Nemzetünk felemelkedése!? „… azt cselekedték, amit rossznak lát az ÚR!

 

Szeretem összefüggéseiben olvasni, értelmezni a Bibliát, felismerni benne a kezdetektől napjainkig működő törvényszerűségeket. Istennek hatalmas dolgait korlátozott emberi értelemmel felfogni, megérteni szinte lehetetlen. Mielőtt a Bibliát olvasásra felnyitjuk, érdemes imában kérni a biblia Istenét, nyissa meg számunkra igéjét, hogy a nekünk szánt üzenetét megérthessük.

Ézsaiás 55,9 „Mert amennyivel magasabb az ég a földnél, annyival magasabbak utaim a ti utaitoknál, és gondolataim a ti gondolataitoknál.”

Tudósok megfogalmazása szerint, az univerzumban lévő összes információnak egy, maximum másfél százalékával rendelkezik az emberiség. Ezzel a töredékes tudásával akarja az ember felülbírálni a világteremtő és fenntartó hatalmas Isten erkölcsi, társadalmi és természeti törvényeit.

Isten úgy látta jónak, hogy Ábrám magvából kiválaszt, elkülönít  és felemel egy népet, aki majd, mint a jó értelemben vett kovász, Istenhez való hűségével, erkölcsével, feltétlen engedelmességével jó hatással lesz a világ többi pogány népére.

5Mózes 11,22-28 „22Ha hűségesen megtartjátok mindezeket a parancsolatokat, amelyeket ma parancsolok nektek, és teljesítitek azokat; ha szeretni fogjátok Isteneteket, az URat, mindenben az ő útjain jártok, és hozzá ragaszkodtok, 23akkor kiűzi előletek az ÚR mindezeket a népeket, és nálatok nagyobb és erősebb népek birtokát foglalhatjátok el. 24Tietek lesz minden hely, amelyre lábatokkal léptek. A pusztától a Libánonig, és a folyamtól, az Eufrátesz folyamtól a nyugati tengerig terjed határotok. 25Senki sem állhat meg veletek szemben. Rettegést és félelmet kelt előttetek Istenetek, az ÚR az egész országban, ahova csak léptek, ahogyan megígérte nektek. 26Lásd, én ma áldást és átkot adok elétek. 27Áldást, ha hallgattok Isteneteknek, az ÚRnak parancsolataira, amelyeket ma megparancsolok nektek. 28De átkot, ha nem hallgattok Isteneteknek, az ÚRnak parancsolataira, és letértek arról az útról, amelyet ma megparancsolok nektek, és más isteneket követtek, akiket nem ismertek.”

A szabad akarattal megáldott emberek többsége viszont úgy képzelte a jövőjét, hogy nekik Isten ígéretei, mint születésüktől örökölt kiváltság jár. Pedig Isten a velük, mint népével kötött szövetségében világosan, félreérthetetlenül megfogalmazta és tudomásukra hozta áldásának feltételeit.

Bírák könyve 3,12-14 „12De Izráel fiai ismét azt tették, amit rossznak lát az ÚR. Ekkor az ÚR Eglónnak, Móáb királyának a hatalmába adta Izráelt, mivel olyat tettek, amit rossznak lát az ÚR. 13Ez összefogott Ammón fiaival és Amálékkal, elment, megverte Izráelt, és birtokba vette a pálmák városát. 14Izráel fiai tizennyolc esztendeig szolgálták Eglónt, Móáb királyát. 15Ekkor Izráel fiai segítségért kiáltottak az ÚRhoz, és az ÚR szabadítót támasztott nekik:”

Csak a Bírák könyvében hétszer olvashatjuk, hogy különböző időpontokban „De Izráel fiai ismét azt tették, amit rossznak lát az ÚR”! Ilyenkor Isten minden esetben naggyá, erőssé tett a környezetükben egy-egy nemzetet, és kezükbe adta az engedetlen népét, akár negyven esztendőre is.

Sámuel halála után a nép királyt akart választani maga fölé, amint a környező népeknél szokásos volt. Pedig maga Isten akart a királyuk lenni! Első királyuk Saul volt, de hamar kiderült róla, hogy öntörvényű és Isten iránt engedetlen, ezért őt elvetette. Utána az ifjú Dávidot emelte ki Isten a juhok mellől, Izráel királyává tette. Uralkodása ideje alatt felettébb naggyá tette Isten Izráel országát. Dávid nem volt makulátlan ember, de Isten keze alatt megalázta magát, engedelmességében örömét lelte az ÚR.

Izráel, Dávid fia, Salamon király idejében érte el fénykorát, hatalmának csúcspontját. Sajnos Salamon magát felettébb bölcsnek tartva, Isten iránti engedetlenségéből fakadóan több szempontból is figyelmen kívül hagyta az úgynevezett „királytörvény” intelmeit, (5Mózes 17,14-20). Így élete utolsó szakaszában szinte törvényszerű volt erkölcsi bukása, ezzel magával rántotta népét és országát. Az addig egységes Izráel országa kettészakadt. A tíz törzsből maradt Izráel országa, de erkölcsi mélyrepülés volt jellemző rá évszázadokig, egészen a babiloni fogságig. A maradék két törzs Júda és Benjámin alkotta Júda országát. Időnként voltak istenfélő királyai, de Isten iránti hűtlenségük törvényszerűen a hetvenéves babiloni fogságba vezette őket.

Isten, mint szerető Atya új lehetőséget adott népének, a fogságból összegyűjtötte szétszórt népét, újból felépült a város és a „Jeruzsálemi nagytemplom”. De a nép nem sokat tanult történelméből és rendelkezésükre álló Isten igéjéből. Isten küldötteit a prófétákat ezután is sorra megölték, legvégén szeretett fiát, Krisztus Jézust küldte hozzájuk! Ismerjük a „nagypénteki” történések végkimenetelét. Izráel népére engedetlenségük következményeként szinte törvényszerűen következezett a Római birodalom által történő teljes leigázás, majd 70-ben Titusz római császár lerombolta Jeruzsálem városát, és a „Nagytemplomot” Az ostrom ideje alatt közel egymillió zsidó vesztette életét és minden eddiginél hosszabb idejű 1948-ig tartó szétszóratás történt.

De itt még nincs vége Izráel történetének, mert időarányosan beteljesedett Istennek a prófétái által adott minden ígérete. Zofóniás 3,20 „Abban az időben, amikor összegyűjtelek, haza is hozlak benneteket. Bizony, hírnevessé és dicsővé teszlek benneteket a föld minden népe között. Meglátjátok majd, hogy jóra fordítom sorsotokat! – mondja az ÚR.”

Isten mindig szerette Izráel népét, Jákób nemzetségét, de szeretete istenien igazságos is, a bűn nem maradhat büntetés nélkül. Igéjében a szerető Isten így nyilatkozik népéről, Ézsaiás 49,15b „Ha mások megfeledkeznének is, én nem feledkezem meg rólad”.

Zakariás 2,12 „Mert a Seregek URa, aki a maga dicsőségére küldött el engem, ezt mondja azokról a népekről, amelyeknek ti zsákmányul estetek: Bizony, aki titeket bánt, a szemem fényét bántja!”

Kedves olvasó, ha volt türelme és idáig olvasta, akkor már kezd összeállni az egész Biblián végigvonuló törvényszerűség. Istenhez és az ő igéjéhez való ragaszkodásnak, hűségnek mindig áldás a vonzata, míg az engedetlenségnek mindig az igazságos, jogos büntetés! Ez egyaránt vonatkozik nemzetekre, közösségekre és egyénekre.

Ha a magyar nép történelmét szemléljük ilyen nézőpontból, akkor látnunk kell, hogy az első „apostoli” királyunk István és az utána következő nemzedékek királyai egészen Mátyás királyig többé – kevésbé hűségesek voltak Istenhez, ez mindig megmutatkozott népünk, nemzetünk történelmén. Istennek terve volt Árpád népével, a pozsonyi győzelmes csata után a Kárpát medencében helye és tekintélye lett nemzetünknek. De mindezek mögött „aranyfedezetként” ott voltak istenfélő, Istennek engedelmeskedő Magyar királyaink és hozzájuk hűséges alattvalóik. 1241-ben a „tatárjárás” lehetett egy célba ért figyelmeztetés a „Magyarok Istene” részéről.

Bán Mór a Hunyadi regények szerzője műveiben érzékelteti, hogy a korabeli nemesi és főpapi réteg erkölcsében mennyire eltért Isten igéjében felvázolt erkölcsi normáktól. Aztán Mátyás halála után, akit megmérgeztek, mintha megindult volna a lavina! 1514-től kezdődött, majd 1526-ban nemzeti tragédiánk a „mohácsi vész” után szinte napjainkig soha nem volt teljesen független Nemzetünk. A zömmel protestáns Erdélynek maradt kezdetben függetlensége. Meglátásom szerint népünk, nemzetünk tartós felemelkedésének egyedüli záloga, Istenhez való hűség és engedelmesség.

Ha ilyen optikán keresztül szemléljük a világtörténelmet, érdekes összefüggéseket fedezhetünk fel az események sodrásában. Isten időlegesen naggyá tett, felemelt népeket, hogy velük büntesse, terelgesse engedetlen népét, vagy népeket. Majd Isten kezében büntető eszközként felemelt népek, eltűntek a történelem süllyesztőjében.

Mindennek az érvelésnek alapját képezi a Biblia valódi szerzőjének, Istennek hatalma, és igéjének összefüggésében megismerhető egyedülálló igazsága. Az eredeti nyelven írott Biblia (ógörög és héber) tartalmán cáfolhatatlan igazolásként ott van Istennek, mint eredeti szerzőnek numerikus kézjegye. Íme erre egy rövidebb bizonyíték: Bámulatra méltó új felfedezések!

Egy hosszabb írás, mely az előzőn alapul: Hiteles dokumentum-e a Biblia?

Joó István

Miért engedte meg Isten?

 

Emberekkel való beszélgetések során többször feltettem már a kérdést, mi tart vissza attól, hogy Istennek Jézus Krisztusban felkínált kegyelmét elfogadd? Nagyon sokféle választ kaptam már, egyik válasz különösen érdekes volt egy ötvenes férfitől. Gyermekkoromban egy katolikus pap felpofozott. Megtudhatom miért kaptad a pofont? Hát azért, mert imádkoztam. És mit imádkoztál? Iskolai napközis menzán spenótfőzelék volt és ebéd előtt úgy imádkoztam, „Kérlek Jézus légy vendégem, edd meg amit adtál nékem. Ámen”. Pont fölöttem állt a pap és kaptam is egy nagy pofont. Hát, hogy őszinte legyek, nem csodálkozom, hogy elszakadt nála a cérna.

Kérdéseimre a legtöbb válasz ez volt, miért engedte meg Isten? Miért halt meg balesetben 16 éves Hugom? Miért engedte meg Isten, hogy meghaljon az édesanyám, gyermekem, és még sorolhatnám az érveket. Ilyenkor gyakran feltettem a kérdést, az elveszített hozzátartozód Isten útján járt? Nem! Ha valakinek nem tetszik Istennek való engedelmesség, nem Isten útját, hanem a saját maga által választott utat járja, akkor lényegében elutasítja Isten vezetését, oltalmát és áldását?

A Bibliában több helyen van egyértelmű utalás arra, hogy e világ fejedelme a Sátán. Jézus Krisztus azt mondja a Sátánról: János 10,10 „A tolvaj csak azért jön, hogy lopjon, öljön és pusztítson: én azért jöttem, hogy életük legyen, sőt bőségben éljenek.” Aki nem fogadja el Istennek Jézus Krisztusban felkínált kegyelmét, az továbbra is a Sátán befolyása alatt létezik, végeredményben annak rabszolgája marad.

Ne mindig Istent hibáztassuk azért, ha nehéz helyzetbe kerülünk, a bajok, nehézségek bűneink következményei is lehetnek. És az általunk elkövetett vétkek gyakran okoznak kárt másoknak is.

Egy zsidó példázat jól szemlélteti ezt: „Egyszer több ember is utazott egy csónakban. Az egyik utas egyszer csak elkezdett lyukat fúrni a csónak aljába. A többiek felháborodva kérdezték: Mit csinálsz te ott?! A férfi így felelt: Mi közötök hozzá? Végül is az én ülésem alatt fúrom a lyukat.” Az egyik vétkéért a többieknek is szenvedniük kell.

Miért engedte meg Isten? Isten jót akart neked adni! De te a magad választotta úton jártál, melynek következménye mindaz, ami veled történt.

Ha jól belegondolunk, nem igazán az a rossz, ha meghalunk, mert minden embernek egyszer el kell távozni a földi létből. Hívő ember számára a halál egy újnak a kezdete. A valódi rossz az, ha nincs örök életünk. Halálunk órájában visszavonhatatlanul lezárul az a lehetőség, (ami a mai modern navigációs rendszereknek úttervezésnél már része), hogy újra tervezzük életünk útját.

Példabeszédek 14,12 „Van út, mely helyesnek látszik az ember előtt, de vége a halálra menő út.” Bibliát, a biblia Istenét elfogadó, ismerő embereknek van egy óriási előnyük a többséggel szemben, mégpedig az, hogy kezükben van a leghitelesebb útikönyv, mely tökéletes biztonsággal célba vezeti őket, ha nem térnek le Isten útjáról. Minden kétséget kizáróan, tökéletesen meg vagyok győződve, bár a Bibliát különböző korokban több ember jegyezte le, de egyedül a világmindenség Teremtője, a végtelenül bölcs és hatalmas Isten a szerzője. Isten numerikus kézjegye cáfolhatatlanul ott a van az eredeti nyelven írott Biblia szövegén. Bámulatra méltó új felfedezések!

Péter apostol a jeruzsálemi nagytanács előtt mondja Jézus Krisztusról, Ap. csel 4,12 „és nincsen üdvösség senki másban, mert nem is adatott az embereknek az ég alatt más név, amely által üdvözülhetnénk.”

Felteszek most két kérdést. Mit nyerhetsz, ha Isten útján jársz? Mindent! Mit veszíthetsz, ha a magad útján jársz? Mindent!

5Mózes 30,15 „Lásd, én ma eléd adtam az életet és a jót, de a halált és a rosszat is”. Válaszd hát az életet!

Kísértés!

Egy lelkipásztor tanításában hallottam, „A lelkipásztornak három legnagyobb kísértése: pénz, szex, és alkohol”. Keresztény emberként az a véleményem, hogy nemcsak lelkészekre, papokra jelent veszélyt az életnek e három területén való kísértés, hanem mindenkire, aki komolyan elkötelezte magát Krisztus Jézus követésére. A „nagy kísértő” az Édenben már az első emberpár életében elkezdte romboló munkáját, és sajnos eredményesen. Ebben a három témában a teljesség igénye nélkül akarom megosztani ismeretemet, gondolataimat.

Fogyasztói társadalmunk egyik, talán nem is rejtett nagy csapdája, hogy filmjeivel, reklámjaival felgerjeszti az ember kívánságait. Azt sugallja, akkor lehetsz igazán boldog, ha birtoklod azokat a javakat, amelyeket lényegében az érdekeltek csak el akarnak adni. Biztosan valamennyien láttatok már egy – egy üzlet kirakata, vagy polca előtt sírva toporzékoló gyermeket, mert neki arra szüksége van. Keresztény embernek is szüksége van lakásra, élelemre, legyen pénze annak fenntartására, gyermekek nevelésére és taníttatására. Ha jövedelemszerző munkánkban Isten vezetésére és útmutatására hagyatkozunk, akkor az Ő áldása kíséri törekvésünket.

Gondviselő Istenünk kegyelméből 1994-ben 44 évesen dönthettem, hogy elfogadom Jézus Krisztust életem urának, Megváltójának. Ezt a szívből jövő őszinte döntésemet akkor nagyon komolyan, és ma is visszavonhatatlannak gondolom. Visszatekintve több mint két és fél évtized távlatából ma is úgy látom, hogy életem legjobb döntése volt, amit soha, de soha nem fogok megbánni. Nagyon fontos lelki táplálék volt és ma is az számomra Isten igéje a Biblia. 1995 nyarán Isten iránti őszinte hálámból fakadóan úgy döntöttem (Malakiás könyve 3,10-ben írott igék alapján), hogy ezentúl minden jövedelmem tizedét az ÚRnak adom.

Pár év múlva sülysápi gyülekezetünkbe jött egy körlevél, hogy Rákoscsabán kétéves időtartamú biblia iskolát indítanak, szombati napokon történik a képzés, Baptista Teológiai Akadémia tanárai részéről. Mikor ennek vége lett, örömömre felkínáltak egy előzőre épülő újabb kétéves képzést. Tudtam, ha azokat a szombati napokat szakemberként végig dolgozom, jócskán növelte volna jövedelmemet. De ott volt bennem a szinte olthatatlan szomjúság Isten igéjének ismerete iránt. Térdeimen döntöttem, Uram te mindezt tudod számomra pótolni.

Akkortájt a MÁV-nál dolgoztam közúti gépjármű előadó munkakörben. Ha voltak kicsit lazább napok, akkor a számítástechnikai ismereteimet gyarapítottam, vagy a hivatalos Magyar Közlönyt és MÁV Értesítőt lapozgattam. Egy ilyen alkalommal találtam egy MÁV rendeletre, melyet értelmezve rájöttem, hogy felsőfokú szakirányú képesítésemmel nem jól vagyok besorolva. MÁV Értesítővel a kezemben megkerestem a munkaügyest, és kértem képzettségemnek megfelelően soroljanak be. Rendben van, megbeszélem a „nagy főnökkel”, de pénzzel nem jár. Az nem érdekel, de akkor is a rendeletnek megfelelő besorolásomat kérem, meg is történt. Még egy év sem telt el, egy újabb MÁV Értesítőben olvastam, hogy a MÁV-nál, minden dolgozónál a besorolása szerinti új bértáblázatot kell alkalmazni. Isten iránti hálám és örömöm szinte határtalan volt, akkor januárban több mint huszonöt százalékos béremelést kaptam, aminek kamatát a nyugdíjban mai napig élvezem. Ha anyagi ügyekben is Istenre merünk hagyatkozni, akkor nem fogunk csalódni, amire szükségünk van azt mindig kirendeli számunkra.

Most beszélgessünk a másik nagy kísértési területről, melyben már oly sok keresztyén ember is elbukott. Gyermekkoromtól kezdve végig heteroszexuális beállítottságú voltam, ami azt jelenti esetemben, hogy egészséges érdeklődés és vonzalom volt bennem a „gyengébb nem” iránt. Sajnos megtérésem előtti tévelygésem időszakában nem voltam a házastársi hűség mintaképe, őszinte megbánásom ellenére sem tudom megnem történté tenni vétkemet. Isten által saját kezűleg írott kőtáblán, a hetedik igéjében röviden így fogalmazza meg a „szerző” az elvárását, „Ne paráználkodj!” Szilárd meggyőződésem, hogy elsősorban Isten ellen vétkeztem és tengernyi szomorúságot okoztam annak a személynek, aki ezt nem érdemelte meg. Istennel és emberrel is rendeznem kellett bűnömet, és ami a legfontosabb levontam belőle a tanulságot. Soha többet! Jól tudom, ha valamikor újból elbuknák kísértésben életemnek ezen a területén, akkor teljesen ellehetetlenülne az életem, erkölcsi nulla lennék. Soha többé nem tudnék a szószékre állni Isten igéjének üzenetét tolmácsolni.

MÁV-hoz a nyugdíj előtti utolsó munkahelyemre 1994-ben már megtért hívő emberként mentem dolgozni. Minden munkatársamat szerettem volna az Úrhoz vezetni.  Főnököm még az első napok egyikén azt mondta, megtiltom, hogy nekem bármikor Istenről beszélj. Te vagy a főnököm mondtam, tudomásul veszem. Rajta kívül még olyan sok ember dolgozott a munkahelyemen, rengeteg keresztény irományt adtam át nekik kedves szavak kíséretében. Isten kegyelméből még egy „Napsugár Bébit” is tudtam közvetíteni örökbefogadó szülőkhöz a munkahelyemről.

Utólag állt bennem össze, hogy ezt a nem szokványos kedvességet félreértették. Akkor igazából fel sem fogtam a miértjét, hogy az irodám előtti folyosón szinte hetekig ott lófrált egy sármos western csizmás fiatalember, sokat beszélgettem vele, de én csak meg akartam őt téríteni, Istenhez vezetni. Rájöttem, sajnos félreértették a kedvességemet, segítőkészségemet, mivel egyetlen kolléganőmmel sem próbáltam viszonyt kezdeni, azt hitték a másik nemhez vonzódhatom, ezért a fiatalemberrel csak teszteltek.

Évtizedekkel később egy keresztény hölggyel kapcsolatosan történt, akit emberi és keresztényi értékei miatt őszintén tiszteltem és tisztelem, ügyetlenül kifejezett kedvességemet, a jelekből következtetve, úgy érzem félreértette. Ráadásul a szó klasszikus értelmében, ahogyan szokták mondani, pedig nem is volt az esetem.  De, jól tudom az igaz Bíró előtt nyitott könyv az életem, gondolataimat, szándékaimat jobban ismeri, mint én magam. Földi létében Jézus Krisztust is félreértették, megvádolták, hogy falánk és részeges, istenkáromló, bűnösök barátja. Én, aki legfeljebb csak halvány árnyéka lehetek, miért botránkoznák meg, ha félre akarnak ismerni. „Természetesen sok a hibám, ha benned kevés a szeretet” idézettel kerül mindig helyre bennem.

Pornográfia!  Mai korunkban emberek százmilliói vergődnek a Sátán csapdájában pornográfia függőségük miatt. Éjféli Kiáltás magazin 2019. augusztusi számában található egy megdöbbentő cikk, „Még a lelkipásztorok nagy része is néz pornográfiát” címmel. Argentínában egy tudományos és költséges kísérletsorozat eredményét hozta a cikk. A keresztény férfiak 60 %-a és a keresztény nők 40 %-a pornográfia függő. A lelkipásztorok nagy része is pornográfiát néz, 55 %-uk pedig már függő. Az erkölcstelenségnek ez cunamija szörnyű gyümölcsöt terem. Ez egy olyan szenvedély, amelytől nehezebb megszabadulni, mint a heroin, vagy a kokain okozta függőségből.

Éjféli Kiáltás cikke a pornográfiáról:

https://drive.google.com/file/d/1zEsBk3t3IYBmCuO3J3t3ZEqe9DMprDZR/view?usp=sharing

Én már megtérésem óta úgy állítok korlátot magamnak (mely nem gátol, hanem véd), hogy 18 éven felülieknek szóló internetes tartalmat soha nem nyitok meg, még akkor sem, ha csak közlekedési baleset borzalmait lehet sejteni mögötte.

Már legalább két évtizede, még a VHS videókazetták időszakában egy hívő fiatalasszony az alábbi történetet okulásként őszintén elmondta. „Hívő férjemmel együtt egy világi családhoz voltunk hivatalosak egy nagyobb baráti ünnepségre. Mi egy kicsit késtünk, amikor beléptünk a társaságba, pont egy kemény pornó filmet néztek. Nem akartunk botrányosan kivonulni, ezért ottragadtunk, és csupán illendőségből végig néztük, bár csak ne tettük volna! Utána borzalmas hetem következett, szinte minden gondolatomat leuralta a látott film. Egyszerűen szinte éjjel nappal ezek a képsorok voltak az elmémben, érzelmeimben. Következő hétvégén egy ismert imacsoportba mentünk, ahol egy testvér a bevezető imádkozás után a következőket mondta, egy testvérünk itt közöttünk a szexualitás démona által megkötözve szenved, Jézus Krisztus nevében imádkozzunk a szabadulásáért. Akkor hála legyen Istennek megszabadultam, azóta messze elkerülöm az ilyen tartalmú filmeket és minden hozzá hasonlót.”

Tehát a valós szellemi rabságból, megkötözöttségből való szabadulás első lépése, hogy felismerjük a veszélyt és döntünk. Döntünk arról, hogy Jézus Krisztust hívjuk segítségül. „Ha tehát a Fiú megszabadít titeket, valóban szabadok lesztek.” János 8,36.

Harmadik ilyen függőséget okozó csapda az alkohol! Az alkohol testet, lelket megnyomorító hatásáról nemcsak fogalmam, hanem tapasztalatom is van. Édesapámra sajnos, szinte egész életére az alkoholtól való függés volt jellemző, emiatt Testvéreimmel és Édesanyánkkal sokat nélkülöztünk és szenvedtünk.  Amikor Édesapám részeg volt, otthon szinte minden a feje tetejére állt, kiszámíthatatlan és agresszív volt. Minket, gyermekeit részegen sem bántott, de Édesanyám már nem mondhatta el ugyanezt magáról. Józanul egy kedves kiszámítható családapa volt, aki egyszer gyermekkoromban azt mondta, „gyermekeimért az életemet is odaadnám”. Sajnos a mértéktelen alkoholfogyasztás megnyomorította testileg és lelkileg, tönkretette az életét. Nálunk gyermekeknél ez úgy csapódott le, hogy nem akarunk olyanok lenni, mint Édesapánk. Hárman testvéreimmel, sikerült egy életre levonni a tanulságot, mert egyikünk sem lett alkoholfüggő.

Ifjúkorom első időszakában is sikerült, ahogyan nevezni szokták, csak kulturált alkoholfogyasztó lenni. Megtapasztaltam, hogy már kevés alkohol is oldja a gátlásokat, bátrabban ismerkedtünk a lányokkal, időlegesen bizonyos hangulatjavító hatása is volt. Aztán később meg kellett tapasztalnom, hogy a kis mennyiségű, de rendszeres alkoholfogyasztás függőség kialakulásához vezet. Magamon a függőség első jeleinek észlelésénél bekapcsolt a vészjelző, talán egy évig egy korty alkoholtartalmú italt sem ittam. Több mint két és fél évtizede a gyülekezetben havonta egyszeri úrvacsora alkalmával fogyasztott mennyiség jelenti számomra a kultúrált alkoholfogyasztást.

Most nézzük meg mit ír a Biblia a részegítő italokról. „A bor csúfolódóvá tesz, a részegítő ital lármássá, senki sem bölcs, aki attól tántorog”, Példabeszédek 20,1. Gondolkodtatok már azon, hogy a részegítő italok hatására miért változik meg annyira az ember természete? Nagyon sok példa van arra, hogy az amúgy szelíd emberekből részeg állapotban az ital szinte „vadállatot” szabadít ki. Bírósági tárgyalásokon sokszor elhangzott súlyos bűncselekményekkel kapcsolatban a feltett kérdésre, hogy miért tette, a vádlott csak azt tudta mondani, nem tudom, részeg voltam.

Megtapasztaltam, magam és mások életét figyelve, hogy az alkohol egy kaput nyit az emberi pszihén, az emberi lelken, és egy nyitott kapun az sétál be, aki csak akar. Lelkünk megrontója a gonosz, csak kapunyitásra vár és máris beteszi a lábát, mint mesében a farkas, csak az egyik lábamat hadd tegyem be, és mi lesz a vége? Felfalja a kismalacot! Ne feledjük az alkohol aránylag kis mennyiségben is kaput nyit a keresztény ember lelkén is!

Mint az előbb említettem, az alkohol oldja a gátlásokat, ledönti az ember lelkében és értelmében azt a kevés meglévő erkölcsi korlátot is. Házibulikban hány tini lány lesz terhes, vagy nemibeteg úgy, hogy nem akarta, nem is emlékezik rá? Alkoholmámoros vállalati bulikon, csapatépítő tréningen hány házasság fut véglegesen zátonyra? Hány apa, vagy anya nélküli csonka családban felnövő sérült lelkű gyermek marad mindezek nyomában. Állami gondozásba kerülő gyermekek családjának többségében alkoholizálásban lecsúszott szülők vannak a háttérben.

Még ifjú koromban feleségemmel és gyermekeinkkel lakóhelyünkön Sülysápon egy földúton mentünk autóval, lassítottam az út szélére húzódtam, mert egy embert láttam feküdni az út menti árokban, biciklijével takaródzott, segíteni akartam rajta. Párom megszólalt, hagyjad ismerem, ez a részeges hívő XY, megint részeg. Gyanítom, hogy az alkohol rabságában vergődő ember, nemcsak a gyülekezetének, hanem a családjának is szégyene lehetett.

Régebben a televízióban sokszor elhangzott a jól ismert szlogen, „Ön dönt, iszik, vagy vezet! Ha valaki úgy dönt, hogy a második pohárral is megissza, azt nagy valószínűséggel a Sátán vezeti, lehet, hogy hosszú a póráz, de vége garantáltan a lelkünk nagy ellensége kezében van”. Gondoljuk csak végig, kell ez nekünk?

Békességed van?

Biztosan voltatok már úgy, hogy valakinek a jelenlétében úgy igazából biztonságban és jól éreztétek magatokat, még akkor is, ha megsem szólalt. Valami belülről, a lényéből fakadó békesség árad az ilyen emberekből. Rájuk úgy általában jellemző, hogy nem tartják magukat tévedhetetlennek, korrektek, alapvető dolgokban kiszámíthatóak, tudnak és mernek bocsánatot kérni, ha mégis tévednek, vagy megbántanak valakit.

Mindig vágytam és folyamatosan vágyok a lelki békességre, szinte éltető lételemem. Akkor érzem jól magam, ha a külső körülmények ellenére is olyan igazi nyugis napom van. Mihez tudnám ezt az állapotot hasonlítani? Úgy képzelem, mint amikor a hal tiszta bővizű folyóban úszkál, ahol élelem és minden más biztosítva van számára, ami létéhez, komfortérzetéhez szükséges.

Amennyiben rajtam áll, tudatosan kerülöm azokat a helyzeteket, ami stresszel jár. Valóságosan átélt vészhelyzetben, például az utcán megtámad egy kutya, emelkedik a pulzusszám és a vérnyomás, felszökik az adrenalinszint. Amikor aztán rövid úton megszűnik a veszélyhelyzet, minden érték a normális szintre visszaáll. Az ilyen és mindennapos hasonló szituációknak nincs tartós egészségkárosító hatása (kivéve, ha veszett volt a kutya).

Tapasztaltam, hogy vannak úgynevezett stimulált vészhelyzetek, ami, ha tartósan fennáll, nem várt káros hatásai lehetnek. Ezeket érdemes minimálisra csökkenteni, vagy kizárni a mindennapjainkból. Itt gondolok indulatokat gerjesztő veszekedésekre, egy-egy akciófilm izgalmaira, ahol együtt izgulunk a főhőssel küzdelmei során. Aki sokat néz ilyen filmeket, arra a tartósan stimulált vészhelyzetek komoly egészségkárosító hatással lehetnek. Amikor gyermekeink még kamaszként itthon laktak, egy-egy ilyen film után, csak egy kis szikra kellett és már tépték egymást, tehát komoly hatással volt rájuk, és ugyanilyen hatással lehet másokra is.

Emberi életünk során vannak bizonyos működő törvényszerűségek, melyeket „büntetlenül” tartósan figyelmen kívül hagyni nem lehet. Egyik ilyen, amikor az egyénnek nincs helyes önértékelése, saját kudarcaiért és szinte mindenért másokat hibáztat. Mások hibáztatása, a felelősség áthárítása egy örökös konfliktusgeneráló rossz tulajdonság. Hibáztatásra a legtöbb ember vérmérséklete szerint önvédelemmel, vagy ellentámadással reagál és akkor már „nincs béke az olajfák alatt”.

Többször előfordult már velem, hogy stresszes, békétlen ember volt a környezetemben, elég volt csak a közelébe kerülni, éreztem, hogy valami megnevezhetetlen negatív töltés áradt a lényéből, amitől nem éreztem jól magam a társaságában. Egy közeli ismerősöm, aki szerette a munkáját, mégis azért váltott és hagyta el a munkahelyét, mert megfogalmazása szerint a főnöke egy igazi stresszgenerátor volt. Az ilyen békétlen embereknek őszintén sajnálom a hozzátartozóit, mert biztosan sokat kell szenvedniük a tartós közelségétől.

Számtalan olyan esetem volt már életemben, amikor kibillentem lelki egyensúlyomból, és ez számomra nemkívánatos állapot volt. Ilyenkor mindig érzem, ezt a terhet le kell tennem, rendezni a helyzetet, ha ehhez az kell, akkor bocsánatot kérek. Ha egyéb más oka volt a békétlenségemnek, akkor bementem a belső szobába, letérdeltem és imádkoztam, Uram te igédben azt ígérted a tieidnek? „Békességet hagyok nektek, az én békességemet adom nektek, de nem úgy adom nektek, ahogyan a világ adja. Ne nyugtalankodjék a ti szívetek, ne is csüggedjen! János 14,27”. URam ígéreteid mindig igazak, én most kérem ezt a békességet. Ilyenkor mindig csoda történik, Isten békessége tölti be a szívemet a Szentlélek által.

Bibliai ismereteim alapján van fogalmam, mit jelen az a kifejezés, hogy „örök üdvösség”, vagy „örök kárhozat”. Kivétel nélkül mindenkinek eljön az életében, amikor a szíve utolsót dobban és egy nagy sóhajtással „kileheli lelkét”. Hogy utána mi következik? Élő földi embernek erről tapasztalata nem lehet, de Isten igaz igéje a Biblia bőven ad erre az esetre is útravaló információt. Máté evangéliuma 25. rész 46. verse így mondja: „És ezek elmennek az örök büntetésre, az igazak pedig az örök életre.”

Belegondoltam, milyen borzalmas lenne az örökké tartó túlvilági létet olyan emberek között tölteni, akik Isten igéjét bolondságnak tartották és ez a kárhozatuk lett. Jézus Krisztus azt mondja: „És amikor eljön, leleplezi a világ előtt, hogy mi a bűn, mi az igazság és mi az ítélet. A bűn az, hogy nem hisznek énbennem; János 16,8-9”. Hinni nem azt jelenti, hogy elhiszem Isten létezését, hanem azt, hogy feltétel nélkül bízom benne és reá bízom életem vezetését, irányítását.

Biztosan éreztetek már önvádat egy-egy elmulasztott lehetőség, egy elrontott élethelyzet miatt? Nagyon tud fájni! Itt e földi létben azonban vannak lehetőségeink tévedéseinket rendezni, jóvá tenni, kudarcainkból tanulhatunk, végeredményben a javunkat is szolgálhatják. Szomorú, de az „utolsó ítélet” után már nincs pályakorrekció, nincs újra tervezés, mint a mai navigációs rendszerekben. Ott lesz lelkükben a soha nem múló önvád, hallottam, de nem kellett nekem, csak magamat okolhatom.  Az utóbbi három évben ötször olvastam el a teljes Bibliát, de egyetlen utalást sem találtam a „tisztítótűzre”, mely után a szenvedő lélek jobb helyre kerülne.

Véleményem szerint a tisztítótűz itt a földön létezik, melyet úgy is lehet nevezni, hogy „a nyomorúság kohója”. Van, aki őszinte szívvel ilyenkor hívja segítségül Istenét, de van, akinek szíve még jobban megkeményedik. A nyomorúság idején is van egy segélyhívó telefonszám, mégpedig 50-15. „Kiálts hozzám a nyomorúság idején! Én megszabadítlak, és te dicsőítesz engem. Zsoltárok 50,15”

Most kérlek őszintén válaszolj legalább magadnak! Mondd szereted Istent? Olyan csodálatos zene az emberi fülnek, és erősítő a szívnek Isten igaz igéje!

„Hanem hirdetjük, amint meg van írva: „Amit szem nem látott, fül nem hallott, és ember szíve meg sem sejtett, azt készítette el Isten az őt szeretőknek. 1Korinthus 2,9”

Ha felkeltette további érdeklődésedet ez a kis írás, íme egy kis útmutató. Hiteles dokumentum-e a BIBLIA?

SOLI DEO GLORIA

Joó István

Kegyelem és igazság! Üdvösség, vagy kárhozat?

 

Aki valaha is bizonyságot tett emberek előtt Jézus Krisztusról, mint élete uráról, megváltójáról, annak ismerős az a reakció, hogy magasabb rendű tudatuk birtokában végig sem hagyják mondani, vagy úgy lesajnálóan fejezik ki véleményüket, mint akik teljesen meg vannak győződve saját igazukról.

Ilyen jellegű beszélgetéseim során többször előfordult már az a szituáció, hogy két olyan ember állt egymással szemben, akik őszintén sajnálták egymást. Én személy szerint azért sajnáltam a beszélgető partneremet, mert Isten igéjéből szerzett ismereteim alapján szilárdan meg vagyok győződve, ha valaki nem fogadja el Istennek Krisztus Jézusban felkínált kegyelmét, annak jövője az örök kárhozat és a velejáró szenvedés lesz. Ott már nem lesz lehetősége pályakorrekcióra, ráadásul mivel az ember lelke, szelleme halhatatlan, így teljes tudatával vádolja majd önmagát. Mondták, meg akartak menteni ettől, amiben most vagyok, de olyan balga voltam, hogy okosabbnak tartottam magam és nem hallgattam rájuk.

Beszélgető partnerem stílusán legtöbbször átjött az őszinte sajnálat, hogyan lehet valaki ennyire hiszékeny, ennyire korlátolt, szemellenzős, hogyan veheti komolyan ezt a jézusos mesét. Vagy két évtizede, közvetlenül a megtérésem utáni időszakban elmentem egy kedves ismerős katolikus családhoz, ahol bizonyságot tettem arról, hogy lélekben, szellemben újjászülettem és Jézus Krisztus mennyire megváltoztatta az életemet. Ajándékoztam a családnak egy Bibliát. Jó – jó szép dolog a hit, de nem kell azt annyira komolyan venni, mondta a Nagymama. De könyörgöm, miért ne venném komolyan azt, aki életét adta azért, hogy nekem szabadulást kínáljon bűneim rabságából és magára vette bűneimért jogosan járó büntetést és meghalt értem a kereszten.

Azon kívül, hogy őszintén sajnálom az evangélium, az örömhír elutasítóját, bizonyos értelemben talán meg is értem, mert én is ilyen voltam. Visszaemlékezem, amikor az agykontroll, radiesztézia és a „szellemtudományokban” való jártasságom okán teljesen el voltam szállva magamtól, sokkal többre tartottam magam az átlagembereknél. Ennek az volt az alapja, hogy valóságosan megélt, átélt szellemi kapcsolatban voltunk egy úgynevezett magasabb intelligenciával, aki szólt, tanácsot, vezetést adott. Először naivan azt hittem, hogy a szellemi tanácsadóm Jézus Krisztus, mert az agykontrollba belekeverik a teljes „szentháromságot”. Amikor kezdtem teljesen a tönk szélére sodródni, rá kellett jönnöm, hogy „e világ fejedelme” vezetett meg, akinek neve diabolos, más néven Lucifer. Egy vezetett úgynevezett „mélyalfás” meditáció során egy idegen erő teljesen a hatalmába akart keríteni, minden idegszálammal beleborzongtam, Jézust hívtam segítségül. Megszabadított!

Egy kedves értelmiségi ismerősöm ajánlotta közelmúltban egy magyarországi rabbiképző tanszékvezető tanárának Spinoza színházban tartott előadásának elérhetőségét. Az előadó világi értelemben művelt, nagytudású, de mégis hiányos ismeretei vannak a Bibliáról. Az úgynevezett liberális beállítottságú emberek, akik nem, vagy nem jól ismerik a Bibliát, teljesen hitelesnek tartják és szinte rajonganak érte. Csak egy példát mondok, a teremtéstörténet témájában tartott előadásában hangsúlyozta, hogy kezdetben nem volt írásbeliség, és a történések tudósítása az átélt eseményekről apáról fiúra szájhagyomány útján terjedt, majd Mózes ezt gyűjtötte össze a teremtéstörténetben és a többi könyvében. Ez talán a féligazság szintjét éri el, mert a Biblia határozott kijelentése, hogy „a teljes írás Istentől ihletett”.

Az eredeti nyelven írott Biblián az apokrif iratok kivételével rajta van Isten numerikus hitelesítő kézjegye, mint ahogyan a modern bankjegyeken a hitelességet, eredetiséget bizonyító biztonsági jelzések vannak. Minden kétséget kizáróan tudományosan az ész, az értelem oldaláról megközelítve bizonyított a Biblia Istentől való eredete, ihletettsége.

Korlátozott terjedelem miatt egy rövidebb és egy hosszabb bizonyíték elérhetőségét adom meg.

Bámulatra méltó új felfedezések: https://drive.google.com/file/d/1DEKRZ0DCXjlTNQEgA7T4IOqX6Xz43Wd-/view?usp=sharing

Hiteles dokumentum-e a BIBLIA?

Ezért őszinte a sajnálatom, ha olyan emberrel beszélgetek, aki hitetlenségében a maga bölcsességében, felsőbbrendűségében bízva, elutasítja a világteremtő végtelenül igazságos Istennek Jézus Krisztusban felkínált kegyelmét.

Joó István

Bölcs vagyok!?

 

Jób könyve 28. részében a „bölcsességről” olvastam, mely elindított bennem egy gondolatsort, a 20-28 versből kiemelek pár jellemző gondolatot.

Honnan jön tehát a bölcsesség? Hol van az értelem lelőhelye? … Isten ismeri az ahhoz vezető utat, ő tudja annak lelőhelyét. … Az embernek pedig ezt mondta: Íme az Úr félelme a bölcsesség, a rossz kerülése pedig az értelem. Ugyanerről a témáról (Példabeszédek könyvében 1.7), így beszél „bölcs” Salamon: „Az ÚRnak félelme az ismeret kezdete, a bölcsességet és intést csak a bolondok vetik meg”.

Az emberek többsége foglalkozása, érdeklődése, vagy hobbija kapcsán a világnak egy - egy részterületén élete során ismereteket szerez, amit több, kevesebb sikerrel kamatoztatni is tud. Mi emberek az élet bármilyen területen is szereztük ismereteinket, szakács, pedagógus, földműves, atomfizikus és még sorolhatnám, ennek alapján a másik emberhez viszonyítva bölcs embernek tartjuk magunkat. Visszagondolva, életem során én is sokszor beleestem ebbe a csapdába.

Volt egy ember, akit a világ bölcs Salamonként ismer. Így olvashatunk róla: „Azért ezt mondta neki Isten: Mivel ezt kérted, és nem kértél magadnak hosszú életet, nem kértél gazdagságot, és nem kérted ellenségeid életét, hanem értelmet kértél, hogy törvényemnek engedelmeskedve tudj kormányozni, ezért teljesítem kérésedet: olyan bölcs és értelmes szívet adok neked, hogy hozzád fogható nem volt előtted, és nem támad utánad sem. Sőt azt is megadom neked, amit nem kértél: olyan gazdagságot és dicsőséget is adok egész életedben, hogy nem lesz hozzád fogható senki a királyok között. Ha az én utaimon jársz, és megtartod rendelkezéseimet és parancsolataimat, ahogyan apád, Dávid tette, akkor hosszú életet adok neked. (1Királyok 3,11-14)”.

Mégis, ez a kivételes bölcsességgel megáldott ember élete utolsó szakaszán Istenével szemben engedetlen lett. „Megharagudott azért az ÚR Salamonra, mivel elfordult szíve az ÚRtól, Izráel Istenétől, aki kétszer is megjelent neki, (1Királyok 11,9).”

Világi mércével mérve, bármilyen sikeres is egy ember élete során, ha élete befejeztével elmarasztaló ítéletre kerül, akkor nem volt bölcs, valamit nagyon, de nagyon elrontott. Erről beszél Krisztus Jézus (Máté 25,46), „És ezek elmennek az örök büntetésre, az igazak pedig az örök életre”. Bölcs ember élete legnagyobb horderejű kérdésében (örök élet, vagy örök kárhozat), nem mondja azt, majd meglátjuk, majd csak lesz valahogy.

Én nem bízom a véletlenre, mert tudatos döntésemmel Isten kegyelméből megtervezhetem életutam végcélját. Életutunk végén kiderül, hogy Istennek való engedelmességünk során megszerzett ismeretünk bölcsességgé nemesült, vagy bölcsesség híján olyan utat választottunk magunknak, melynek vége az örök kárhozat. Ha úgy érzed, hogy életed útján célt tévesztettél, ne feledd, ma még működik életünk navigációs berendezésén az a funkció, hogy „újra tervezés”!

Joó István

Gyászban is felragyogó világosság!

 

Ha olyan személyt veszítünk el, aki számunkra sokat jelent, akit nagyon szeretünk, az nagyon mélyen fáj nekünk. A gyász, a visszavonhatatlan veszteség érzése minden embert másképpen érint, de egy közös, a veszteség fájdalmas.

A bibliát, a Biblia Istenét ismerő ember ilyenkor nemcsak az alagút sötétjét látja, hanem az alagút végén derengő fény reménnyel tölti el. Áthaladva a lelki fájdalmak alagútján, mind jobban erősödik Isten világossága, míg teljes fényében felragyog szívében, lelkében. Krisztus Jézus azt mondta „Én vagyok a világ világossága: aki engem követ, nem jár sötétségben, hanem övé lesz az élet világossága.” (János 8,12).

Életem delén jóval túl, nagyon sokszor kellett megállnom koporsó mellett fájó szívvel gyászolva. Különösen azokban az esetekben volt szívszorító fájdalom lelkemben, amikor tudtam, hogy a földi létből eltávozott nem fogadta el Istennek Jézus Krisztusban felkínált kegyelmét. A szerető Isten pedig a Bibliában annyira világossá teszi a választás lehetőségét, olyan egyértelmű, mint ahogyan az éjszakát nappal követi.

A szerető, de igazságos Isten igéjében azt mondja: „Lásd, én ma eléd adtam az életet és a jót, de a halált és a rosszat is.” (5Mózes 30,15). A szabad akarattal megáldott ember maga dönt saját jövőjéről, hogy az örök életet, vagy az örök kárhozatot választja. Aki ismeri a Biblia üzenetét, annak már jelent valamit a két felkínált választási lehetőség.

Értelem és az ismeret oldaláról vizsgálva, haladva minden kétséget kizárva meggyőződtem a Biblia hitelességéről, bár nálam kiindulási pont először a hit volt. (Blogom első bejegyzésében vallok erről a témáról.)

Első hallásra akármilyen furcsán is hangzik, de örök és kikerülhetetlen igazságot rejt a következő bibliai üzenet. „És amint elrendeltetett, hogy az emberek egyszer meghaljanak, azután pedig ítélet következik,” (Zsidók 9,27). Azt, hogy egyszer személy szerint e földi létben nekünk is meg kell halni, talán még könnyen elfogadjuk, de azt, hogy utána ítélet következik, arról már sok ember hallani sem akar. A jogerős bírói ítéletek jellemzője, hogy a kiszabott ítélet akkor is hatályba lép, ha a vádlott elfogadja és akkor is, ha nem fogadja el.

Nem az a rossz, ha meghalunk, hanem az, ha nincs örök életünk! Kiszabott földi életutunknak előbb, vagy utóbb elkerülhetetlenül a végére érünk. Számomra a gyász fájdalmában egyedül az ad vígaszt, ha tudom, hogy a földi létből eltávozott szeretteimmel a mennyei honban örömteli találkozásom lesz. „Hallottam, hogy egy hatalmas hang szól a trón felől: Íme, Isten sátora az emberekkel van, és ő velük fog lakni, ők pedig népei lesznek, és maga Isten lesz velük; és letöröl minden könnyet a szemükről, és halál sem lesz többé, sem gyász, sem jajkiáltás, sem fájdalom nem lesz többé, mert az elsők elmúltak. A trónon ülő ezt mondta: Íme, újjáteremtek mindent. És így szólt: Írd meg, mert ezek az igék megbízhatók és igazak!” (Jelenések 21,3-5).

„Aki győz, örökölni fogja mindezt, és Istene leszek annak, az pedig fiam lesz. De a gyáváknak és hitetleneknek, az utálatosaknak, gyilkosoknak és paráznáknak, a varázslóknak és bálványimádóknak, és minden hazugnak a tűzzel és kénnel égő tóban lesz a helye: ez a második halál.” (Jelenések 21,7-8). 

Én már választottam, ma még te is választhatsz!!!!

Joó István