embert ölt. Letartóztatták és halálra ítélték. Az egész falu nagyon sajnálta ezt a fiút, hisz addig nagyon rendes életet élt. Egy kérvényt írtak az uralkodóhoz és az egész falu aláírta. Leírták, hogy ez a fiú mindig nagyon rendes volt, soha nem tett semmi rosszat, most történt vele először ilyen. Kérték a királyt, ha lehet, adjon neki kegyelmet. A király, amikor kezébe vette ezt a kérvényt, nagyon meghatódott. Milyen lehet az az ember, aki mellett az egész falu bizonyságot tesz, és annyi ember kér kegyelmet. Azt mondta, kegyelmet adok neki, de én magam fogom elvinni, hadd lássam azt az embert. Abban az országban a bíró fekete talárban járt és ebben az öltözékben ment be az uralkodó az elítélt cellájába.

A fiú felemelte a fejét és ránézett arra, aki bejött, azt gondolta, itt a pap. Persze holnap meghalok, küldik a papot. Az uralkodó azt mondta: Fiatalember, jó hírt hoztam magának. - Köszönöm, nem kell a maguk jó híre, holnap úgyis meghalok - nem érdekel a jó hír. - De fiatalember az életéről van szó, a kegyelmet hoztam. - Nem kell a kegyelmük, tartsák meg maguknak. A király tanácstalanul állt ott, és kérte: legalább hallgasson meg engem. - Senkit nem hallgatok meg, ha azonnal el nem hagyja a cellám, hívom az őrt és kidobatom. A király megrántotta a vállát és elment.

Azonnal utána kíváncsian jött a börtönőr - na, itt volt a király, mit hozott, kegyelmet? – Jaj, nem tudtam - hát a király volt itt? Azonnal adjanak papírt, ceruzát, írni akarok a királynak. És írta: Felség, bocsánat, nem tudtam - kell a kegyelem! Gyorsfutár vitte a levelet. A király egyetlen mozdulattal széttépte. - Ez az ügy nem érdekel tovább.

A következő hajnalon kivégezték a fiút. Ahogy ott állt a bitófa alatt kérte, hagyjanak szólni, az utolsó szó jogán mondani akarok valamit. Aztán belekiáltott a tömegbe: Emberek, nem azért halok meg, mert öltem, én nem a bűneimért halok meg, azért halok meg, mert visszautasítottam a kegyelmet…

Hadd mondjam meg nektek ezen a reggelen, ezen a helyen, senki nem azért fog meghalni, mert vétkezett, hanem azért, mert Isten felajánlotta a kegyelmet és neked nem kellett! Elhangzott a szó, hogy elvégeztetett, Jézus Krisztus semmivé akarja tenni az egész múltadat, eltörölni minden bűnödet ingyen. De ha neked nem kell, több szava nincs.

János 3,19 „Az ítélet pedig az, hogy a világosság eljött a világba, de az emberek jobban szerették a sötétséget, mint a világosságot, mert a cselekedeteik gonoszak”. János 8,24-ben Jézus így folytatja „Azért mondom néktek, hogy meghaltok a bűneitekben: mert ha nem hiszitek, hogy én vagyok, meghaltok a ti bűneitekben”. Sajnos ma sincs másképpen, mint Jézus korában. Az emberek többsége nem fogadja el Isten ajándékát, az egyszülött Fiában felkínált kegyelmét, ezért bűneikben fognak meghalni és osztályrészük az örök kárhozat lesz.

Ezért adta Egyszülött Fiát az Isten, “hogy valaki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen”. Örök élet: azt is jelenti, hogy amikor minden fény kialszik majd körülötted és benned, Jézus Krisztusban új nappal virrad reád. Olyan, amelyik sohasem hajlik többé estébe! De nemcsak a túlvilágon van örök élet! Jézus személye azt a lehetőséget jelenti számomra és számodra, hogy Őbenne összekapcsolódik a föld és a menny, az ideig való és az örökkévaló.

“Valaki hisz őbenne, el ne vesszen”. Bele ne vesszen az élet sötétségébe, a világ szennyébe, bűnébe. Bele ne vesszen a tömegbe, hogy bábként sodródjon a pokol felé. El ne süllyedjen e világ szennyében, hanem örök élete legyen! Isten Jézusban önmagából adott valamit ennek a világnak, amitől a mi közönséges, mindennapi életünk fölfrissül, kiteljesedik, és áldottá válik. Adja az Úr, hogy kitűnjék cselekedeteinkből, hogy Isten akarata szerint és Isten dicsőségére cselekedtük azokat. ÁMEN.

Felhasznált forrásanyag: Dr. Joó Sándor igehirdetése

Ne csinálj magadnak semmiféle bálványszobrot!

2 Mózes 20,1-6 Akkor mondta el Isten mindezeket az igéket: Én, az ÚR vagyok a te Istened, aki kihoztalak téged Egyiptom földjéről, a szolgaság házából. Ne legyen más istened rajtam kívül! Ne csinálj magadnak semmiféle bálványszobrot azoknak a képmására, amik fenn az égben, lenn a földön vagy a föld alatt a vízben vannak. Ne imádd és ne tiszteld azokat, mert én, az ÚR, a te Istened, féltőn szerető Isten vagyok! Megbüntetem az atyák bűnéért a fiakat is három, sőt négy nemzedéken át, ha gyűlölnek engem.  De irgalmasan bánok ezer nemzedéken át azokkal, akik szeretnek engem és megtartják parancsolataimat.

Az előbb felolvasott igeszakasz a tízparancsolat része, mindjárt a második versben bemutatkozik Isten, „Én, az ÚR vagyok a te Istened, aki kihoztalak téged Egyiptom földjéről, a szolgaság házából.” Ott a Sínai hegy lábánál a Mózes által vezetett nép számára egyértelműen beazonosítható volt az Úr, aki szinte a szemük láttára eddig soha nem tapasztalt tíz csapással sújtotta az Egyiptomi fáraót és népét.

Az Úr, aki hatalmas kézzel kivezette őket az Egyiptomi rabságból. Az Úr, aki minden fizikai törvényszerűséget mellőzve kettéválasztotta a Vörös tengert, hogy száraz lábbal kelhessen át medrében Izrael népe, majd az üldöző Egyiptomi hadseregre engedte a kettéválasztott hatalmas víztömeget. Az üldözők mind egy szálig odavesztek.

Egyiptom földjén szinte rabszolgaként nyomorgatták Izrael népét, emlékezzünk rá, hogy a Fáraó rendelete értelmében minden megszületett fiúgyermeket meg kellett ölni, isteni csoda, hogy Mózes is megmenekült. Milyen hatalmas változás történt a nép életében, a most bemutatkozó Ábrahám, Izsák és Jákób Istene, szinte a tenyerén hordja őket. Tegnap rabszolga, ma Isten szemefénye. Zakariás 2,12b-ben maga a felséges Isten tesz erről bizonyságot: ”Bizony, aki titeket bánt, az a szemem fényét bántja”.

A Biblia Istenének részéről, ehhez hasonló hatalmas áldozatot csak az Újszövetségi időkben tapasztalhattak meg az emberek, amikor egyszülött fia Jézus Krisztus az életét adta a kereszten. Miért? Azért, hogy bűneink nyomorúságos rabságából szabadulásunk lehessen. Abból a rabságból való szabadulásra kínálja fel az egyetlen menekülési lehetőséget, melynek egyenes következménye az örök halál az örök kárhozat lenne.

A bűn rabságából való egyetlen menekülési lehetőség pedig az, ha elfogadod, hogy Jézus Krisztus legyen életed teljhatalmú és egyedüli dicsőséges ura. Mi is ennek a szabadulásnak az igazi lényege? A sátán nyomorult rabszolgájának, aki szellemileg halott állapotban van, bűneinek jogos büntetése az örök kárhozat lenne, de felragyog számára Krisztus az élő Isten fia. Ettől kezdve, már csak rajtam, rajtad múlik, hogy Jézus Krisztus kereszten kifolyt drága vére eltörölje minden bűnödet és akkor Isten gyermeke, Jézus Krisztus örököstársa leszel.

Izrael népe megszabadult az egyiptomi rabságból, mi is megszabadultunk bűneink nyomorúságos rabságából, mit kér ezért cserébe az Úr a világmindenség örökkévaló, hatalmas és dicsőséges ura? 2Mózses 20,3-5a (felolvasni). Tehát kérésének központi gondolata, „Ne legyen más Istened rajtam kívül.” Ha elolvassuk ezt a mondatot a Bibliánkból, egyből feltűnik, hogy felszólító módban, felkiáltó jellel van írva. Isten nem akar osztozni rajtunk senkivel és semmivel. Ezért mondja, ne csinálj magadnak faragott képet, ne legyenek semmiféle újkori bálványaid, ami életedben Isten helyét elfoglalja.

Kudarcba fog fulladni minden más igyekezeted, mellyel a szívedben lévő Isten alakú űrt, rajta kívül bármivel próbálod betölteni. Hiába az irigylésre méltó világi pozíció, hiába a legjobb autó, hiába legszebb ház, hiába a milliárdos bankszámla, hiába a világkörüli hajóút, Krisztus Jézus nélkül mégis üresnek fogod érezni az életed. Minden, amivel életedben nagy igyekezettel Isten hiányát próbálod betölteni, Isten és közted fog állni, mint egy óriási szakadék. Ezt az áthidalhatatlannak tűnő szakadékot, mely Isten és közted áll, egyedül a kereszt tudja áthidalni. Egyedül a golgotai kereszt vezet el életed megváltásához. Jézus Krisztus az egyedüli út az örök élethez, az üdvösségedhez! Jézus mondja: „Én vagyok az út, az igazság, az élet”.

Tehát ne csinálj magadnak semmiféle bálványt, ne imádd, és ne tiszteld azokat. Beszélgetések során sokszor elhangzott, Jézus nem mondja azt, hogy a hívő nem lehet gazdag, hiszen Isten áldásának velejárója lehet, nem csak a lelki, hanem az anyagi jólét is. Ez így igaz, most elmondok egy történetet, mely egy őszinte hitű keresztényről szól, akire gazdagon kiáradt Isten áldása.

1920-as években Írországból egy fiatalember hajóra szállt, hogy Amerikában próbáljon szerencsét. Szüleitől otthon megtanulta a szappanfőzés mesterségét. A hosszú hajóúton volt ideje elmélkedni, térdeire ereszkedve ígéretet tett Istennek, Uram ha megáldod életemet, vállalkozásomat, minden jövedelmemből tizedet adok neked. Az új hazájában elkezdett szappant főzni és árusítani, fogadalmához híven minden tizedik centet, majd dollárt missziós célok támogatására fordított. Ezt a fiatalembert úgy hívták, hogy Colgate, az Úr nagyon megáldotta minden vállalkozását. Élete utolsó évtizedeiben már a tizedből élt és a többi jövedelmét fordította misszióra. Üzleti útjai során magán repülőgéppel és helikopterrel közlekedett . 

2Mózes 20,5 „Ne imádd és ne tiszteld azokat, mert én, az Úr, a te Istened, féltőn szerető Isten vagyok!” Ézsaiás 42,8-ban azt mondja az Úr „nem adom dicsőségemet másnak”. Féltőn szerető, mit is rejt e fogalom? Előbb olvastuk, hogy Isten hatalmas kézzel kihozta Izrael népét Egyiptom földjéről. Negyven évig égből hulló mannával táplálta őket, ruha és saru negyven évig nem szakadt le róluk. Utána beviszi őket az Úr a tejjel és mézzel folyó Kánaán földjére, hét népet, melyek nagyobbak és erősebbek náluk, a hatalmukba adja. Mi ez, ha nem Isten szeretetének hatalmas bizonyítéka? Mindezek után közülük némelyek a környező népek bálványisteneihez vonzódnak. Hát nem a hálátlanság tetőfoka ez, hűtlenség Istenük, szabadítójuk iránt.

Most nézzünk egy mai fogalmat, mit is jelent az, hogy féltőn szerető valaki? Vegyünk egy mai, korunkban nagyon gyakran előforduló történetet. Két fiatal, egy fiú és egy leány megismerkednek, mint a mesében, szerelem az első látásra. Számomra öröm látni ilyen felhőtlenül boldog fiatalokat, ilyenkor többször előjött bennem ünneprontó gondolat, mennyi megpróbáltatás jön még az életükbe, vajon mindezt átvészeli-e a szerelmük.

Aztán legtöbbször menetrendszerűen jön eljegyzés, házasság. Az életükben ünnepek után jönnek a hétköznapok a maguk megpróbáltatásaival. Megtapasztalják, hogy a házasságnak nemcsak örömei, hanem kötelezettségei is vannak. Ott van életükben a tehetetlenség érzése, amikor aggódva gyermekük betegágya fölé hajolnak.

Az ifjú férjnek a megélhetésükhöz szükséges javakat elő kell teremteni, dolgozni kell menni. Feleség a kisgyermekkel otthon marad, egyedül érzi magát, úgy érzi erősen beszűkült az élettere, ennél többre vágyik. Sajnos legtöbb ember mindig éppen abban az életszakaszban elégedetlen a helyzetével, amiben éppen van. Pedig Isten igéje szerint „mindennek rendelt ideje van az ég alatt”. Mindig azt kellene teljes szívvel csinálni, ami éppen az aktuális feladatunk.

Aztán ilyenkor jön a képbe a kísértő. Tulajdonképpen többet érdemelsz, önmegvalósításhoz jogod van. Van egy közmondás „a szomszéd kertje mindig zöldebb”. A kísértő mindig kívánatosabbnak tudja láttatni a külső kapcsolatokat. Sok esetben, vagy az ifjú férj, vagy a feleség sajnos külső parázna kapcsolatba bonyolódik.

Mit is jelent ma az, hogy féltőn szerető valaki? Azt mondja a megcsalt házastárs, én minden tőlem telhetőt igyekeztem megtenni érted, én ma is nagyon - nagyon szeretlek. Döntened kell, vagy visszatérsz hozzám, és én megbocsátok, mert szenvedélyesen szeretlek, a továbbiakban pedig soha többé nem leszel hozzám hűtlen. Ha nem akkor elválok tőled, mert nem tudok rajtad mással osztozni, képtelen vagyok rá. Sajnos a válási statisztikák szerint a házasok többsége nem képes az Úr törvénye szerint élni és dönteni. A féltőn szerető, de igazságos Isten hányszor, de hányszor figyelmeztette Izrael népét prófétái által, hűtlen nemzedék, térjetek vissza hozzám. Sajnos nagyon sokszor hiába, pedig az Ő hűségéhez soha nem férhet kétség.

Az Ószövetségi igéket tanulmányozva egy törvényszerűség, (mely végigvonul a Biblián) világossá vált előttem. Ha úgy éltek, azt tették, amit jónak lát az Úr, akkor mindig áldás kísérte az életüket. Ha viszont azt tették, amit rossznak lát az Úr, akkor engedetlenségük következményeként, mindig keserves időszak következett életükben.

Ha valaki bálványaihoz vonzódik és ragaszkodik, a féltőn szerető, de igazságos Isten kénytelen elengedni a szabad akarattal rendelkező embert, aki így önként sétál a sátán csapdájába, rabságába. Viszont Isten igéje az a csalhatatlan útjelző életünkben, amely tévedhetetlenül Jézus Krisztushoz vezet minket, ha őszinte szívvel vágyunk a jelenlétében élni!

Adja az Úr, hogy legyen világos látásunk jelenünkkel, jövőnkkel és a Bibliában leírt Igék üzenetével kapcsolatban. ÁMEN

Élni szeretnék!

Lars Petersen éppen fáradtan tért haza egy munkával teli nap után, amikor szomszédja, egy keménykötésű tengerész kopogtatott az ajtaján, és lépett be. Nem telt el sok idő, és ők ketten élénk beszélgetésbe merültek. – Tudod  Lars – mondta a szomszéd -, minden, amit erre válaszolhatok, az, hogy te keresztyén vagy, én pedig meggyőződéses ateista. Nem hiszek sem az ISTENBEN, sem a mennyben, sem a pokolban. Számomra mindez nem létezik.

-         Akkor lenne hozzád egy kérésem – felelte Lars.

-         És mi lenne az? – kérdezte kíváncsian a szomszéd.

-         Nos, ígérd meg nekem, hogy három este egymás után, lefekvés előtt elmondod ezt: „Öröklét! Öröklét! Vele találkoznom kell! A mennyben nem hiszek, a poklot tagadom. ISTENT nem fogadom el. Hová megyek!

Rendben van! – felelte a szomszéd nevetve. – Nem fog nehezemre esni, hogy felmondjak egy ilyen versikét.

Nem sokkal ezután elbúcsúzott Larstól és hazasietett. De még mielőtt ezen az estén nyugovóra tért volna – a lámpát már eloltotta -, elismételte, ahogyan megígérte, ezeket a szavakat: „Öröklét! Öröklét! Vele találkoznom kell! A mennyben nem hiszek, a poklot tagadom. ISTENT nem fogadom el. Hová megyek?”

Másnap este úgy érezte – maga sem tudta miért -, hogy égve kell hagyni a lámpát, amíg elmondja azokat a szavakat lefekvés előtt. Furcsán érezte magát. Sajátos gondolatok kergették egymást fejében.

Csaknem összeszorította torkát egy félelmetes érzés. Végül azonban összeszedte magát, és halkan belefogott: „Öröklét! Öröklét! Vele találkoznom kell! A mennyben nem hiszek …” – Hírtelen elakadt. Nem volt képes kimondani: „ISTENT nem fogadom el.” Egy szent, igazságos ISTEN közelségét érezte, aki kegyelmével és szeretetével kezdett fényt gyújtani lelkének éjszakájában. Hosszabb szünet után ezt suttogta: „Hová megyek?”

Lelkiismerete megadta a választ: „ A pokolba mégy” – hallotta belülről. Nagyon nyugtalanul feküdt le, az álom azonban messze elkerülte. Szíve mélyéből vágyott a másnap reggel után, mert remélte, hogy akkor majd nyugodtabb lesz. Eljött az új nap, de neki nem hozott nyugalmat; ellenkezőleg, félelme óráról órára növekedett. Szívesen átsietett volna Larshoz, hogy elpanaszolja neki a baját; de büszkesége visszatartotta.

A lelkében növekvő félelem a következő éjszaka érte el a csúcspontját. Nem volt képes az ágyban maradni. Nyugtalanul járkált fel-alá a szobában. Amint reggel lett, átsietett Larshoz, még mielőtt az munkába indult volna. Néhány szóval elmondta neki, hogy teljesítette kérését, és szinte kétségbe esett. Azután nagyon izgatottan megkérdezte: - Lars, mit csináljak, mit tudsz te tenni értem?

Semmit – felelte Lars nyugodtan. – Semmit.

Akkor mit kell tennem nekem? – kérdezte a szomszéd nagyon nyugtalanul.

Semmit – hangzott a válasz, amit Lars ezúttal is adott -, egyáltalán semmit.

Micsoda?  Semmit? Annak ellenére, hogy majdnem a legnagyobb félelem lett úrrá rajtam, közel vagyok a kétségbeeséshez.

Nem, semmit – ismételte Lars gyengéd, de határozott hangon, és nyugodtan állt a szomszédja előtt, aki csodálkozva nézett rá. De ekkor kitört belőle a szó: - Képes vagy borzalmas félelmem láttán is ilyen nyugodtan állni előttem, és azt mondani nekem, hogy semmit sem tudsz tenni értem? Te, aki keresztény vagy, én pedig elveszett bűnös, aki a pokol felé tart. Itt tudsz állni ilyen nyugodtan, azzal a gondolattal, hogy felelős vagy kétségbeesett állapotomért, mert te vittél bele ebbe a nyomorúságba, és még azt tudod mondani: „nem tehetek érted semmit”?

Igen - felelte Lars barátságosan ugyanazon a nyugodt hangon, mint előtte. – Én valóban nem tudok tenni érted semmit; ugyanolyan tehetetlen vagyok és egészen ráutalva ISTEN kegyelmére. Nem tehetsz semmit te sem, és nem tehetek semmit én sem – egyáltalán semmit.

De – folytatta Lars, miközben a szeme ragyogott, és ujjával felfelé mutatott -, tudok neked beszélni valakiről, aki egyedül képes megmenteni, és ez a valaki JÉZUS KRISZTUS, ISTEN FIA. Ő azért jött ebbe a világba, hogy megkeresse és megtartsa, ami elveszett. Meghalt a kereszten bűneinkért, és magára vette azt a büntetést, amelyet mi érdemeltünk meg. Ő már mindent megtett azért, hogy megmeneküljünk; most már rajtunk múlik, hogy ezt elfogadjuk. Aki az ÚR JÉZUSHOZ jön, és neki őszinte imádságban bevallja a bűneit, az megmenekül.

Ebben a pillanatban ISTEN fénye bevilágított a szomszéd szegény, sötét szívébe, aki eddig büszkén utasította vissza a Bibliát és ISTENT. Nagyon jól emlékezett mindazokra a szavakra, amelyet Lars, korábbi beszélgetések során már elmondott neki. Most azonban megismerte azt a valakit, aki helyette, az ő bűneiért is meghalt. Habozás nélkül megkérte Larsot, hogy imádkozzék vele, hogy az Úr Jézus bocsássa meg neki minden bűnét, és mentse meg őt. Abban az órában nyugtalan szíve békességre lelt ISTENnel, és az ateistából JÉZUS KRISZTUS meggyőződéses követője lett.

Vajon sokan közülünk nem ugyanilyen közömbösen és vaktában élnek-e legalább is, ami az előttünk való örökkévalóságot illeti? Egyik a másikat szajkózva mondja: „Együnk és igyunk, mert holnap úgyis meghalunk!” Egészében véve mindig ugyanannak a dallamnak a mintájára megy minden: „Élvezzétek az életet …”, a pénzt, jó ételt és italt – és minden egyébben is élvezni azt, amit az élet nyújt.

ISTEN? Semmi közünk hozzá! Bűn? Mi az, hogy bűn? Élvezni akarom az életet. Halál? No igen, mindenkinek meg kell halnia. El kell ismernünk, hogy a „holnap meghalunk” egy kissé nyugtalanítóan hangzik, úgy, mint a lélekharangok. Azért jól tesszük, ha ezt a „holnapot” a messze távolban képzeljük el. Addig eltelik még egy „fél örökkévalóság”, ezzel vigasztaljuk magunkat. – És úgy egyesek belevetik magukat a munkába, mások fokról fokra lépnek fölfelé a siker létráján, vagy egyik élvezetből a másikba tántorognak, míg – igen, míg eljön a hirtelen kijózanodás, és egy tompa hang ezt parancsolja: Végállomás, tessék kiszállni! – A vonat áll. Vége a dalnak, egyszerre csak csönd lesz. Rettenetesen nagy csönd! És azután? – Azután jön az elszámolás, a visszavonhatatlan döntés nagy napja; és jön a hosszú, aggasztó örökkévalóság!

Ezt feleled: Nem hiszek a pokolban. – de legkésőbb egy másodperccel a halálod után meg fogod változtatni a véleményedet! Milyen borzalmas lesz, ha akkor felismered, hogy megmenekülhettél volna, de nem akartad! Így fogsz kiáltani: „Bár csak megtértem volna a bűneimből JÉZUShoz!” De újra és meg újra ugyanazt a választ hallod: Elvesztél! – Elvesztél! – Örökre túl késő! – Túl késő! – Túl késő!

Minden szívverésünk egy lépéssel közelebb visz az örökkévalósághoz! Minden óra, amelyet továbbra is JÉZUS nélkül, megváltás nélkül élsz egy lépéssel közelebb visz az örök ítélet rettenetes helyéhez!

Élni akarok! – válaszolod -, és nem engedem, hogy az életörömömet elrontsa a halál gondolata. – Egy pillanat! Összetéveszted a nyomorúságos vegetálást a beteljesedett élettel, amely valóban érdemes arra, hogy éljünk.

Vajon miért hessegetjük el egyáltalán a halál gondolatát, és miért nem akarjuk elfogadni, hogy van menny és van pokol? Persze az, aki azt kívánja, hogy a halállal minden véget érjen, annak megvannak erre a jó okai. Rossz lelkiismeretnek elég oka van arra, hogy elrejtőzzék az élő ISTEN elől, és azt kívánja, hogy a halállal érjen minden véget. Mivel az ember szeret továbbra is a bűnben élni, nem szabad a halál után örökkévalóságnak, további életnek lennie, a pokol pedig vallási fanatikusok találmánya kell, hogy legyen.

Bizony a bűn megszédíti, elködösíti a fejet, elsötétíti az értelmet az ember szívét egyre jobban hálójába vonja. – Tudod-e, hogy halt meg Nietzsche, aki tagadta ISTENT, őrültként halt meg? Volteire borzalmas véget ért, átkozta saját magát. Lenin elborult elmével halt meg. Te is így akarod itt hagyni ezt a világot, borzalmakkal és rettenetesen, és az ördögökkel és az ő démonaival és minden elkárhozottal együtt akarsz szenvedni az örök tűz tavában? Közvetlenül a halálod után, még mielőtt a koporsódat a földbe eresztenék, megérzed a pokol lángjának rettenetes kínjait. A legünnepélyesebb temetés sem adhat enyhülést pokolbeli kínjaidra. Ott már minden megbánás túl késő!

Mindegyikünk itt rendezi el, hogy hol tölti el az örökkévalóságot. Itt nincs semlegesség, nincs „is-is”, hanem csak „vagy-vagy”!

Amiért életed során fáradságosan megdolgoztál, és amit felépítettél, amiért odaadtad az erődet és az idődet, azt egyszer mind itt hagyod. Csak egyet viszel át magaddal a halál küszöbén az örökkévalóságba: meg nem bocsátott bűneidet és vétkeidet! – Igen minden meg nem bocsátott hazugság és képmutatás, minden meg nem bocsátott erkölcstelenség és paráznaság, házasságtörés, lopás, kiengesztelhetetlenség; minden gyilkosság, egy terhesség megszakítása is; az okkultizmus, varázslás vagy spiritizmus minden bűne egyszer ellened fog tanúskodni, és az örök kárhozatra ítél téged.

Nem Isten az, aki a kárhozatodat akarja, hanem Te ítéled el magad erre az örök kínra és fájdalomra, ha továbbra is bűnben élsz! Ő nem a poklot, hanem a mennyet szánta neked. De engedi, hogy Te válassz a pokol és a menny között! A menny el van készítve a számodra, hogy örökre megmenekülhess. ISTEN nem akarja, hogy elvessz. Ő egyáltalán nem akarja, hogy jövőd a pokol legyen. ISTEN azt akarja, hogy engedd magad megmenteni. Te önkéntes, szívbéli döntéseden múlik, JÉZUS mellett, vagy JÉZUS ellen. Az a kérdés, hogy meg akarsz-e menekülni?

Ha igen, akkor imádkozz mindjárt most őszinte szívvel: „ÚR JÉZUS, úgy jövök hozzád, ahogy vagyok. Sajnálom, hogy eddig nélküled éltem, a bűnben, és nem kerestelek téged. Bocsásd meg, kérlek minden bűnömet. Átadom neked az egész életemet. Legyél mától kezdve Te az életem URA. Köszönöm, ÚR JÉZUS, hogy Te kiontott véreddel megváltottál és megszabadítottál a bűn és az ördög szolgaságából. Csak a tied akarok lenni. ÁMEN.”