Kísértés!

Egy lelkipásztor tanításában hallottam, „A lelkipásztornak három legnagyobb kísértése: pénz, szex, és alkohol”. Keresztény emberként az a véleményem, hogy nemcsak lelkészekre, papokra jelent veszélyt az életnek e három területén való kísértés, hanem mindenkire, aki komolyan elkötelezte magát Krisztus Jézus követésére. A „nagy kísértő” az Édenben már az első emberpár életében elkezdte romboló munkáját, és sajnos eredményesen. Ebben a három témában a teljesség igénye nélkül akarom megosztani ismeretemet, gondolataimat.

Fogyasztói társadalmunk egyik, talán nem is rejtett nagy csapdája, hogy filmjeivel, reklámjaival felgerjeszti az ember kívánságait. Azt sugallja, akkor lehetsz igazán boldog, ha birtoklod azokat a javakat, amelyeket lényegében az érdekeltek csak el akarnak adni. Biztosan valamennyien láttatok már egy – egy üzlet kirakata, vagy polca előtt sírva toporzékoló gyermeket, mert neki arra szüksége van. Keresztény embernek is szüksége van lakásra, élelemre, legyen pénze annak fenntartására, gyermekek nevelésére és taníttatására. Ha jövedelemszerző munkánkban Isten vezetésére és útmutatására hagyatkozunk, akkor az Ő áldása kíséri törekvésünket.

Gondviselő Istenünk kegyelméből 1994-ben 44 évesen dönthettem, hogy elfogadom Jézus Krisztust életem urának, Megváltójának. Ezt a szívből jövő őszinte döntésemet akkor nagyon komolyan, és ma is visszavonhatatlannak gondolom. Visszatekintve több mint két és fél évtized távlatából ma is úgy látom, hogy életem legjobb döntése volt, amit soha, de soha nem fogok megbánni. Nagyon fontos lelki táplálék volt és ma is az számomra Isten igéje a Biblia. 1995 nyarán Isten iránti őszinte hálámból fakadóan úgy döntöttem (Malakiás könyve 3,10-ben írott igék alapján), hogy ezentúl minden jövedelmem tizedét az ÚRnak adom.

Pár év múlva sülysápi gyülekezetünkbe jött egy körlevél, hogy Rákoscsabán kétéves időtartamú biblia iskolát indítanak, szombati napokon történik a képzés, Baptista Teológiai Akadémia tanárai részéről. Mikor ennek vége lett, örömömre felkínáltak egy előzőre épülő újabb kétéves képzést. Tudtam, ha azokat a szombati napokat szakemberként végig dolgozom, jócskán növelte volna jövedelmemet. De ott volt bennem a szinte olthatatlan szomjúság Isten igéjének ismerete iránt. Térdeimen döntöttem, Uram te mindezt tudod számomra pótolni.

Akkortájt a MÁV-nál dolgoztam közúti gépjármű előadó munkakörben. Ha voltak kicsit lazább napok, akkor a számítástechnikai ismereteimet gyarapítottam, vagy a hivatalos Magyar Közlönyt és MÁV Értesítőt lapozgattam. Egy ilyen alkalommal találtam egy MÁV rendeletre, melyet értelmezve rájöttem, hogy felsőfokú szakirányú képesítésemmel nem jól vagyok besorolva. MÁV Értesítővel a kezemben megkerestem a munkaügyest, és kértem képzettségemnek megfelelően soroljanak be. Rendben van, megbeszélem a „nagy főnökkel”, de pénzzel nem jár. Az nem érdekel, de akkor is a rendeletnek megfelelő besorolásomat kérem, meg is történt. Még egy év sem telt el, egy újabb MÁV Értesítőben olvastam, hogy a MÁV-nál, minden dolgozónál a besorolása szerinti új bértáblázatot kell alkalmazni. Isten iránti hálám és örömöm szinte határtalan volt, akkor januárban több mint huszonöt százalékos béremelést kaptam, aminek kamatát a nyugdíjban mai napig élvezem. Ha anyagi ügyekben is Istenre merünk hagyatkozni, akkor nem fogunk csalódni, amire szükségünk van azt mindig kirendeli számunkra.

Most beszélgessünk a másik nagy kísértési területről, melyben már oly sok keresztyén ember is elbukott. Gyermekkoromtól kezdve végig heteroszexuális beállítottságú voltam, ami azt jelenti esetemben, hogy egészséges érdeklődés és vonzalom volt bennem a „gyengébb nem” iránt. Sajnos megtérésem előtti tévelygésem időszakában nem voltam a házastársi hűség mintaképe, őszinte megbánásom ellenére sem tudom megnem történté tenni vétkemet. Isten által saját kezűleg írott kőtáblán, a hetedik igéjében röviden így fogalmazza meg a „szerző” az elvárását, „Ne paráználkodj!” Szilárd meggyőződésem, hogy elsősorban Isten ellen vétkeztem és tengernyi szomorúságot okoztam annak a személynek, aki ezt nem érdemelte meg. Istennel és emberrel is rendeznem kellett bűnömet, és ami a legfontosabb levontam belőle a tanulságot. Soha többet! Jól tudom, ha valamikor újból elbuknák kísértésben életemnek ezen a területén, akkor teljesen ellehetetlenülne az életem, erkölcsi nulla lennék. Soha többé nem tudnék a szószékre állni Isten igéjének üzenetét tolmácsolni.

MÁV-hoz a nyugdíj előtti utolsó munkahelyemre 1994-ben már megtért hívő emberként mentem dolgozni. Minden munkatársamat szerettem volna az Úrhoz vezetni.  Főnököm még az első napok egyikén azt mondta, megtiltom, hogy nekem bármikor Istenről beszélj. Te vagy a főnököm mondtam, tudomásul veszem. Rajta kívül még olyan sok ember dolgozott a munkahelyemen, rengeteg keresztény irományt adtam át nekik kedves szavak kíséretében. Isten kegyelméből még egy „Napsugár Bébit” is tudtam közvetíteni örökbefogadó szülőkhöz a munkahelyemről.

Utólag állt bennem össze, hogy ezt a nem szokványos kedvességet félreértették. Akkor igazából fel sem fogtam a miértjét, hogy az irodám előtti folyosón szinte hetekig ott lófrált egy sármos western csizmás fiatalember, sokat beszélgettem vele, de én csak meg akartam őt téríteni, Istenhez vezetni. Rájöttem, sajnos félreértették a kedvességemet, segítőkészségemet, mivel egyetlen kolléganőmmel sem próbáltam viszonyt kezdeni, azt hitték a másik nemhez vonzódhatom, ezért a fiatalemberrel csak teszteltek.

Évtizedekkel később egy keresztény hölggyel kapcsolatosan történt, akit emberi és keresztényi értékei miatt őszintén tiszteltem és tisztelem, ügyetlenül kifejezett kedvességemet, a jelekből következtetve, úgy érzem félreértette. Ráadásul a szó klasszikus értelmében, ahogyan szokták mondani, pedig nem is volt az esetem.  De, jól tudom az igaz Bíró előtt nyitott könyv az életem, gondolataimat, szándékaimat jobban ismeri, mint én magam. Földi létében Jézus Krisztust is félreértették, megvádolták, hogy falánk és részeges, istenkáromló, bűnösök barátja. Én, aki legfeljebb csak halvány árnyéka lehetek, miért botránkoznák meg, ha félre akarnak ismerni. „Természetesen sok a hibám, ha benned kevés a szeretet” idézettel kerül mindig helyre bennem.

Pornográfia!  Mai korunkban emberek százmilliói vergődnek a Sátán csapdájában pornográfia függőségük miatt. Éjféli Kiáltás magazin 2019. augusztusi számában található egy megdöbbentő cikk, „Még a lelkipásztorok nagy része is néz pornográfiát” címmel. Argentínában egy tudományos és költséges kísérletsorozat eredményét hozta a cikk. A keresztény férfiak 60 %-a és a keresztény nők 40 %-a pornográfia függő. A lelkipásztorok nagy része is pornográfiát néz, 55 %-uk pedig már függő. Az erkölcstelenségnek ez cunamija szörnyű gyümölcsöt terem. Ez egy olyan szenvedély, amelytől nehezebb megszabadulni, mint a heroin, vagy a kokain okozta függőségből.

Éjféli Kiáltás cikke a pornográfiáról:

https://drive.google.com/file/d/1zEsBk3t3IYBmCuO3J3t3ZEqe9DMprDZR/view?usp=sharing

Én már megtérésem óta úgy állítok korlátot magamnak (mely nem gátol, hanem véd), hogy 18 éven felülieknek szóló internetes tartalmat soha nem nyitok meg, még akkor sem, ha csak közlekedési baleset borzalmait lehet sejteni mögötte.

Már legalább két évtizede, még a VHS videókazetták időszakában egy hívő fiatalasszony az alábbi történetet okulásként őszintén elmondta. „Hívő férjemmel együtt egy világi családhoz voltunk hivatalosak egy nagyobb baráti ünnepségre. Mi egy kicsit késtünk, amikor beléptünk a társaságba, pont egy kemény pornó filmet néztek. Nem akartunk botrányosan kivonulni, ezért ottragadtunk, és csupán illendőségből végig néztük, bár csak ne tettük volna! Utána borzalmas hetem következett, szinte minden gondolatomat leuralta a látott film. Egyszerűen szinte éjjel nappal ezek a képsorok voltak az elmémben, érzelmeimben. Következő hétvégén egy ismert imacsoportba mentünk, ahol egy testvér a bevezető imádkozás után a következőket mondta, egy testvérünk itt közöttünk a szexualitás démona által megkötözve szenved, Jézus Krisztus nevében imádkozzunk a szabadulásáért. Akkor hála legyen Istennek megszabadultam, azóta messze elkerülöm az ilyen tartalmú filmeket és minden hozzá hasonlót.”

Tehát a valós szellemi rabságból, megkötözöttségből való szabadulás első lépése, hogy felismerjük a veszélyt és döntünk. Döntünk arról, hogy Jézus Krisztust hívjuk segítségül. „Ha tehát a Fiú megszabadít titeket, valóban szabadok lesztek.” János 8,36.

Harmadik ilyen függőséget okozó csapda az alkohol! Az alkohol testet, lelket megnyomorító hatásáról nemcsak fogalmam, hanem tapasztalatom is van. Édesapámra sajnos, szinte egész életére az alkoholtól való függés volt jellemző, emiatt Testvéreimmel és Édesanyánkkal sokat nélkülöztünk és szenvedtünk.  Amikor Édesapám részeg volt, otthon szinte minden a feje tetejére állt, kiszámíthatatlan és agresszív volt. Minket, gyermekeit részegen sem bántott, de Édesanyám már nem mondhatta el ugyanezt magáról. Józanul egy kedves kiszámítható családapa volt, aki egyszer gyermekkoromban azt mondta, „gyermekeimért az életemet is odaadnám”. Sajnos a mértéktelen alkoholfogyasztás megnyomorította testileg és lelkileg, tönkretette az életét. Nálunk gyermekeknél ez úgy csapódott le, hogy nem akarunk olyanok lenni, mint Édesapánk. Hárman testvéreimmel, sikerült egy életre levonni a tanulságot, mert egyikünk sem lett alkoholfüggő.

Ifjúkorom első időszakában is sikerült, ahogyan nevezni szokták, csak kulturált alkoholfogyasztó lenni. Megtapasztaltam, hogy már kevés alkohol is oldja a gátlásokat, bátrabban ismerkedtünk a lányokkal, időlegesen bizonyos hangulatjavító hatása is volt. Aztán később meg kellett tapasztalnom, hogy a kis mennyiségű, de rendszeres alkoholfogyasztás függőség kialakulásához vezet. Magamon a függőség első jeleinek észlelésénél bekapcsolt a vészjelző, talán egy évig egy korty alkoholtartalmú italt sem ittam. Több mint két és fél évtizede a gyülekezetben havonta egyszeri úrvacsora alkalmával fogyasztott mennyiség jelenti számomra a kultúrált alkoholfogyasztást.

Most nézzük meg mit ír a Biblia a részegítő italokról. „A bor csúfolódóvá tesz, a részegítő ital lármássá, senki sem bölcs, aki attól tántorog”, Példabeszédek 20,1. Gondolkodtatok már azon, hogy a részegítő italok hatására miért változik meg annyira az ember természete? Nagyon sok példa van arra, hogy az amúgy szelíd emberekből részeg állapotban az ital szinte „vadállatot” szabadít ki. Bírósági tárgyalásokon sokszor elhangzott súlyos bűncselekményekkel kapcsolatban a feltett kérdésre, hogy miért tette, a vádlott csak azt tudta mondani, nem tudom, részeg voltam.

Megtapasztaltam, magam és mások életét figyelve, hogy az alkohol egy kaput nyit az emberi pszihén, az emberi lelken, és egy nyitott kapun az sétál be, aki csak akar. Lelkünk megrontója a gonosz, csak kapunyitásra vár és máris beteszi a lábát, mint mesében a farkas, csak az egyik lábamat hadd tegyem be, és mi lesz a vége? Felfalja a kismalacot! Ne feledjük az alkohol aránylag kis mennyiségben is kaput nyit a keresztény ember lelkén is!

Mint az előbb említettem, az alkohol oldja a gátlásokat, ledönti az ember lelkében és értelmében azt a kevés meglévő erkölcsi korlátot is. Házibulikban hány tini lány lesz terhes, vagy nemibeteg úgy, hogy nem akarta, nem is emlékezik rá? Alkoholmámoros vállalati bulikon, csapatépítő tréningen hány házasság fut véglegesen zátonyra? Hány apa, vagy anya nélküli csonka családban felnövő sérült lelkű gyermek marad mindezek nyomában. Állami gondozásba kerülő gyermekek családjának többségében alkoholizálásban lecsúszott szülők vannak a háttérben.

Még ifjú koromban feleségemmel és gyermekeinkkel lakóhelyünkön Sülysápon egy földúton mentünk autóval, lassítottam az út szélére húzódtam, mert egy embert láttam feküdni az út menti árokban, biciklijével takaródzott, segíteni akartam rajta. Párom megszólalt, hagyjad ismerem, ez a részeges hívő XY, megint részeg. Gyanítom, hogy az alkohol rabságában vergődő ember, nemcsak a gyülekezetének, hanem a családjának is szégyene lehetett.

Régebben a televízióban sokszor elhangzott a jól ismert szlogen, „Ön dönt, iszik, vagy vezet! Ha valaki úgy dönt, hogy a második pohárral is megissza, azt nagy valószínűséggel a Sátán vezeti, lehet, hogy hosszú a póráz, de vége garantáltan a lelkünk nagy ellensége kezében van”. Gondoljuk csak végig, kell ez nekünk?

Békességed van?

Biztosan voltatok már úgy, hogy valakinek a jelenlétében úgy igazából biztonságban és jól éreztétek magatokat, még akkor is, ha megsem szólalt. Valami belülről, a lényéből fakadó békesség árad az ilyen emberekből. Rájuk úgy általában jellemző, hogy nem tartják magukat tévedhetetlennek, korrektek, alapvető dolgokban kiszámíthatóak, tudnak és mernek bocsánatot kérni, ha mégis tévednek, vagy megbántanak valakit.

Mindig vágytam és folyamatosan vágyok a lelki békességre, szinte éltető lételemem. Akkor érzem jól magam, ha a külső körülmények ellenére is olyan igazi nyugis napom van. Mihez tudnám ezt az állapotot hasonlítani? Úgy képzelem, mint amikor a hal tiszta bővizű folyóban úszkál, ahol élelem és minden más biztosítva van számára, ami létéhez, komfortérzetéhez szükséges.

Amennyiben rajtam áll, tudatosan kerülöm azokat a helyzeteket, ami stresszel jár. Valóságosan átélt vészhelyzetben, például az utcán megtámad egy kutya, emelkedik a pulzusszám és a vérnyomás, felszökik az adrenalinszint. Amikor aztán rövid úton megszűnik a veszélyhelyzet, minden érték a normális szintre visszaáll. Az ilyen és mindennapos hasonló szituációknak nincs tartós egészségkárosító hatása (kivéve, ha veszett volt a kutya).

Tapasztaltam, hogy vannak úgynevezett stimulált vészhelyzetek, ami, ha tartósan fennáll, nem várt káros hatásai lehetnek. Ezeket érdemes minimálisra csökkenteni, vagy kizárni a mindennapjainkból. Itt gondolok indulatokat gerjesztő veszekedésekre, egy-egy akciófilm izgalmaira, ahol együtt izgulunk a főhőssel küzdelmei során. Aki sokat néz ilyen filmeket, arra a tartósan stimulált vészhelyzetek komoly egészségkárosító hatással lehetnek. Amikor gyermekeink még kamaszként itthon laktak, egy-egy ilyen film után, csak egy kis szikra kellett és már tépték egymást, tehát komoly hatással volt rájuk, és ugyanilyen hatással lehet másokra is.

Emberi életünk során vannak bizonyos működő törvényszerűségek, melyeket „büntetlenül” tartósan figyelmen kívül hagyni nem lehet. Egyik ilyen, amikor az egyénnek nincs helyes önértékelése, saját kudarcaiért és szinte mindenért másokat hibáztat. Mások hibáztatása, a felelősség áthárítása egy örökös konfliktusgeneráló rossz tulajdonság. Hibáztatásra a legtöbb ember vérmérséklete szerint önvédelemmel, vagy ellentámadással reagál és akkor már „nincs béke az olajfák alatt”.

Többször előfordult már velem, hogy stresszes, békétlen ember volt a környezetemben, elég volt csak a közelébe kerülni, éreztem, hogy valami megnevezhetetlen negatív töltés áradt a lényéből, amitől nem éreztem jól magam a társaságában. Egy közeli ismerősöm, aki szerette a munkáját, mégis azért váltott és hagyta el a munkahelyét, mert megfogalmazása szerint a főnöke egy igazi stresszgenerátor volt. Az ilyen békétlen embereknek őszintén sajnálom a hozzátartozóit, mert biztosan sokat kell szenvedniük a tartós közelségétől.

Számtalan olyan esetem volt már életemben, amikor kibillentem lelki egyensúlyomból, és ez számomra nemkívánatos állapot volt. Ilyenkor mindig érzem, ezt a terhet le kell tennem, rendezni a helyzetet, ha ehhez az kell, akkor bocsánatot kérek. Ha egyéb más oka volt a békétlenségemnek, akkor bementem a belső szobába, letérdeltem és imádkoztam, Uram te igédben azt ígérted a tieidnek? „Békességet hagyok nektek, az én békességemet adom nektek, de nem úgy adom nektek, ahogyan a világ adja. Ne nyugtalankodjék a ti szívetek, ne is csüggedjen! János 14,27”. URam ígéreteid mindig igazak, én most kérem ezt a békességet. Ilyenkor mindig csoda történik, Isten békessége tölti be a szívemet a Szentlélek által.

Bibliai ismereteim alapján van fogalmam, mit jelen az a kifejezés, hogy „örök üdvösség”, vagy „örök kárhozat”. Kivétel nélkül mindenkinek eljön az életében, amikor a szíve utolsót dobban és egy nagy sóhajtással „kileheli lelkét”. Hogy utána mi következik? Élő földi embernek erről tapasztalata nem lehet, de Isten igaz igéje a Biblia bőven ad erre az esetre is útravaló információt. Máté evangéliuma 25. rész 46. verse így mondja: „És ezek elmennek az örök büntetésre, az igazak pedig az örök életre.”

Belegondoltam, milyen borzalmas lenne az örökké tartó túlvilági létet olyan emberek között tölteni, akik Isten igéjét bolondságnak tartották és ez a kárhozatuk lett. Jézus Krisztus azt mondja: „És amikor eljön, leleplezi a világ előtt, hogy mi a bűn, mi az igazság és mi az ítélet. A bűn az, hogy nem hisznek énbennem; János 16,8-9”. Hinni nem azt jelenti, hogy elhiszem Isten létezését, hanem azt, hogy feltétel nélkül bízom benne és reá bízom életem vezetését, irányítását.

Biztosan éreztetek már önvádat egy-egy elmulasztott lehetőség, egy elrontott élethelyzet miatt? Nagyon tud fájni! Itt e földi létben azonban vannak lehetőségeink tévedéseinket rendezni, jóvá tenni, kudarcainkból tanulhatunk, végeredményben a javunkat is szolgálhatják. Szomorú, de az „utolsó ítélet” után már nincs pályakorrekció, nincs újra tervezés, mint a mai navigációs rendszerekben. Ott lesz lelkükben a soha nem múló önvád, hallottam, de nem kellett nekem, csak magamat okolhatom.  Az utóbbi három évben ötször olvastam el a teljes Bibliát, de egyetlen utalást sem találtam a „tisztítótűzre”, mely után a szenvedő lélek jobb helyre kerülne.

Véleményem szerint a tisztítótűz itt a földön létezik, melyet úgy is lehet nevezni, hogy „a nyomorúság kohója”. Van, aki őszinte szívvel ilyenkor hívja segítségül Istenét, de van, akinek szíve még jobban megkeményedik. A nyomorúság idején is van egy segélyhívó telefonszám, mégpedig 50-15. „Kiálts hozzám a nyomorúság idején! Én megszabadítlak, és te dicsőítesz engem. Zsoltárok 50,15”

Most kérlek őszintén válaszolj legalább magadnak! Mondd szereted Istent? Olyan csodálatos zene az emberi fülnek, és erősítő a szívnek Isten igaz igéje!

„Hanem hirdetjük, amint meg van írva: „Amit szem nem látott, fül nem hallott, és ember szíve meg sem sejtett, azt készítette el Isten az őt szeretőknek. 1Korinthus 2,9”

Ha felkeltette további érdeklődésedet ez a kis írás, íme egy kis útmutató. Hiteles dokumentum-e a BIBLIA?

SOLI DEO GLORIA

Joó István

Kegyelem és igazság! Üdvösség, vagy kárhozat?

 

Aki valaha is bizonyságot tett emberek előtt Jézus Krisztusról, mint élete uráról, megváltójáról, annak ismerős az a reakció, hogy magasabb rendű tudatuk birtokában végig sem hagyják mondani, vagy úgy lesajnálóan fejezik ki véleményüket, mint akik teljesen meg vannak győződve saját igazukról.

Ilyen jellegű beszélgetéseim során többször előfordult már az a szituáció, hogy két olyan ember állt egymással szemben, akik őszintén sajnálták egymást. Én személy szerint azért sajnáltam a beszélgető partneremet, mert Isten igéjéből szerzett ismereteim alapján szilárdan meg vagyok győződve, ha valaki nem fogadja el Istennek Krisztus Jézusban felkínált kegyelmét, annak jövője az örök kárhozat és a velejáró szenvedés lesz. Ott már nem lesz lehetősége pályakorrekcióra, ráadásul mivel az ember lelke, szelleme halhatatlan, így teljes tudatával vádolja majd önmagát. Mondták, meg akartak menteni ettől, amiben most vagyok, de olyan balga voltam, hogy okosabbnak tartottam magam és nem hallgattam rájuk.

Beszélgető partnerem stílusán legtöbbször átjött az őszinte sajnálat, hogyan lehet valaki ennyire hiszékeny, ennyire korlátolt, szemellenzős, hogyan veheti komolyan ezt a jézusos mesét. Vagy két évtizede, közvetlenül a megtérésem utáni időszakban elmentem egy kedves ismerős katolikus családhoz, ahol bizonyságot tettem arról, hogy lélekben, szellemben újjászülettem és Jézus Krisztus mennyire megváltoztatta az életemet. Ajándékoztam a családnak egy Bibliát. Jó – jó szép dolog a hit, de nem kell azt annyira komolyan venni, mondta a Nagymama. De könyörgöm, miért ne venném komolyan azt, aki életét adta azért, hogy nekem szabadulást kínáljon bűneim rabságából és magára vette bűneimért jogosan járó büntetést és meghalt értem a kereszten.

Azon kívül, hogy őszintén sajnálom az evangélium, az örömhír elutasítóját, bizonyos értelemben talán meg is értem, mert én is ilyen voltam. Visszaemlékezem, amikor az agykontroll, radiesztézia és a „szellemtudományokban” való jártasságom okán teljesen el voltam szállva magamtól, sokkal többre tartottam magam az átlagembereknél. Ennek az volt az alapja, hogy valóságosan megélt, átélt szellemi kapcsolatban voltunk egy úgynevezett magasabb intelligenciával, aki szólt, tanácsot, vezetést adott. Először naivan azt hittem, hogy a szellemi tanácsadóm Jézus Krisztus, mert az agykontrollba belekeverik a teljes „szentháromságot”. Amikor kezdtem teljesen a tönk szélére sodródni, rá kellett jönnöm, hogy „e világ fejedelme” vezetett meg, akinek neve diabolos, más néven Lucifer. Egy vezetett úgynevezett „mélyalfás” meditáció során egy idegen erő teljesen a hatalmába akart keríteni, minden idegszálammal beleborzongtam, Jézust hívtam segítségül. Megszabadított!

Egy kedves értelmiségi ismerősöm ajánlotta közelmúltban egy magyarországi rabbiképző tanszékvezető tanárának Spinoza színházban tartott előadásának elérhetőségét. Az előadó világi értelemben művelt, nagytudású, de mégis hiányos ismeretei vannak a Bibliáról. Az úgynevezett liberális beállítottságú emberek, akik nem, vagy nem jól ismerik a Bibliát, teljesen hitelesnek tartják és szinte rajonganak érte. Csak egy példát mondok, a teremtéstörténet témájában tartott előadásában hangsúlyozta, hogy kezdetben nem volt írásbeliség, és a történések tudósítása az átélt eseményekről apáról fiúra szájhagyomány útján terjedt, majd Mózes ezt gyűjtötte össze a teremtéstörténetben és a többi könyvében. Ez talán a féligazság szintjét éri el, mert a Biblia határozott kijelentése, hogy „a teljes írás Istentől ihletett”.

Az eredeti nyelven írott Biblián az apokrif iratok kivételével rajta van Isten numerikus hitelesítő kézjegye, mint ahogyan a modern bankjegyeken a hitelességet, eredetiséget bizonyító biztonsági jelzések vannak. Minden kétséget kizáróan tudományosan az ész, az értelem oldaláról megközelítve bizonyított a Biblia Istentől való eredete, ihletettsége.

Korlátozott terjedelem miatt egy rövidebb és egy hosszabb bizonyíték elérhetőségét adom meg.

Bámulatra méltó új felfedezések: https://drive.google.com/file/d/1DEKRZ0DCXjlTNQEgA7T4IOqX6Xz43Wd-/view?usp=sharing

Hiteles dokumentum-e a BIBLIA?

Ezért őszinte a sajnálatom, ha olyan emberrel beszélgetek, aki hitetlenségében a maga bölcsességében, felsőbbrendűségében bízva, elutasítja a világteremtő végtelenül igazságos Istennek Jézus Krisztusban felkínált kegyelmét.

Joó István

Bölcs vagyok!?

 

Jób könyve 28. részében a „bölcsességről” olvastam, mely elindított bennem egy gondolatsort, a 20-28 versből kiemelek pár jellemző gondolatot.

Honnan jön tehát a bölcsesség? Hol van az értelem lelőhelye? … Isten ismeri az ahhoz vezető utat, ő tudja annak lelőhelyét. … Az embernek pedig ezt mondta: Íme az Úr félelme a bölcsesség, a rossz kerülése pedig az értelem. Ugyanerről a témáról (Példabeszédek könyvében 1.7), így beszél „bölcs” Salamon: „Az ÚRnak félelme az ismeret kezdete, a bölcsességet és intést csak a bolondok vetik meg”.

Az emberek többsége foglalkozása, érdeklődése, vagy hobbija kapcsán a világnak egy - egy részterületén élete során ismereteket szerez, amit több, kevesebb sikerrel kamatoztatni is tud. Mi emberek az élet bármilyen területen is szereztük ismereteinket, szakács, pedagógus, földműves, atomfizikus és még sorolhatnám, ennek alapján a másik emberhez viszonyítva bölcs embernek tartjuk magunkat. Visszagondolva, életem során én is sokszor beleestem ebbe a csapdába.

Volt egy ember, akit a világ bölcs Salamonként ismer. Így olvashatunk róla: „Azért ezt mondta neki Isten: Mivel ezt kérted, és nem kértél magadnak hosszú életet, nem kértél gazdagságot, és nem kérted ellenségeid életét, hanem értelmet kértél, hogy törvényemnek engedelmeskedve tudj kormányozni, ezért teljesítem kérésedet: olyan bölcs és értelmes szívet adok neked, hogy hozzád fogható nem volt előtted, és nem támad utánad sem. Sőt azt is megadom neked, amit nem kértél: olyan gazdagságot és dicsőséget is adok egész életedben, hogy nem lesz hozzád fogható senki a királyok között. Ha az én utaimon jársz, és megtartod rendelkezéseimet és parancsolataimat, ahogyan apád, Dávid tette, akkor hosszú életet adok neked. (1Királyok 3,11-14)”.

Mégis, ez a kivételes bölcsességgel megáldott ember élete utolsó szakaszán Istenével szemben engedetlen lett. „Megharagudott azért az ÚR Salamonra, mivel elfordult szíve az ÚRtól, Izráel Istenétől, aki kétszer is megjelent neki, (1Királyok 11,9).”

Világi mércével mérve, bármilyen sikeres is egy ember élete során, ha élete befejeztével elmarasztaló ítéletre kerül, akkor nem volt bölcs, valamit nagyon, de nagyon elrontott. Erről beszél Krisztus Jézus (Máté 25,46), „És ezek elmennek az örök büntetésre, az igazak pedig az örök életre”. Bölcs ember élete legnagyobb horderejű kérdésében (örök élet, vagy örök kárhozat), nem mondja azt, majd meglátjuk, majd csak lesz valahogy.

Én nem bízom a véletlenre, mert tudatos döntésemmel Isten kegyelméből megtervezhetem életutam végcélját. Életutunk végén kiderül, hogy Istennek való engedelmességünk során megszerzett ismeretünk bölcsességgé nemesült, vagy bölcsesség híján olyan utat választottunk magunknak, melynek vége az örök kárhozat. Ha úgy érzed, hogy életed útján célt tévesztettél, ne feledd, ma még működik életünk navigációs berendezésén az a funkció, hogy „újra tervezés”!

Joó István

Gyászban is felragyogó világosság!

 

Ha olyan személyt veszítünk el, aki számunkra sokat jelent, akit nagyon szeretünk, az nagyon mélyen fáj nekünk. A gyász, a visszavonhatatlan veszteség érzése minden embert másképpen érint, de egy közös, a veszteség fájdalmas.

A bibliát, a Biblia Istenét ismerő ember ilyenkor nemcsak az alagút sötétjét látja, hanem az alagút végén derengő fény reménnyel tölti el. Áthaladva a lelki fájdalmak alagútján, mind jobban erősödik Isten világossága, míg teljes fényében felragyog szívében, lelkében. Krisztus Jézus azt mondta „Én vagyok a világ világossága: aki engem követ, nem jár sötétségben, hanem övé lesz az élet világossága.” (János 8,12).

Életem delén jóval túl, nagyon sokszor kellett megállnom koporsó mellett fájó szívvel gyászolva. Különösen azokban az esetekben volt szívszorító fájdalom lelkemben, amikor tudtam, hogy a földi létből eltávozott nem fogadta el Istennek Jézus Krisztusban felkínált kegyelmét. A szerető Isten pedig a Bibliában annyira világossá teszi a választás lehetőségét, olyan egyértelmű, mint ahogyan az éjszakát nappal követi.

A szerető, de igazságos Isten igéjében azt mondja: „Lásd, én ma eléd adtam az életet és a jót, de a halált és a rosszat is.” (5Mózes 30,15). A szabad akarattal megáldott ember maga dönt saját jövőjéről, hogy az örök életet, vagy az örök kárhozatot választja. Aki ismeri a Biblia üzenetét, annak már jelent valamit a két felkínált választási lehetőség.

Értelem és az ismeret oldaláról vizsgálva, haladva minden kétséget kizárva meggyőződtem a Biblia hitelességéről, bár nálam kiindulási pont először a hit volt. (Blogom első bejegyzésében vallok erről a témáról.)

Első hallásra akármilyen furcsán is hangzik, de örök és kikerülhetetlen igazságot rejt a következő bibliai üzenet. „És amint elrendeltetett, hogy az emberek egyszer meghaljanak, azután pedig ítélet következik,” (Zsidók 9,27). Azt, hogy egyszer személy szerint e földi létben nekünk is meg kell halni, talán még könnyen elfogadjuk, de azt, hogy utána ítélet következik, arról már sok ember hallani sem akar. A jogerős bírói ítéletek jellemzője, hogy a kiszabott ítélet akkor is hatályba lép, ha a vádlott elfogadja és akkor is, ha nem fogadja el.

Nem az a rossz, ha meghalunk, hanem az, ha nincs örök életünk! Kiszabott földi életutunknak előbb, vagy utóbb elkerülhetetlenül a végére érünk. Számomra a gyász fájdalmában egyedül az ad vígaszt, ha tudom, hogy a földi létből eltávozott szeretteimmel a mennyei honban örömteli találkozásom lesz. „Hallottam, hogy egy hatalmas hang szól a trón felől: Íme, Isten sátora az emberekkel van, és ő velük fog lakni, ők pedig népei lesznek, és maga Isten lesz velük; és letöröl minden könnyet a szemükről, és halál sem lesz többé, sem gyász, sem jajkiáltás, sem fájdalom nem lesz többé, mert az elsők elmúltak. A trónon ülő ezt mondta: Íme, újjáteremtek mindent. És így szólt: Írd meg, mert ezek az igék megbízhatók és igazak!” (Jelenések 21,3-5).

„Aki győz, örökölni fogja mindezt, és Istene leszek annak, az pedig fiam lesz. De a gyáváknak és hitetleneknek, az utálatosaknak, gyilkosoknak és paráznáknak, a varázslóknak és bálványimádóknak, és minden hazugnak a tűzzel és kénnel égő tóban lesz a helye: ez a második halál.” (Jelenések 21,7-8). 

Én már választottam, ma még te is választhatsz!!!!

Joó István

2020. SZÁMVETÉS!?

 

2020. esztendő utolsó napjaihoz értünk, mint amikor a homokórán az utolsó homokszemek peregnek szép lassan, komótosan. Akaratlanul is eszünkbe jut ilyen időszakban, milyen reményekkel kezdtük meg ezt az évet. Mi az, ami megvalósult álmainkból, elképzeléseinkből, elvárásainkból? Egyéni és társadalmi nézőpontból, vajon milyen jelzőt tűzünk életünk eme időszakához?

Az év kezdetén miben, kiben volt bizodalmunk? Saját erőnkben, értelmünkben, rátermettségünkben, bolygók szerencsés együtt állásában, vagy a végtelenül bölcs és hatalmas Istenben? Az én életfilozófiám, reméld a legjobbat, de készülj fel a legrosszabbra is. Ebben az elvonatkoztatásban a legrosszabbat én úgy értem, hogy e földi létben nem az elképzeléseim, elvárásaim szerint alakulnak az események. Talán első hallásra nehéz ezt úgy igazából a maga valóságában megérteni, főleg elfogadni.

Életem delén túl a szerető Isten kegyelméből megláthattam magamat olyannak, amilyennek Ő lát engem. Mint kegyelemre szoruló bűnös, Jézus Krisztusban felismertem a kegyelem forrását. Felismerésemet cselekvés követte, hálás szívvel megköszöntem Jézus Krisztusnak, hogy az én bűneimet is magára vállalta és felvitte a keresztfára, helyettem elszenvedte a bűneimért járó büntetést. Bűneim rabságából megszabadulva, krisztusi szabadságban élve, hálámat kifejezve kértem, hogy ezentúl Ő legyen életem dicsőséges Ura. Ha majd el kell távoznom e földi létből, nem kell félnem a jövőmtől, hiszen Jézus Krisztus ígérete alapján örök életem, üdvösségem van. Ez a legjobb, amiben földi halandó ember reménykedhet.

Meg vagyok győződve Isten szeretetéről, hiszen a legdrágábbat, szeretett Fiát küldte „áldozati bárányként”, hogy engem bűnöst megmenthessen. Bibliát nem, vagy kevésbé ismerő emberek azt mondják, hogy a szerető Isten nem küldheti pokolra az embereket. Abban igazuk van, hogy a szerető Isten nem akarja, hogy egy ember is elvesszen. „Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.” (János 3,16). Igen, Isten szerető Isten, de ne feledjük, hogy igazságos is. Az igazságossága nem engedheti, hogy a bűn büntetés nélkül maradjon. Golgotán Jézus Krisztus magára vette bűneinket, elszenvedte az érte járó büntetést, büntetése halál, így Isten igazsága sem szenved csorbát. Hogy olvastuk az előbb, „hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.”

Ezért remélhetem a legjobbat, mert hiszek Jézus Krisztusban és kértem legyen életem Ura és Megváltója. Most térjünk vissza ahhoz, amit a bevezetőben mondtam, hogy fel kell készülni a legrosszabbra. Szilárdan meg vagyok győződve, hogy a végtelenül bölcs és hatalmas Isten nem azon töri magát, hogy a mi vágyainkat, kívánságainkat teljesítse, de egy dologban teljes hittel remélhetek, mégpedig abban, hogy ígéreteit maradéktalanul teljesíti. Az ígéreteire alapozni lehet az életünket, mert az ígéretei igazak és ámenek.

Jelenések könyve 3,19-ben ezt mondja a hatalmas, dicsőséges Krisztus, „Akit én szeretek, megfeddem és megfenyítem: igyekezz tehát és térj meg!” Zsidókhoz írt levél 12,5-6 ezt üzeni most az év végén „Fiam, ne vesd meg az Úr fenyítését, és ne csüggedj el, ha megfedd téged, mert akit szeret az Úr, azt megfenyíti, és megostoroz mindenkit, akit fiává fogad.”

2020-as év messze nem az elképzeléseim szerint alakult, hiszen bőrötökön érzitek kis hazánk és a tágabb környezetünk helyzetét. Májusban egy éjszaka 11 óra után álmomból felébresztve csöngött a telefon, testvérem Attila tragikus körülmények között életét vesztette. Öt nap múlva szeretett gyermekem Ildikó szíve is utolsót dobbant.

Egyedül Isten igéje és ígérete ad és adott vigasztalást. Jób sem azért vesztette el tíz gyermekét, összes vagyonát, egészségét, mert Isten haragudott rá. Ha fogait összeszorítva is, kiállta a hitpróbát! Istenbe vetett hittel és reménnyel tekintek a jövőbe, és reményem nem alaptalan. „Azt pedig tudjuk, hogy akik Istent szeretik, azoknak minden javukra szolgál,” (Róma 8,28). Még nem tudom hogyan, de hiszem, hogy Isten a hatalmas veszteségeket is javamra tudja fordítani.

„Mert meg vagyok győződve, hogy sem halál, sem élet, sem angyalok, sem fejedelmek, sem jelenvalók, sem eljövendők, sem hatalmak, sem magasság, sem mélység, sem semmiféle más teremtmény nem választhat el minket Isten szeretetétől, amely megjelent Krisztus Jézusban, a mi Urunkban.” (Róma 8,38-39).

Joó István

Karácsonyi üzenet - Neked

 

Ilyenkor karácsony táján az ember lelke egy kicsit ráhangolódik a szeretet hullámhosszára. Olyan felemelő érzés, ha időnként érezzük, hogy szívünkben szinte túlcsordul a szeretet. Valójában milyen is az igazi szeretet? Kivétel nélkül valamennyien átéltük már valamilyen formában, hogy szeretünk, vagy minket szeretnek. A szeretet érzését, annak megnyilvánulását már sokan, sokféleképpen megfogalmazták.

Vajon úgy igazából tudatosult-e bennünk, hogy Isten mennyire szeret bennünket? János 3,16 „Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.” Ha szülő vagy testvér vagy, akkor megérted mit jelent az, hogy Isten a legdrágábbat, egyszülött Fiát adta kereszthalálra érted és értem.

Már több mint két évezrede megtörtént a „karácsonyi csoda”, Isten Fia emberi létformában a földre született. Nagyon sokan még ma is a „karácsonyi kis Jézuskát” látják benne. Ha valaki már nyitott szívvel végig olvasta a Bibliát, az jól tudja, hogy az Édenben „elbukott ember” felé Isten mentő szeretettel fordult. Isten egyszülött Fia, a hatalmas, dicsőséges Krisztus, aki által és érte teremtetett a világmindenség, aki Izrael népét hatalmas kézzel kivezette Egyiptomból, önként vállalta, hogy minden hatalmából kiüresítve magát kisdedként földre fog születni. Mindezt azért, hogy küldetését elvégezve, majd áldozati bárányként a Golgotán magára vegye bűneinket, elszenvedve az érte járó büntetést, áldozatával helyettünk és értünk kiengesztelje Istent. Mindezt önzetlen szeretetéből fakadóan vállalta és tette.

1János 4,10 „Ez a szeretet, és nem az, hogy mi szeretjük Istent, hanem az, hogy ő szeretett minket, és elküldte a Fiát engesztelő áldozatul bűneinkért.”

Állj meg itt egy kicsit, át tudod érezni Istennek ezt a feléd áradó hatalmas, mindent felülmúló szeretetét. Isten az ő Fiában Jézus Krisztusban örök életet, üdvösséget kínál neked. Ha hálás szívvel elfogadod Jézus Krisztust életed urának, megváltójának, akkor a jövőd biztosítva van. Ha csak lekezelően mosolyogsz, mi ez a „jézusos mese”, akkor kedves barátom, bizony „rossz lóra tettél”, a világ minden kincséért sem cserélnék veled.

Kérlek engedd meg, hogy most teljesen őszinte legyek veled. Isten szava a Biblia tanúsága szerint két választási lehetőséged van, Jézus Krisztusban „örök élet”, vagy nélküle örök kárhozat. A szerető Isten Jézus Krisztusban ma még kegyelmét kínálja, még tart a kegyelmi idő, amikor az ember szíve utolsót dobban, akkor az út végére ért. A földi út iránya határozza meg az ember jövőjét, ha Jézus Krisztus kitárt karja felé volt az útirányunk, akkor csodálatos örökség vár ránk. Ha ellentétes volt az útirány, akkor elkerülhetetlenül valami borzasztó jövő vár a magát felvilágosultnak, bölcsnek tartó emberre.

Isten nagyon - nagyon szeret téged, ezért kínálja fel kegyelmét Fiában Jézus Krisztusban. Isten szereti a bűnös embert, ezért mentő szeretettel fordul feléd és nem ítél el téged, ha viszont gőgösen elutasítod a felkínált kegyelmet, önmagadat ítélted el. Zsidó 5,8-9 „Jóllehet ő a Fiú, szenvedéseiből megtanulta az engedelmességet, és miután tökéletességre jutott, örök üdvösség szerzőjévé lett mindazok számára, akik engedelmeskednek neki.” Bölcsen válassz!